Az egyetlen túlélő [demo]

Álomházban lakni [demo]

Reflektorfényben sírva fakadni [demo]

Legyünk mi a tévé! [demo]

Nem tudom, hogy hol vagyok,
Nem tudom, hogy hol vagyok,
mert elvesztem
Kezemben egy kartonlap, 
és elolvassa minden vad, 
hogy elvesztem
Halk a város, nincs is város
Azt se tudom, merre járok,
elvesztem
Maradok inkább magamban, 
ebben a testszerű alakban
elvesztem
Nem most kellett volna lépnem
Nem most kellett volna ütnöm
Nincsen már senki sem, akit szerethetnék
Nincsen már senki sem, akit szerethetnék
Eljátszom, hogy vadnyugat, 
és nekem már senki sem ugat,
elvesztem
Nem kell félnem, ismerem, 
tudom, hogy mit lát a kék szemem, 
de elvesztem
Egyedül állok a fák között, 
amik nem is fák, hanem kaktuszok,
de elvesztem
Csak magamra kell figyelnem,
de már nagyon unom magam, hiszen 
én elvesztem
És kifordítom a szívem zsebét,
És kiesik belőle minden szemét,
így már talán lesz kit szeretnem
De elvesztem.

Elvesztem [demo]

Nem is éltél már
Nem is szerettél
Nem is érdekelt, hogy kitalálva lettél
Nem is voltál itt
Most már más sincsen
Nem érdekelt az élet nélkülem
Mondja a költő, hogy ne kezdd már megint
Ez az ő világa, a többire csak legyint
Nem sajnálhatsz senkit sem
Az ő világában csak ő sajnál
Nem is éltél már
Azt mondták, meghalsz
És meghaltál, mert engedelmes vagy
A látszat néha csal
Nem is csal semmi
Itt mindennek jól kell működni
Elfogyott minden, válasz nincsen
Üres poharak az asztalon
Vagy félsz, vagy alszol, sötét autó parkol
Kuss, és ne kezdd el megint.

Versben élni [acoustic]

Már megérettünk végre
A pusztulásra, és a lényeg,
hogy minden maradjon
ahogy van, de kezemet zárom
Fényképek, minden elmúlt,
vérben forgunk, megrohadtunk
Örülök, hogy így történt
Amikor meg akarja fogni a kezemet, bezárom
Kimondod-e, amit gondolsz
És belegondolsz-e abba, amit mondasz?
Ott ültem a lépcsőházban
Felköhögtem a bánatotomat, és köptem
Telefonálok a bizonytalanból,
A piroson is átmegyek, ha jönnek balról
Puha mohává változok,
Lepereg előttem, a kezemet zárom
Maradj még velem kicsit
A tested a lakat, amit az enyém kinyit
Hazudj másnak, hogy boldog legyél
És ha meg akarod fogni a kezemet, bezárom
Aranyos lehet tényleg, hogy másokat mennyire szeret
És hogy időt tölt azokkal, akikre miattam nincs ideje
Édes lehet, hogy másokkal egész napokat lehet
Miért is lenne velem, hiszen csak megígérte.

Te és a pólóm [acoustic]

Csak sírok és sírok, most nem hallanak
A szobámban vannak és elálmosodnak
Úgy kéne tenni, hogy ne úgy tegyünk
El kéne menni, hogy sehol legyünk
Nincs is értelme, de te félreértesz
Romokban fekszel, a könnyed édes
Nem akarok én lenni az első, aki elköszön
Csak sírok és sírok, én megpróbáltam
Takartam mindent és nem hibáztam
De lassan kifordulsz az életemből
Csak sírok és sírok,
hogy elúsztassalak.

Csak sírok és sírok [acoustic]

Éjjel volt, forgott a sötét, 
Lányoknak fogtam a kezét,
nehogy elessenek
Fejest ugrok mélyen a csendbe
A lányok meg az én kezembe 
ájultak bele
Nem én voltam az, aki azt mondta, hogy 
a háború itt lesz, és nem ott
Azt álmodtam, amit a lányok,
A világ végén is hazatalálok,
de nincs meg a kulcsom
Sírok fényként, nem megy könnyen
Világít az összes könnyem,
aztán elalszik
Nem én voltam az, aki azt mondta, hogy
őt meg kell menteni, maradjon csak ott
Fénnyé váltak a lányok is,
Én meg láttam őket máskor is
Széthullani
Na jó, én voltam az, én mondtam azt, hogy
haljatok meg mind, túl sokan vagytok.

Elvesztem [demo]

Kaktusz Rt.

Related tracks