www.facebook.com/feelantrope
kontakt@feelantrope.hu

FEELAN'TROPE - EGY

Éld át!:

LoT:
Az este hangulatába' nem kell a puha párna.
Sok partyarc önmagát is otthagyja a ruhatárba'.
Látod a termet már, elöntheti a slágereső,
s nem tudod eldönteni, ez jelmezbál, vagy társkereső?
Azért van sok hencegő boszorkány, mer' ez kell,
a hercegnő meg botorkál szomorkás szemekkel,
Azt hinnéd, hogy mindig sír... de mikor mosolyog,
az megráz, mint a ringlispíl, az arcán a szinglis pír.
De nem csak egy estét lopna, és akkor jön a kopp,
ha nem vágod, hogy ezt meg nem oldja pénz.
Kevés a világ összes csokra, de még azzal se sokra mész,
ha bedumálod magad, te kis csókra kész Szókratész.
( Mert..) Hiába ordít, aki belül csak pislákol.
A zene is lustán szól, s csak egy vagy a listáról,
mer' az utcáról a mocsok, mint a csillámpor, rád ragad.
Ébredj, hogy láthasd, csak egy árnyalak, mit hátrahagy!
Ne vetkőzz ki magadból, csak bújj bele,
s persze ne is úgy gyere, mint a régi gimidbe az új gyerek!
Fogd ezt egy estének föl, ahol a zene elenged,
s nem kapsz egyest énekből, ha a tornatermet bezenged,

Hogy átéld...
Ne zuhanj - magadon kívülre!
Éld át - mielőtt az arcod kihűlne!
Ébredj - nem lehetsz az ami rádragad!
Az éjjel elrepül - és te a szárnya vagy!

Artone:
Ha a lazaság is görcsösen vigyázott póz csak,
haver, hibás nyomon vagy, a fals imázs pofon csap.
Színes lámpák alatt fakó szemű diszkontlények,
pedig az izzó tekintetek az igazi diszkófények.
Nőt egyet se látok, de nyüzsög a tánctér csajtól,
nézem, hogy a sok kamu arc árnyékharcol.
Ha lezsibbadok a hétköznapi háttérzajtól,
engem a rapzene kábé mint a kávé hangol.
Agyam hátsó rekeszébe, mit ez a bűvös kulcs nyit,
ledobom a hétköznapokat, mint egy gyűrött pulcsit.
A hangulatom karneváli, amolyan majd elválik.
Ez felhevít reggelig a sok szar nem számít.
A hangjegyeket a bejáratnál eltépi a basszus,
hogy úgy üvölts hogy berekedj, vagy bújj össze és lassúzz.
Az agyvizem nem válik a bortól fröccsé, csak ha ép ésszel,
nem bírom magam, megtoldom a tudatom, egy hosszú lépéssel.
Hogy átéld az estét másnap déltájt
ébredsz, alig látsz ki, mert még sikolt a zene benn,
A látkép tegnapról már rég szétmállt,
csak az élmény marad meg a vörös csíkok a szemeden.

(Refrén 2x)

Lx24:
Nincs se híd, se gát mi átsegít a fiatalság folyamán,
csak várj meg itt, ez átrepít, és diadal vár odaát.
Vagy vesd magad az árba, várva, kába hajnalod,
Így a problémák helyett, csak az alkoholt s a zajt kapod.
Mit hiszel? A zene-bona heve, hova visz el?
Hajthatod: „a pénz az úr", de te is tudod, baj van ott.
Ha csóró az olcsó pont jó, ha gazdag, más határt szabnak,
lehet hordó, vagy Hennessy, látsszon a választás nagynak.
Gépként kerestél, szeretnél inni a száz szó helyett.
Hétvégén nevetnél, így lesz az éjszaka a játszótered.
Legyen egy elismert elit hely, ha már a retro-terem
nem jó nekem... ezt nem vicceld megint el.
Hétfőtől-péntekig a dress code, a stressz volt,
most a strasszkő a szerkód, ez mérföldkő évekig.
A végső sör érkezik, egy befejezett álom,
De a szemetekben én is az új fejezetet várom.

