Used soundbanks:

EWQL Symphonic Orchestra Gold
EWQL Symphonic Choir
Embracer

I'm testing my new midi controller :)

Närlon Kapui / Gates of Närlon

Menuett mit Glockenspiel und Flute in c-minor (Munka Cím / Work Title :))

A Kovács Inasa / Apprentice of the Smith

Avenbarg ostromának történetét elmesélő EP. Jelenleg sajnos csak Guitar Pro-s verzióban érhető el, de már elkezdődtek a munkálatok.

Kerettörténet

I.	Előtörténet

1.	A kezdetek: 

A legenda úgy tartja, hogy egy testvérpár viszályából született a mi világunk. Úgy akarták eldönteni, melyikük az erősebb, hogy ki-ki alkotott egy-egy földet. Megformázták és benépesítették. E testvérpár volt Altorak és Dultorak.
Ha körbenézel a világban, láthatod a hegyeket, a patakokat, az erdőket és a mezőket. Láthatod a horizonton alábukó Napot és a felemelkedő Holdat. Az Ég ezer meg ezer ragyogó csillagát. Érezheted a Szél viharos lágyságát. Ez mind-mind Altorak alkotása. Miközben földjén dolgozott, győzni akarása helyébe szeretet lépett. Imádta nézni, ahogy népei élnek az örök fényesség országában. Beleszeretett a művébe.
Dultorak földjéről nem tudunk sokat. Földijeink közül csak egy járt ott, Avenor, de róla később mesélek. Dultorak versenyszelleme mit sem csillapodott, sőt, elhatalmasodott rajta, ahogy látta testvére buzgóságát. Így földjét hátrahagyva Altorak ellen vonult, hogy lerombolja művét.
Altorak számos élőlénnyel népesítette be földjét: növényekkel, állatokkal, gombákkal, emberekkel és tündékkel, halandókkal és a halhatatlanokkal. Altorak a halandókat kedvelte a legjobban, olyanoknak képzelte el őket, mint amilyen maga is volt. A tündéket azért alkotta, hogy örökké figyelni tudják az ő földjét, még akkor is, ha ő már halott lesz.  E két nép együtt élt békében a Nagy-erdő szívében, mai nevén Eregon erdejében.
Dultorak, amikor megtámadta Altorak-földjét, először az embereket célozta meg. Hozzájuk hasonló alakot öltve járt közöttük. Az emberek bizalmukba fogadták és nagy tudása miatt felnéztek rá. Szavára félni kezdték a halált, hatalomra és pénzre kezdtek el vágyni és magukénak akarták Altorak földjét. Az emberek három részre szakadtak. A nemes urak Eregon szívében maradtak. Városukat, amit Närlonnak neveztek el, nagyra és dicsőre építették. A három nép közül ők a hatalomra vágytak. A kereskedők északnyugatra vándoroltak, túl a Hófödte-hegycsúcsokon egészen a Ság-folyó völgyéig. Ők a pénz és a szavak martalékává váltak. A harcosok, tolvajok és kalandorok pedig északnak mentek a hegyekbe. Dultorak az északi embereknek adta a kincsesbányáit, elméjüket a kincsek utáni mohóságuk mérgezte. Altorak, mikor látta ezt, szólította a tündéket, akik felkeresték az emberek urait, de már túl késő volt. Gyűlölték egymást. Háborúkat vívtak egymással egy-egy maroknyi földért. Erődöket emeltek és azokért harcoltak.
Az északi emberek, engedve a kincsek iránti csábításnak, kis növésűek lettek és törpöknek kezdték csúfolni őket. A törpök mégis hallgattak a tündékre. Elküldték Dultorakot. Majd vitába szálltak egymással. Voltak, akik északra, a Jégföldre vándoroltak. Távol a földtől, távol a kincsektől, távol mindentől. Ők lettek a jégföldi emberek. Akik a Hófödte-hegycsúcsok Vas-völgyében maradtak, tovább zsugorodtak, és ők lettek a törpök. Ság-föld és Närlon azonban tovább háborúztak egymással. Ság-földiekből és hüllőkből Dultorak megteremtette a déli sivatagokban élő gyíkembereket, hogy szolgálhassák őt. Närlon embereit pedig saját földijeivel keverte össze. Ők lettek Füves-puszta nomád orkjai.
Ezt látva Altorak megmutatta az embereknek, hogy fivérét követik, nem pedig őt. Így hát Dultorakot elküldték. Felhagytak a háborúikkal és megbékéltek egymással. Dultorak következő célpontja azonban nem a halandók voltak, hanem Altorak-földjének egy halhatatlanja, egy ifjú tünde, aki igen nagy érdeklődést mutatott a varázslás iránt, amire akkoriban csak Altorak és Dultorak volt képes. Ő volt Avenor. Dultorak tanította őt sok-sok éven át. Majd elküldte őt a tündékhez, hogy mondja el nekik Altorak gyarlóságait. Rávilágított, hogy ők csak szolgák ebben a világban. A tündék fellázadtak, és ahogy az emberek, ők is egymásnak estek. Avenor követői Nyugat-Eregon erdejébe mentek, ahol felépítették Avenbargot, ők lettek a sötét-tündék. Akik Altorakhoz hűek maradtak, Romeliol erdejében kerestek maguknak menedéket, névtelenként szolgáltak őt. Azok, akik semlegesek maradtak, Kelet-Eregonerdejében építették fel országukat. Nem szolgálták az embereket, de szövetségeseik maradtak. Närlon fiaiból és a tündék lányaiból lettek a hazátlan fél-tündék, Avenbarg leginkább üldözöttjei.
A világban csak nőtt, nőtt és nőtt a feszültség, mígnem kialakultak az erőviszonyok és Altorak földje készen állt arra, hogy elkezdődjék az Első Nagy Háború.

