Általánosan mondhatjuk, hogy a vallás is, a művészet is fölemeli a lelket. De a lélek fölemelését csak a műélvező szempontjából emlegethetjük, a komoly művészet nem törődik azzal, hogy milyen hatással lesz a közönségre. A művészet teremtő processzus s ezt kell vonatkozásba hozni tudnunk a vallás teremtő processzusával. Akire nézve mindennek csak materiális, pénzértéke van, az a vallásra és művészetre nézve egyaránt elveszett ember. A vallás is, művészet is fokozott érzést tételez fel a lelkiség iránt. S ne hangsúlyozzuk, hogy a művészet az egyedinek fokozottabb lelki értéke, hisz az egyes számára is az egész mindig a teremtő processzus forrása, az egésznek egyedi érzése pedig vallásos érzés. Tehát nemcsak a műélvező, hanem a műalkotó szempontjából is rokonság van a vallási és esztétikai értékelés közt.

Czakó Ambró: Az értékelés filozofiája

back flash