Álmunkban, ha el kell mennünk
Miért nincs bennünk egy homokóra
Ami a szívünk lenne
És egy varázsszóra széttörhetne
És könnycseppek helyett porszemek hullanának az égből
Meg valahonnan egészen mélyről
Amíg egy tenger partján össze nem gyűlne

És ott állnánk, az ingujjam felgyűrve

Figyelj, az én időmből építhetünk várat
A vár bármeddig állhat
Őrizhetjük titkait, az eső úgyis ritka itt
A hegyeken túl a nap ragyog, éjjel meg a csillagok
Hogy megyek-e, vagy maradok
Az rajtad múlik
De vigyázz, itt egy perc hosszúra nyúlik
Itt, ha a múlt hozzád bújt
Ébredünk, egy fal tövében ébredünk
És hiába van két kezünk
Mert nincs mit fogni, nincs mibe kapaszkodni

A szakadék szélén szaladunk…

Homokvár

Valami mindig kell, ami beindít
Valami mindig kell, ami elindít az úton
Szombat, félhold, a szívemben tél volt

A lábamnál a tenger, az arcom előtt a hegy
Nekem ez nem megy, ennél tovább
Nekem ez nem megy
Ha nehezen alszom el
Miért álmodom könnyedén?

Látnék én is mindent
Ha nem lenne a fény
Látnék én is mindent
Ha nem lenne sötét

Először inkább csak nézném
Aztán csinálnám
Először én keverem neked
Először én keverem neked
Ha nincs épp drót, jó lesz a kulcs is
Ha nincs épp akt, jó lesz a pulcsis

Látnék én is mindent
Ha nem lenne a fény
Látnék én is mindent
Ha nem lenne sötét

Látnék én is mindent…
Látnék én is mindent…
Látnék én is mindent…

Valami mindig kell, ami beindít
Valami mindig kell, ami elindít az úton
Szombat, félhold, a szívemben tél volt

Szombat

Te lenn a földön, én fenn az égen
Te nyáron, én télen
Te az utadat járod, a vonatom várom
Állnak még itt páran
És habár nem ment el az áram

Gyertyát gyújtanak, közben szemmel tartanak
De várnak még rám

Csak ez a dallam maradt
Csak ez a csikk a talpam alatt

Csak ez a dallam maradt
Csak ez a csikk a talpam alatt

Te a tánctéren, én pengeélen
Te éjjel, én nappal
Te a holddal, én a nappal
Te több száz számmal a zsebedben
Én egy kitépett lappal a kezemben

De eljön majd a hajnal az első hajnali vonattal
Mert várnak még rám
És feljön majd a nap, új hangok szólítanak
Mert várnak még rám

Csak ez a dallam maradt
Csak ez a csikk a talpam alatt

Csak ez a dallam maradt
Csak ez a csikk a talpam alatt

Várnak még rám

Hétfőn először ültünk ketten
Aztán nem láttalak kedden
Szerdán a szokottnál is sötétebb volt a szertár
Csütörtök, egy szót sem szólsz, én üvöltök
Péntek, egyre közelebb érnek a léptek

Most a nap sem süt, csak a szemeid ragyognak
Még egy percig vagyok vak, már csak egy percig nem látok

Teafilter léggömbök lógnak
És könnycsepp konfettit szórnak ránk
Hiába van azonban közös fánk
Ha a te kertedben áll

Mert ott a nap sem süt, csak a szemeid ragyognak
Még egy percig vagyok vak, már csak egy percig nem látok

Most a nap sem süt, csak a szemeid ragyognak
Még egy percig vagyok vak, már csak egy percig nem látok

Még egy perc

Nézd most a várost
A nap sugarai a felhőket szakítják szét
Hogy eljussanak hozzád
Nézd azt a két fuldokló flakont
Ahogy teljesen vakon már most merülni kezdtek
Pedig még épphogy csak lebegni kezdtek
Hozd át a kedvenc filmed
És én nem szólok, hogy már láttam
Csak a zenéjét dúdolom halkan
Remélem, nem múlik minden csak rajtam

Adj még fényt
Adj még fényt

Szólj még
A nap sugarai a hangoddal karöltve szikráznak 
Higgy nekem, szebben
Adj még egy órát, idő már nem kell
Ha a tető épp nem takar
Te tőlem miért akarsz záport?
Láttam már százszor, hogy ketten a nappal szemben
De most itt hagysz minden asztalt
Mindent, mi elmúlt, mindent, mi örök
És legyen az földút, vagy aszfalt
Elindulsz, de én, én még visszajövök

Hagyj itt fényt
Adj még fényt

Adj még fényt
Adj még fényt
Adj még fényt
Adj még fényt

Fényt!