2.	Az Első Nagy Háború

Altorak belefeledkezett művének csiszolgatásába és szinte teljesen átadta magát munkájának. Dultorak mindeközben a világában maradt, annak tönkretételéről pedig nem kívánt lemondani. Egy öcs győzni akarása vezetett végül az Első Nagy Háborúhoz, mikor Altorak földje lángba borult. A harcot Avenbarg indította, amikor megtámadta Närlon határerődítményeit, Forth Whamsatrt, Forth Lärgaront és Forth Borothrämot. Délről a sivatagon átkeltek a gyíklények és bevették magukat az erdei emberek második legnagyobb városába, Gäronthárba. Närlon a harcokban legyengült és nem bírt küzdeni egyszerre Avenbarggal és a gyíklényekkel. A nemes urak kénytelenek voltak Närlon évszázados falai mögé bújni és várni, hogy mi fog történni. A keleti tündék próbáltak enyhíteni Närlon szenvedésén azzal, hogy délre igyekeztek, de valódi haderejüket északnak irányították a füves-pusztai orkok ellen. Ság-föld és Jégföld igyekezett nem részt venni a harcokban. A jégföldi emberek a tengerekre menekültek, a ság-földiek pedig a pénzük mögé bújtak. Närlon védekező taktikája és a tünde gyengeség végül Avenornak és szövetségeseinek adta a győzelem nagyobb esélyét, egészen addig, amíg Vas-völgy népe le nem rohanta Füves-pusztát, és az északi närlon erődítményt, Forth Lärgaront, felszabadítva ezzel azt. Végül Avenbargot elfoglalták és elpusztították, a háború véget ért. Altorak azonban nagyon dühös volt népeire. Ráborította köpenyét a Napra, hogy földijei ne láthassák, ezzel büntetve őket a sok könnyért, amit neki okoztak. Altorak hátat fordított földjének és bánatának élt. Azonban túlságosan szerette fiait és lányait, így megalkotta a nappalt és az éjszakát. Nappal láthatták a Napot, a Fény országának emlékét, éjszaka pedig a Holdat, hogy emlékezzenek a sötétségre, amit saját magukra hoztak. A Nap azonban erős fénnyel bírt, átviláglott Altorak köpenyén, őket nevezték csillagoknak, kik beragyogják Altorak büntetését.
Dultorak eltűnt. Azt beszélik, hogy Altorak és Dultorak a végső csatában megütköztek egymással, Altorak pedig elűzte őt saját földjére. Azt is mondják, hogy Avenor is vele menekült el. Mások szerint az ostrom idején veszett oda.
A hátrahagyott világban számos kor telt el. Kisebb-nagyobb háborúk dúltak még, de inkább csak kereskedelmi útvonalakért, stratégiai jelentőségű várakért vagy szurdokokért. De mégis a népek békében éltek.
Történetünk a Vas-völgy északi részén kezdődik, ötven évvel a törp polgárháború után…
 