(Refrén 2x)

felvétel, utómunka: Maczkó Róbert, Metropol stúdió

Ébredj!

www.facebook.com/feelantrope
kontakt@feelantrope.hu

FEELAN'TROPE - EGY

Hidegen fújnak a szelek:

Lx24:
Hideg szelek igyekszenek elfújni a köntörfalat,
tettetni mindent lehet, igaz csak az ösztön marad.
Fellebben az álruhám mi évekkel a bőrhöz tapadt, 
Bámulj rám, szabad leszek! Nem földhözragadt.
Önös szavak törnek fel, belém szorul szóból,
de bolond szél fúj, bolond lyukból.
Zenénk koron túl szól, s vágyat gyújt a szikra,
a jelen bilincseit majd a jövő kulcsa nyitja.
Papírra vetem, mit eddig nem kértem szebben,
mert szavaim elhalnak a széllel szemben.
"Azok nem jót jelentenek"

Artone:
Szelíden motorozok, de megvezet a nyomvályú.
Honvágy gyúl bennem, mit a hideg szél hozzámfúj,
nyelvem országút szavakból szalagkorlát,
megremeg a kormányrúd attól mit a kanyarból lát.
Pimasz álca csak aki igazán szabad,
szabadon jár s nem vár vigaszt általad.
De én bolond vagyok járasd velem a bolondját,
csak játszuk komótosan ezt a fogócskát.
Betörök tiszta szívvel, s visszaszívom,
hidegen fúj át a szél izzadt izmaikon.
 "Jaj de szép ki szabadon jár"

LoT:
Tudom, az arcunkra háttérnek ráég,
sok már rég átélt tett, s átlépett szándék.
Csinálnám másképp, kiszedek most egy pár gazt,
de hát az ember pont gyerekkort nem választ.
Na erre mondj jó ön-fejlesztési módot,
hogy mi volt ott, közben belém ivódott.
Távol gomolygó múltamban tárolt komoly kór,
mitől máig támolygom olykor.
Szembefújt szemcsék a szétszakad emlékek,
s nem lépek oda, hol a szél szava szent még.
"Ha magamban szabad lennék"

" Járnék én is ha járhatnék," 
Artone:  De oda vágyok ahova nem vihet el a lábam 
csak görnyedve cipeli a hitemet a hátam hitem.
„Ha magamban szabad lennék"
Artone: Elrágódott addig hordtam a szivemet a számban
elhidegült a testem és didereg a lázban.
„Nem vagyok magamban szabad, kezemen lábamon lakat
Nem vagyok magamban szabad, kezemen lábamon lakat."

Lx24:
Elakad most a sor, ahogy lelakatol a kor,
de lepereg most a por és új tör fel.
Ködösen farol el a múlt tőlem,
rögös a jelen is, utat úgy törtem.
Emlékszilánkok felsebzik a talpam,
s mind vágy marad, mit megtenni akartam.
„Nem vagyok magammal szabad!"

Artone:
az önáltaltátas szirénes altató dala von
csak szarkazmus marad a felszarvazott szavakon
egy tapodtat mozdultam s a falra tapadtam
ezért marad lakatlan a hely mi talpam alatt van
saját szívem fölött sincs hatalmam
mert a kezemen lábamon lakat van
 „Kezemen lábamon lakat!"

" Járnék én is ha járhatnék," 
„Ha magamban szabad lennék"
" Járnék én is ha járhatnék," 
„Ha magamban szabad lennék"
„Nem vagyok magamban szabad, kezemen lábamon lakat
Nem vagyok magamban szabad, kezemen lábamon lakat."


felvétel, utómunka: Maczkó Róbert, Metropol stúdió

Hidegen fújnak a szelek közr. Ferenczi György

www.facebook.com/feelantrope
kontakt@feelantrope.hu

FEELAN'TROPE - EGY

BB 

Artone:
Mindig úton vagyok s ugyanoda utazom csak
nem uralom a tudatom, a zenében huzatot kap.
A tegnap függésein kutyagol holnap,
éjjelenként ezért ugatom a holdat.
Mindig úton vagyok,
de ugyanoda utazom csak.
Nem uralom a tudatom
a zenében huzatot kap.
A tegnap függésein kutyagol a holnap,
éjjelenként ezért ugatom a holdat.
Ezért kell testesen a bor csupaszon a csók csak,
tekintetem ezért tűnik lyukacsosnak.
A szavak nyelvem alatt kuporognak
ritkán szerencsés nyerő kuponok csak,
huzamosabb ideje,
éjjelenként ezért ugatom a holdat.
Szemeim pirosra főzte a másnap,
de kikönyökölnek belőle a vágyak.
Mint kitörött törzsek és leszakadt ágak
s úgy állok köztük mint egy kitömött állat.
De te meg én - fenn a világ tetején,
gyere legyél most te a hold és a zene fény,
fények és csillagok, szemfény és chill out.
Sajtosan lyukacsos szívünkbe beleég.

