Nem érdekelt, de tényleg nem.
Most őszintén: le se szartam.
Elballag négy-öt osztály,
nekem miért is fontos az?

Nézem ott a díszpintyeket,
zakó, öltöny, minden, ami kell,
mi csak nézünk értelmesen,
és vártuk, hogy mikor lesz vége.

Aztán jött a nagy beszéd...
Az az édes Est szín hajú lány...
Mondta a szót, mondta és mondta,
nem gondoltam, tényleg nem gondoltam...

Nem hittem el, de meghatott.
Nem érdekelt, mégis elhagyott
egy könny, egy érzés, egy apró pillantás,
egy mosoly, egy vízcsepp, egy apró villanás...

Mi történt velem? Mi ez a melegség?
Miért van hideg, miért nincs üresség?
Miért változtam, mivé lettem hirtelen,
milyen volt a régi énem, milyen lesz a végzetem?

Nem bírtam ki. Kérdeztem, sírtam, sírtam,
most más lettem - mondtam, mondtam...
Mondtam én, hogy nem változok,
aztán jött Ő, az Est-hajú.

Félve mentem máshová,
pedig kellett. Bármi lány
mondhat bármit, most már vége:
Akartam, de tényleg vége...

Nincs családom, ami rohan,
nincs életem, ami fontos.
Nincsen célom, nincsen semmim,
nincs esélyem, nincsen semmim...

7DD-05-03


ashley314