II.	Avenbarg ostroma (Második Nagy Háború)

Avenbarg ostromának történetét kicsit messzebbről kell szemügyre vennünk. Avenor bukása után a világ rendje mondhatni helyreállt. Végleg létrejöttek a különálló országok. Närlon és Kelet-Eregon tündéi kezdtek eltávolodni egymástól. Szövetségüket inkább csak kereskedelmi paktumok tudták bizonyítani. A törpök elbújtak hegyeik mögé, jobbára csak akkor jöttek elő, amikor kincseiket élelemre akarták cserélni. Az emberek számára rendkívül titokzatos nép volt. Füves-puszta orkjai megmaradtak nomád népeknek. A tündék és a törpök határain portyázgattak, de jelentősebb veszélyt nem jelentettek ezidőtájt. Jég-föld emberei egyre távolabb hajóztak a partoktól. Legendák keringtek távoli földjeikről. Närlonban úgy tartották, hogy Jég-föld megtalálta az örök élet és gazdagság titkát, ezért hagyják el Altorak-földjét. Ság-föld nagyon meggyengült a folyamatos harcokban, kezdetben Nälrlon, majd Avenbarg ellen. Kölcsönökből és képmutatásból éltek. A déli sivatag elnéptelenedett, a gyíklényeket többé senki nem látta a Nagy Háború végével. Mondták, hogy elpusztultak, mondták, hogy bűntudatukban elbujdostak. Ahogy teltek az évek, elfeledték őket. Romeliol tündéiről pedig senki nem tudott semmit. Az erdő üres volt, kietlen és halott, Avenor rontása sosem tűnt el róla, így később a Sötétség erdejének kezdték el nevezni.
Az Első Nagy Háború után körülbelül öt évszázad telt el és újrakezdődött minden. Ság-föld megtámadta Närlont. Mindeközben Romeliol erdejében, sötétségbe burkolózva visszatért Avenor, és felépítette Raurdabargot. Kihasználva az emberek véget nem érő keserves harcát, sötét-tündéit elküldte Nyugat-Eregonba, hogy építsék újra Avenbargot, hogy vissza tudjon térni. Az emberek harca végkimerülésig folyt. Ám az akkor még ifjú herceg, Eorgeling, a bärtheleori csatamezőn letérdelt Ferenol, Ság-föld ura előtt és fiának, Fengolnak pedig a jobbját nyújtotta, megelőzve ezzel a vérontást és így megalapozva a tartós békét Ság-föld és Närlon között.
Eorgeling szeme kinyílt, de sajnos már késő volt. A háborút azért állította meg, mert látta, hogy Avenbargot újjáépítik és Avenor visszatért. A tényleges ütközetekre azonban körülbelül harminc-negyven évvel később került sor, a Forth Whamsatr ostromának idején. Addig a szembenálló felek egymás határait háborgatták, komolyabb ütközetekbe nem bocsátkoztak. Närlon gyönge volt, tudta ezt a közben királlyá vált Eorgeling, szövetségeseknek híján voltak, így húzta a háborút, ameddig csak tudta. Avenornak ez jól jött, hiszen így meg tudta szervezni és erősíteni csapatait, hogy azok készek legyenek egy új háborúra. Egykori szövetségeseit újra felkereste. Az orkok készséggel mellé álltak, azonban a gyíklényeket nem sikerült felkutatnia. Dultorak átkát mondta ki rájuk, ami egyenlő volt a közeljövőben várható kipusztulásukkal.
Whamsatr ostrománál Eorgeling elbukott, de fiát sikerült kimenekítenie az erődből és Närlonba küldte, ahol összehívták az Első Nagy Tanácsot, Avenor kezdeményezésére. Békét kínált a világnak és cserébe csak Whamsatrt akarta megtartani. A tanácsban furcsállották ezt Avenor távozása után. A tündék elfogadták az ajánlatot és békét kötöttek Avenbarggal, de akadtak olyanok, akik nem voltak hajlandóak engedni Avenornak. Apjával szembeszegülve Laeria a szakadár tündéket a Hófödte-hegycsúcsok lábához vezette, ott próbáltak meg Avenbarg ellen küzdeni. A törpök szintúgy elfogadták Avenor békéjét, ugyanis a polgárháború lángja újra felizzani látszott Vas-völgyben. (MEGJEGYZÉS: A törpök polgárháborúja Észak- és Dél-Vas-völgy között zajlott. A déliek nyertek végül. Ők voltak Avenor bábjai a törp királyságban, így a tanácsban is ők voltak jelen. Akkoriban azonban észak újjáéledt.) Eorm király apja halála miatt nem fogadta el Avenor ajánlatát. Närlon kapui alatt tartott egy beszédet az emberek küldöttségeinek, akik zászlaja alá gyűltek. Sokan beszélik, hogy szavaira megjelent a Nap és Altorak ránézett földjére.
 