(Refrén 2x)
De te meg én - fenn a világ tetején,
gyere legyél most te a hold és a zene fény.
Fények és csillagok, szemfény és chill out.
Sajtosan lyukacsos szívünkbe beleég.

Lot:
Most...hogy ami régen volt, nincs meg,
S ablakomon belógnak a holdtincsek,
Szólít a csend, kinek szól dala?
Nekem nem kell több „Mi lett volna, ha..."
A sok nem-mosolyt, mi az arcon árnypalást,
A sok elszalasztott szárnycsapást,
a közömbös percekbe' felejtett örömből
kihallom, mert minden eremben dörömböl.
És szavakkal töröm föl, amíg csak
rájövök, örökzöld bennünk ez a jégcsap,
felenged, kiázok, aztán megint lefagy.
Mer' ami belőlem hiányzott, az mind te vagy.
Nincs ingyen felejtés, hiába
szeretnénk, belénk is jelet vés, ezért
éjjelenként... a szerelmet játsszuk el
szerepként, hogyha szédelegnénk,
Ha szoba szűk és nem elég, húzok, a csend ráz.
Nincs szüntelen menedék, ha nem vársz,
az emlék színtelen, a fájdalom szinte nagy,
mer' amit magamban kerestem, az mind te vagy.
BB...

Artone:
Tekintetem kitágul s túlfeszül mint egy elpattanó gitárhúr,
de csak pár darab holdszilánk hull bele,
kezem alól az idő kiszáguld
s nem marad lapomon csak a szó kisárgult helye.

Lot:
Meg te meg én, valahol
a gondolat szekerén szénaként szanaszét.
Az idő minden nevetést feldarabol
és nem hallasz más hangot, csak a panaszét...
Kopott kövek között, a múlthoz lett közöd,
a jelen meleg kezedbe keletkezett
és elszökött, ha van eszközöd, ugye te is
úgy őriznéd, hogy ne legyen szedett-vedett...

Artone:
Rég volt, de még érzem a csókod,
ahogy érzem a bort a torkomon még.
Azt is érzem, hogy úgy hagy foltot,
hogy a cigaretta csonkot roncsolom szét.

(Refrén 2x)

zene: Varga Viktor, Seres Dániel
szöveg: LoT, Artone
felvétel, utómunka: Maczkó Róbert, Metropol stúdió

Éjjelenként (BB)

www.facebook.com/feelantrope
kontakt@feelantrope.hu

FEELAN'TROPE - EGY

Magad vagy a híd

LoT:
Csak nézem a vásznon, hogy kéne aláznom,
az állandóságot, ezt a vágy-fantomképet.
De az élet csap szájon, hogy még égjen a lábnyom,
én meg csak támolygok, ha más ajtón lépek be.
Mégis a pontrendszerem ezredszer kompenzál,
tök mindegy, hogy tesztelem, ezzel lesz komplett már.
Hogy úgy igyekszem, mindig formáljam magam,
nem mint a multiplexben, hol a jó már adva van.
Ölbe tett kézzel nincs többet készenlét,
ha az önbecslés elvén magad hősnek képzelnéd,
változz látó szemek nélkül, ez bátor szerep,
nem tudhatod, hogy nem egy pár rossz telet gátolsz-e meg!
Mert egy élet maradt rád, ha kemény lett, harapd át,
az eléd tett falatkák nem érnek fabatkát...
A filmekből adaptált kalandvágy alatt én
magamnál vagyok és ez garantált karantén.

Lx24:
Keserű számnak csak a fix ad ízt.
Evezünk az árral, de merre vitt a víz.
Messze már a part, de így kiszáradt sorsok,
zúgóján is bátran vitorlát bontok.
Erős a kar, bár a bárka délcegen halad ,
legyőz a kor, mára már a félelem marad hogy,
ne rontsuk el, ne legyenek túlexpontált képek.
Előttem betondzsungel, mégis út lesz hová lépek.
A változás nem látomás, életem evilági társa,
a következő állomás más megvilágításba.
Mit rejt a negatív ha még egy vaku villan?
Falak között élek, de a fény el alul illan.

Refrén
Ez volt, az lesz. Magad vagy a híd.
Ha jársz még rajta, majd új szavakra tanít.