Majd ha a házam előtt állva nézem a buszokat
Mindig valakit várva
Majd ha meglesz a megoldás kulcsa
És bele is törtem a zárba
Akkor nem, akkor nem, nem lesz furcsa

Először fesd fel a fáról a falra
Majd vágd ki a fát

Ha autók ölelkeznek össze, majd taszítják el egymást
Ha a villanypóznák, mint nagymutatók pörögnek a levegőben
Majd kutatók jönnek
Majd kutatók jönnek

Először fesd fel a fáról a falra
Majd vágd ki a fát

Először fesd fel a fáról a falra
Majd vágd ki a fát

Fa → Fal

Széthúzom a függönyt
Várok még, nem veszem le az inget, s az öltönyt

Máshová költöztem, csak neked öltöztem így fel
Ajtók, ablakok, láthatod itt lakom

Rejtélyes, de az alattam lévő erkélyen
Ott volt egy kád, s a habok közt te
Majd mellettem
A szemedben zárkák, s a rabok közt egyedül maradtam

Máshová költöztem, csak neked öltöztem így fel
Ajtók, ablakok, láthatod itt lakom

Máshová költöztem, csak neked öltöztem így fel
Ajtók, ablakok, láthatod itt lakom

A Zár (közr. Nagy Zsófia)

Még fáj, ha belépsz és nincs az a fa
Fáj még, ha 
Amit együtt néztünk, hogy vált épp át
Fáj még, ha
Szárazból lombossá
Csendesből hangossá
Szárazból lombossá
Csendesből hangossá

De még ma
A nap felé fordítom az arcom
Nem hagyom, hogy elnyeljen a zaj
Elnyeljenek a fények
Ez csak a talajból egy ének
Itt lent nem egyedül élek

Csak egy száz méter sugarú kör most a világ
A köd, ami körbeölel, bezár, nem a fák
Fáj még, hogy
Már csak az árnyékom köt
Nem a fák, a köd
Nem a fák, hanem a köd

De még ma
A nap felé fordítom az arcom
Nem hagyom, hogy elnyeljen a zaj
Elnyeljenek a fények
Ez csak a talajból egy ének
Itt lent nem egyedül élek

De még ma
A nap felé fordítom az arcom
Nem hagyom, hogy elnyeljen a zaj
Elnyeljenek a fények
Ez csak a talajból egy ének
Itt lent nem egyedül élek

A Talajból (akusztikus)

Nem tévedtünk el, csak bolyongunk
Nem tévedtünk, csak mást fejtettünk meg
Gondolj a mára, az ajtók zárva
Az ablakon pára és ez az utolsó alkalom

Legalább van kapud
Legalább van kapucnim
Mindkettő elnyel
De ettől még nem lesz könnyebb hazudni

Legalább van kapud
Legalább van kapucnim
Mindkettő elnyel

Talán majd most teszem magam szabaddá
Talán majd most formálom szavakká
Amit álmodunk te meg én, az nem egyforma álom
Az ágyad peremén nem ér fény

Legalább van kapud
Legalább van kapucnim
Mindkettő elnyel
De ettől még nem lesz könnyebb hazudni

Legalább van kapud
Legalább van kapucnim
Mindkettő elnyel

Talán majd most teszem magam szabaddá
Talán majd most tépem szét a láncom
Az ágyad peremén nem ér fény
Az ágyad peremén nem ér fény
De mostantól látszom

A Kulcs

Kilőtt minket és a Földről a felszínt legombolta
Egy másik bolygón lerombolt mindent
Most épp öltöztet

Jobb szeme Hold, bal szeme Mars
Jobb keze híd, a bal keze tart
A levegő híg, mennék, ott a lebegő híd
De a bal keze tart

Újra itthon, legalábbis titkon ezt reméltük
De nem, itt semmi sem vízszintes
Semmi sem függőleges
Legeslegfurcsább a nap
Ahogy a faágak közé van beszúrva

Jobb szeme Hold, bal szeme Mars
Jobb keze híd, a bal keze tart
A levegő híg, mennék, ott a lebegő híd
De a bal keze tart

Jobb szeme Hold, bal szeme Mars
Jobb keze híd, a bal keze tart
A levegő híg, ott a halvány, lebegő híd
De a bal keze tart

Hold, bal szeme Mars
Jobb keze híd, a bal keze tart
A levegő híg, mennék, ott a lebegő híd
De a bal keze tart

Hold, Mars

Még fáj, ha belépsz és nincs az a fa
Fáj még, ha 
Amit együtt néztünk, hogy vált épp át
Fáj még, ha
Szárazból lombossá
Csendesből hangossá
Szárazból lombossá
Csendesből hangossá

De még ma
A nap felé fordítom az arcom
Nem hagyom, hogy elnyeljen a zaj
Elnyeljenek a fények
Ez csak a talajból egy ének
Itt lent nem egyedül élek

Csak egy száz méter sugarú kör most a világ
Fáj még, hogy
A köd, ami körbeölel, bezár, nem a fák
Fáj még, hogy
Már csak az árnyékom köt
Már csak az árnyékom köt
Nem a fák, a köd
Nem a fák, hanem a köd

De még ma
A nap felé fordítom az arcom
Nem hagyom, hogy elnyeljen a zaj
Elnyeljenek a fények
Ez csak a talajból egy ének
Itt lent nem egyedül élek

De még ma
A nap felé fordítom az arcom
Nem hagyom, hogy elnyeljen a zaj
Elnyeljenek a fények
Ez csak a talajból egy ének
Itt lent nem egyedül élek

Behavazott +-

Popular tracks