Nem sokkal később Eorm és az egyesült emberek Thalmargen mezejére vonultak, hogy megostromolják Avenbargot. A närloni, ság-földi és a fél-tünde katonák a szárazföldről, jég-föld népe pedig a tenger felől vette célba az erődítményt. Avenor nem számított erre a lépesére, ezért csapatai nagy része nem tartózkodott akkor Avenbargban. Próbálta megfélemlíteni az egyesült emberek seregeit, de Eorm nem tágított. Altorak ezt látva megjelenítette nekik a Napot, minek látványára az emberek megrohamozták a várat. Dultorak is megjelent aznap, megpróbálta eltűntetni a Napot. Altorak és Dultorak kardjai újra összecsaptak. (MEGJEGYZÉS: A két kard ekkor már Altorak földjén tartózkodott. Dultoraké Avenor kezében, Altoraké pedig Korkozár, a törp kezében. Avenor azért akart békét kötni, hogy felkutathassa és elpusztíthassa Altorak kardját. Azonban Altorak „emberei” gyorsabbak voltak. Egy ismeretlen szigeten találtak rá, Hanraennél, az utolsó tündénél, aki hű volt Altorakhoz és védelmezte a világot.)
Az ostrom kemény volt, számos ember veszett el Avenbarg falai alatt. Ki nyílzáporban veszett oda, ki a falakon, akadt olyan is, aki a forró szurok martaléka lett. A kaput nem tudták betörni. Jég-föld katonái a partraszállást követően a szárazon rekedtek, nem tudtak kimozdulni fedezékeik mögül. A csata veszni látszott, az emberek vonalai megingtak. Néhányan futásnak eredtek, de Eorm megfújta kürtjét, ám annak hangját idegen kürt zavarta meg. Laeria tündéi voltak azok, sárkányok hátán ülve köveket dobtak Avenbarg állásaira. Majd kis idő múlva megjelentek az erdő határában a kelet tündéi, a törpök és a kihaltnak hitt gyíkemberek. Az orkok, látva sorstársaikat, felocsúdtak, és a sötét-tündéknek esetek. A törp ostromgépekkel Avenbarg kapuja hamar megadta magát. A betörés során esett el a keleti-tündék büszke királya. Az erődöt elfoglalták, Avenor pedig Altorak kardja, Närgaron által lelte halálát.

The English translation will be available soon! Thanks for your patience!

Barthaurm daal Avenbarg (Avenbarg Ostroma / Siege of Avenbarg) - Thalmargen (Első Rész / First Part)

Barthaurm daal Avenbarg (Avenbarg Ostroma/Siege of Avenbarg) - Barthaurm (Második Rész/Second Part)

Eorgeling

Eorm Esküje / Oath of Eorm

Helló, Eisarn Gairda vagyok a Närgaron vokalistája és zeneszerzője. / Hi, I'm Eisarn Gairda. Vocalist and composer of Närgaron.