Artone:
Felnőttem a gyerekcipő mégse lett szűk,
minden nap új kezdted zúg bennem és új félelem fűt.
De ne hidd a régen elnyűttre se hogy végleg elhűlt, 
a hátunk mögé gyűlik ha a széllel szemben széteresztjük.
Azt mondják, szükség szerint a hűség meging,
szakértők fürkészgetik tudat alá gyűrt tűzfészkeink.
A változás szele ha belekap, tüzifaként ropog a derekad,
de ez nem felrúgni késztet csak új küzdésre int.
Add magadat át, ha rég széttörött szavakon matat a szád,
felkavar a vágy, de mer' a cél még ködös vacakol a haladás.
S ha elapad a láz két szék között beragadok a pad alá,
a szabadba látsz, de akad vagy száz kétség nyakamon csak az a lánc.

Refrén x 8

felvétel, utómunka: Maczkó Róbert, Metropol stúdió

Magad vagy a híd

www.facebook.com/feelantrope
feelantrope.bandcamp.com
feelantrope@gmail.com

FEELAN'TROPE - KÉT

Mindegy mivel:

LoT:
Hol a perc, ami
Felold, de utána nem lesz kárlistád, 
Miben extrán tisztán élhetsz extázist át?
Nem égsz el benne, csak vetsz pár szikrát,
Nem mászik rád, csak úgy elszáll, viszlát!

Artone:
Itt a beszéd beszédül ez új kódex-tázis.
Én iszom a szavakat, ha a szó elszáll is,
S ha a bálványrombolás már csak egy frázis,
rakj rá káromkodásból katedrálist.

Lx24:
Rúgj be nyugalommal, hisz unikum a idill.
Elemezd a stressz-teszted vajon mit ír,
az lesz veszted, ha úrrá lesz a pánik,
s  a lejárt lemezek közt újjá ez se válik.

LoT:
Ez nevetve, ölelve, sírva, bántva kap el
Fetrengjetek csak kint a sárba’, ha kell,
Az ésszerű vesszen, a kőszívnek vér kell,
Csak részegülj egyszer meg őszinteséggel.

Bridge:
Rúgjatok be, mindegy mivel
Szavakkal, zenével, de ezt ízlelni kell.
Add bele magadat, itt nincsen hitel,
ez élet-élmény, miben ingyen hiszel.

Ref:
A másnap nem tart túszként, még egyszer,
inkább már berúgnék az élettel.

Lx24:
Csak folyjon a tudás a száraz torokra.
Ez lesz megoldás sok fárasztó okra.
Betárazok most az eszmékkel,
mi szeszként hat s nem ereszt még el.

Artone:
Ariadné fonalam nincs, de ma még hazatál
belém a lélek bár elég laza ma már.
Ha nem a 4 fal a határ, számban szétszalad a nyál,
S berúgok, ha begyűr a szabad ég maga alá.

LoT:
Ne fuss, de ha szerelemmel rúgsz be, késő
Új veszély jön, beszédülsz, úgy lesz élő…
Akárhol csapkod, csíp a fullánkja még
S Nincs hatásosabb drog, ha full lánggal ég.

Lx24:
Rúgj be a jelennel, a múlttal úgyse laksz jól,
simán csak ereszd el a most meg újrahangol.
A pillanat részegít, így örök az az ital,
mit kiérlelve koccinthatsz a jövő javaival.

Bridge:
Rúgjatok be, mindegy mivel
Szavakkal, zenével, de ezt ízlelni kell.
Add bele magadat, itt nincsen hitel
Ez élet-élmény, miben ingyen hiszel.

Ref:
A másnap nem tart túszként, még egyszer
inkább már berúgnék az élettel

Artone:
Túlhajszoltan ne halj szomjan,
hagyd, hogy halk szóval a margókat átrajzoljam.
Úgy játszom majd, hogy ránk szólnak, 
de függjön a valóság egy hajszálon csak.

LoT:
Rúgj be, nem csak ihatsz, ez benned többlet
Ha a pillanat igaz – a tett-kedv elönthet
Nem flashback – jönnek önként a morzsák,
ha pezsget a könnyed örökkévalóság.

Bridge:
Rúgjatok be, rúgjatok be
mindegy mivel, mindegy mivel

Szomjam olcsón én már el nem olthatom,
de nem jó folyton tisztán, józanon.
Torkomon a gallért most kigombolom,
csak tölts, én kortyolom.

Ref:
A másnap nem tart túszként, még egyszer
inkább már berúgnék az élettel.

