A nap szárnyai ketté osztják életünket egyik a tiéd másik a néma állaté ki szívem barlangjaiban kóborol
anya a gyermekével munkás a szerszámaival uccalány nagy sebekkel a homlokán
nem kérdeznek meg melyik világtáj felé fordulsz
a meredek uccán zokogva jönnek le álmaid
s a halálra ítélt aki a hídon átmegy
azt mondják isten tenyerén forognak az orsók
azt mondják a szerelmesek kinyílt virágokat álmodnak
mindez nem igaz
egyszerű törvények határozzák meg a dolgokat
ismered a súlyos vasmadarat aki a fellegek mögött röpül
a magtalan cseléd gyermeke ő akaratból és elkeseredésből
fémalakzatban jön hogy igazságot tegyen
ez a halál
de lásd itt vagyok melletted hová is mehetnék ezeken a fényrongyokon.

69 (A nap szárnyai ketté osztják életünket…)

2015-ben száz éve lesz annak, hogy megjelent Kassák Lajos első verskötete az Eposz Wagner maszkjában.

Mi a számozott versek százából kiválasztott egynéhányat: előre rögzített audiokonzervként kezelve, egy határozott elképzelések szerint, de az improvizáció lehetőségét meghagyó zenei szövetbe helyezzük. A hangszerek működése, hangzása a húszas évek Kassák-képeinek, képarchitektúráinak a formai-szerkezeti jellegének keres zenei analógiát, alá- vagy mellérendelt „hangarchitectúrát”. 

Kassák egy Babitscsal polemizáló cikkében lírai alkotásait költeményeknek nevezi szembeállítva a verssel, amit azonosít a szigorúan kötött formájú, szabatos, rímelő sorokkal operáló irodalmi művekkel. Szabad versei „Egy tömeggé koncentrálása minél gazdagabb témának, zenének, plasztikának és expressziónak.” /Kassák/ Nem formátlan, harmóniátlan anarchia, hanem a költő belső törvényeinek megfelelő „a lehető legszigorúbban megkomponált egészek” /Kassák/.

Bassola Richárd - vers, szaxofon
Gömöri Márton - gitár
Makkai Dániel - nagybőgő
Makkai László - dob
Tímár Péter - basszusgitár

Kassák 100