Mile Zsigmond: Örökös zene

- Szabados Gyuri bácsinak -

A napok konok lüktetése
Magyarország kiáradt vére
Szeretteim kés-aggodalma
Kamránk mélyén a múmia-alma
Az Adria hullámverése
Egy régi nyár sajgó emléke
Tündérszerelmem piros csókja
A vezetékre szálló csóka
A félelem, mely nem tágít
A szívre ül, pottyant, ásít
És nincsen vége sose a versnek
A csönd igéi odaszegeznek
Hajnal hasad, hol már az alkony
Démonok masíroznak, bal, jobb!
Bor kortyolása, vér csöpögése
Felhőgnúk örök vándorlása
A piszkos utcák Budapesten
Levélszekrény, hova belestem
A metró biztató szele
Valami örökös zene
Valami örökös zene
Vonat zakatolása mezőn
Mi hátramarad, mind előny
A szép bakterné megöregszik
De kislány még, mosolya sejlik
Valaki sír a Duna-parton
Nem tudom, hogy ki ő, de hallom
Kaszált pipacsok énekelnek
Szemüvegemen hajnalpermet
Ágyútűz villog vagy az ég az?
Ha szétlőttek is, hazám, szép vagy
Vérző szagod, anyám, de édes!
Szívemben illat, kakukk, rétek
S valami örökös zene

Mile Zsigmond - Örökös zene

Részegen dobták a sárba
Kocsmaajtón zárva-tábla
Pénze, noje elszaladt
Lantja húrja elszakadt
Minden dalát eldalolta
Magát is eladta volna
Egy korsó olcsó sörért

Ó, te bolond, mire vársz?
Semmiként mindenre vágysz
Mennyországba akarsz szállni
A sárból fel sem tudsz állni
Angyalszárnnyal ösztön-állat
Álljál talpra, vonjál vállat
Nevetséges a világ

Dalolsz, semmit nem szépítesz
Rendre vágysz, káoszt építesz
Okoskodhatsz esztelen
Sárban fetrengsz meztelen
Mindig üres mindkét zsebed
Üres szíved helyén sebed
Lassan közhellyé fakul

Aki látott: mind elfelejt
Hitevesztett ember-selejt
Keltsd életre önmagad
Minden isten megtagad
Kit érdekel bolond dalod
Ostoba önsajnálatod
Árusítod mindig el

Hazugságodat imádod
Tündérmeséd volt rémálmod
Önnön voltodon nevetve
Halálaidat feledve
Botorkálj el börtönödtol
Istenedtol, Ördögödtol
Simóniát sose végy!

HHZs