Bridge:
Rúgjatok be, mindegy mivel
Szavakkal, zenével, de ezt ízlelni kell.
Add bele magadat, itt nincsen hitel,
Ez élet-élmény, miben ingyen hiszel.

-----------------------------------------------------------------
Zene: Findrik Dávid, Fehér Gáspár, Seres Dániel
Szöveg: Artone, LoT, Lx24
Felvétel: Földi Albert, Kiss Zoltán (Utópia Stúdió)
Mix&Master: Kiss Zoltán (Utópia Stúdió)
http://www.utopiastudio.hu/

---------------------------
Feelan'trope © 2015

Mindegy mivel

facebook.com/feelantrope
feelantrope.bandcamp.com
feelantrope@gmail.com

FEELAN'TROPE - KÉT

Marionett:

Lx24:
Színtér a világ, de fogoly szereplője.
Játszom, de leláncol csak forog velem körbe.
Nem változtat a sorson a konok teremtő se,
hallatom a hangom de csak torok reked tőle.
Nem volt soha még szabadakaratom,
egy gondolat...rég csak magamat adom.
Ez mostoha lét, a jól tűrt szó ennyit ér,
harcom korhű, mégis sok hűhó semmiér'!

Én nem születtem bábnak,
hogy egy ütemre rángjak
mindenkivel ki erre kér.
Én nem születtem bábnak,
elvágnék minden szálat.
annyi a kötél, rajtam el se fér.

Táncot jár életem, 
kötve a két kezem.
A mozdulat már kényszeres,
minden gondolat kényszeres.

Artone:
Báb leszek én is a szürke napok komfort unalomján
vagy pedig éhesen ott kotorászom Fortuna lomján
hogyha lezüllve be nem nehezülne szemed s belekortyol
Lelsz a szeméttenger közt még tengerszemet olykor.

Báb leszek én is a szürke napok komfort unalomján
vagy pedig éhesen ott kotorászom Fortuna lomján
hogyha lezüllve be nem nehezülne szemed s belekortyol
Lelsz a szeméttenger közt még tengerszemet olykor.

Én nem születtem bábnak,
hogy egy ütemre rángjak
mindenkivel ki erre kér.
Én nem születtem bábnak,
elvágnék minden szálat.
annyi a kötél, rajtam el se fér.

Így szól a báb: "Nem játszol már velem tovább."
Így szól a báb: "Nem játszol már velem tovább."
Így szól a báb: "Nem játszol már velem tovább."

Táncot jár életem, 
kötve a két kezem. - kötve a két kezem.
A mozdulat már kényszeres,
minden gondolat kényszeres. - minden gondolat célt keres.

Táncot jár életem, 
kötve a két kezem. - kötve a két kezem.
A mozdulat már kényszeres,
minden gondolat kényszeres. - minden gondolat célt keres.

--------------------------
Zene: Seres Dániel
Szöveg: Lx24, Artone, LoT
Felvétel: Földi Albert, Kiss Zoltán (Utópia Stúdió)
Mix&Master: Kiss Zoltán (Utópia Stúdió)
http://www.utopiastudio.hu/

---------------------------
Feelan'trope © 2015

Marionett

facebook.com/feelantrope
feelantrope.bandcamp.com
feelantrope@gmail.com

FEELAN'TROPE - KÉT

Noktürn:

Tárt ablakom képtelenség
Kék űr suhan rajtam át.
Hűs tiszta tó tükre lennék,
de mégis fúj a szél tovább

LoT:
Mennék, mint ki eltévedt, csak vendég vagyok a váróban,
Kell még egy percnyi eszmélet, hogy megférjek, 
ahol csak álom van,
És bárhogy kérnek a néma parancsok, 
nem alszok az árokszélen...
Így is már sok részeg álmot kéne magamtól számonkérnem.
De ez a régmúlt... 
Szétázott szék nyújt most csak támaszt épp úgy,
Ahogy a megálló csöndjén gyúlt dallam mozgat fáradt fémhúrt.
Csak az út hoz zajt, felszállok a buszomra, mert új szomj hajt,
És bárhova visz, bárhol hagy, tudom én: ott megnyugszom majd.

Fáradt remény ritka vendég
Ártatlanul tétováz,
Nem szól és bús arca sem szép,
de vágyaimra ő vigyáz.

