Életet mentő üzenet

Harci zajba, akkorába miért keveredek?
Annyit mondtak csak korábban: béke veletek.
Nem törődve azzal, hogy már körbevesz a riadalom,
Mennydörögve zeng a szó, hogy lássátok a diadalom!

Vártuk már, hogy visszaáll majd a régi rend őszre;
Úgy tűnik, a szemed előtt omlik minden össze.
Hidd el, én se számítottam erre, de várunk,
Gyere ide közénk, mert mi melletted állunk!

Gyerünk, végigfutunk, mert hozzákezdtél!
Együtt égig jutunk: egy osztály, egy cél!
Gyerünk, végigfutunk, mert hozzákezdtél!
Együtt égig jutunk: egy osztály, egy cél!

Nem vagy körbecsókolva és lehet, nem vagy világsztár,
De hidd el, közénk tartozol, mint csokorba a virágszál.
Mennyit jelent a múltam? Én hálával megemlékezem.
De menni kell a jövő felé, anélkül én nem létezem.

Lehet máshol feladat, de tudom, még ez itteni.
A menet bárhol elakad, de nem fog térdre kényszeríteni.
Mert csak egy valaki előtt hódolhat a térd.
És pajtásból lett bajtársak töltik a csatatért.

Gyerünk, végigfutunk, mert hozzákezdtél!
Együtt égig jutunk: egy osztály, egy cél!
Gyerünk, végigfutunk, mert hozzákezdtél!
Együtt égig jutunk: egy osztály, egy cél!

Küzdeni kell állandóan – kökemény, de osztozunk
Tüzet, hitet bánatodba költeménnyel most hozunk.
Mi az, ma, várok, amit vigaszba láttok?
Számíthatok rátok úgy mint igaz barátok?

Kilátok a bajból, de mégse: valaki az ajtót zárra csukja
Kiáltok, egy hang szól: erre gyere, itt van tovább, azt súgja.
Ad egy utat, nem pont olyat, mint amit te akarnál
Keze megerősít, oltalmaz és eltakar már.

Karcolásra sebesülés, ha már esik, fel-felszeded
Harcolj bátran, nem hiába kaptál lelki fegyverzetet
Ki hiteget titeket, hogy kitehet a merénylet?
Átadom az enyémet: pajzsom a remény lett.

Gyerünk, végigfutunk, mert hozzákezdtél!
Együtt égig jutunk: egy osztály, egy cél!
Gyerünk, végigfutunk, mert hozzákezdtél!
Együtt égig jutunk: egy osztály, egy cél!

Altus