Artone:
Múló álmokba nyúló recsegő hullámnyalta mólón
mohón hallgatózom, de csak a fecsegő szél fúj át rajta folyton
elmaszatol a testem köré tespedő fény izzadt hús áztatja pólóm
pár málló lábnyom marad csak mögöttem, de azt talpamra másolva hordom
mélázó sétákon hol csak hold lohol nyomomba
a magányt e hazug szirént kapucniként a homlokomba tolva
hány puha vágyamat temettem miknek újra ágyakat vetettem
most lusta lábamat keresztbe tartva nézem, hogy száll a dal felettem.

Múló sötét
összetörhetsz még,
elvakíthatsz még,
de megszólít a csend.
Nézd mennyi szél fútta lélek,
csillagtalan zárt világ.
Hány sóhajom semmivé lett,
de mégis lélegzem tovább…

----------------------------------------------
Zene: Vedres Csaba, Seres Dániel
Szöveg: Vedres Csaba, LoT, Artone
Felvétel: Földi Albert, Kiss Zoltán (Utópia Stúdió)
Mix&Master: Kiss Zoltán (Utópia Stúdió)
http://www.utopiastudio.hu/

---------------------------
Feelan'trope © 2015

Noktürn

facebook.com/feelantrope
feelantrope.bandcamp.com
feelantrope@gmail.com

FEELAN'TROPE - KÉT

Összegyűrted:

Lx24:
Hajdanán a tervekből rendre tettek lettek,      
baj ha várt a kedvemtől el nem rettentettek.
A zaj ma már túl nagy bennem, a szó ábránd marad csak.
Köztünk a kínos percek ... órákká dagadnak.

LoT:
Volt, hogy a jóllakatott vágyak felrebbentek benned,
ma a szó lakatot zár csak s a csendekben lellek meg.
Ne égj, hogy nem akarom egy olcsó lámpásba raklak,
összegyűrted bennem, amit kiformáltál magadnak.

Artone:
Szétszálaztam a vágyakat mik egy szőke fürtre fűztek,
ha egy csöpp eszünk lett volna, látjuk erőn felül feszülnek.
De nem szökhetünk meg, az emlékek elcsöndesülve körbeülnek,
nyomokban bennem ragadtál a köztes űrt meg összegyűrted.

LoT:
Milyen torz a látás, ha koccanást vársz?
Milyen hosszan átvág a tompa érzet,
Mire a sok talált társ, lapozz, ha már más, 
nem ismernélek fel, pedig naponta nézlek.

Ref:
Mind felisszák szavaim
arcodon részeg, apró ráncok,
amit kivonogat a vágy.
De mi eddig még mosolyba gyűrte
halvány lila sarkát, ma fezülve tartja szád.

LoT:
Az időn múlt, hogy lássam, csak földúton jártam,
szavam öngyújtó lángja a földúlt homályban.
Idegen távolság száll hozzám a zenén,
látom már, tán nem is te változtál, hanem én.

Lx24:
A fölbujtó vágyam, csak tört, zúzott nálam. 
A nagy ő kontúrját láttam meg bölcs Fortunában.
De talán a tettek helyett túl hosszan időztem.
S bátorság sem volt mi szóra bírt közben

Artone:
Hányszor sértettelek fel érdes véletlenekkel ?
Éretlen fejjel az élet széles élcekre ment el.
Nem vettem komolyan két kezemen szétkent félelmedet mer,
ha folyton vigyázunk csak, úgy a világ lélektelen hely.

Lot:
Most csak nekem játszott, látsz ott más jelet?
Pedig mindent elmondtam, ez átszokást jelent,
mert látomás volt, ami a tudatba köd lett, 
de nem utazhat többet már tovább velem.

Lx24:
Itt hosszan kicseng majd a vihar előtti csend
csak pár mámoros óra, mi a józanságból kicsent
de már közel a holnap, így ne tegyük mégse
majd tárt karok fogadnak az egyedül létbe

Ref:
Mind felisszák szavaim
arcodon részeg, apró ráncok,
amit kivonogat a vágy.
De mi eddig még mosolyba gyűrte
halvány lila sarkát, ma fezülve tartja szád.

Ref2 x 4
Bennem a mesét, úgy összegyűrted,
sohasem altat el.
Hiába hallom, 
mégsem a valóság hangja kell.
--------------------------
Zene: Seres Dániel
Szöveg: Artone, LoT, Lx24
Felvétel: Földi Albert, Kiss Zoltán (Utópia Stúdió)
Mix&Master: Kiss Zoltán (Utópia Stúdió)
---------------------------
Feelan'trope © 2015

Feelan'trope

Popular tracks