nem tudtuk hogy merre menjünk 
elindultunk egyfelé 
ki merre látott, arra tartott 
szétszóródtunk száz felé 

volt, ki lóra pattant, volt, ki fára mászott 
volt, ki az út szélén elhevert 
ha láttuk egymást, integettünk 
s az idő közben egyre telt 

rotterdamban vízre szálltam 
hánykolódtam tengeren 
a hajó fölött sirály szállott 
s bús nótákat énekelt 

szélvihar lett, vihar támadt 
párás lett a szemüvegem 
nagyot nyeltem, nagyot köptem 
a tenger nagy, és szívtelen 

végülis csak partot értünk 
kikötöttünk, s még ilyet 
a parton állva, integetve 
ott voltak a többiek

Partraszállás

Nézd, kinn az utcán játszanak 
hatnak rájuk vezényszavak 
gyerekek, ők a gyerekek. 

nézd, kinn az utcán masíroznak 
papírfecnikkel dobálóznak 
gyerekek, ők a gyerekek. 

nem tudják hová tenni a lábukat 
partra vetett flamingóknak látszanak 
gyerekek, ők a gyerekek. 

hülye - ezt mondják egymásnak 
de megijednek, hogyha meglátnak 
gyerekek, ők a gyerekek. 

félnek a sötétben, de vihognak 
idióta ruhákban villognak 
gyerekek, ők a gyerekek. 

mindig piszkosak, mindig taknyosak 
vicceik szakállasak és laposak 
gyerekek, ők a gyerekek. 

TE IS VOLTÁL VALAHA ILYEN: NE FELEJTSD EL. 
NEKED IS VAN TALÁN MÁR ILYEN: NE FELEJTSD EL. 

---- Múltkor ültem otthonomban, 
gyerekműsor szólt a rádiómban. 
Gyerekek, maradok: 
visszhangzik a rock. ---- 

Jó lenne újra gyereknek lenni 
jó lenne újra gyógyszert szedni 
jó lenne újra engedelmeskedni 
de nem lehet 
sajnos felnőttem 
sajnos félnótás 
felnőtt lett belőlem

Gyerekek

Sátortetős ház. SÁTORTETŐS HÁZ. Sátortetős ház! 

Ott egy csodapalota = menjünk gyorsan be oda. 
Ott az égi bárányok -----> jönnek már enni ide. 
Ott egy csodapalota: menjünk gyorsan be oda. 

Élhetsz, amíg lehet, kileheled mindened. 
Az égi bárányok fellegelik lelkedet. 
Ott egy csodapalota, hogy kell bemenni oda? 

Sej-haj, csodapalota, színaranyló homloka. 
Rózsák virítanak benn, nyerít égi paripa. 
Ott egy csodapalota, menjünk gyorsan be oda.

Csodapalota

tikkasztó a hőség 
szikkadt a fű, a rét 
kiszáradt a bőségszaru 
el kell menned innen 
hagyd el ezt a vidéket 
ébredj, indulj, kösd fel az útilaput 

értsd meg, izzadok, szenvedek, elmegyek 
s egy jobb világot keresek 

ott kezdődött minden 
annál a tajtékzó folyónál 
az esőistent legyőzte 
egy fehér, keserű alak 

sok szárazföldi ló 
szomjasan lovagoló 
vándorol, vánszorog 
ezer dögmadár alatt 

értsd meg, izzadok, szenvedek, elmegyek 
s egy jobb világot keresek 

sivatagi kanyonban 
út kanyarog a vadonban 
sorban dőlnek 
elfogy a kicsi csapat 

ne add fel, őslakó 
hosszú még az út, a lét 
indulj, ébredj, szökj meg 
te kicsi apacs 

mert értsd meg, izzadok, szenvedek, elmegyek 
s egy jobb világot keresek

Tikkasztó

kiskertemben süt a nap 
ragyognak a sugarak 
a sugarak ragyogása 
teleportál az éjszakába 

a föld alatt vetek ágyat 
felkelek ha nagy szél támad 
vihar támad, fúj a szél 
bizonyára jön a tél 

kiskertemben a tél nem olyan könnyed 
kiskertemben csavarja a könnyet 

kiskertemben fenevad 
gördülj erre, ha szikla vagy 
talapzatodat forgasd 
hő hatására felolvadsz 

nagyvárosban sok az él 
élek körül sok ember él 
legyen inkább gömbölyű 
patakozzék a nedű 

kiskertemben telnek a legszebb évek 
nem nézem, ahogy rágják őket a férgek 

kiskertemben fúj a szél 
esik eső, csapadék 
röpködnek a bogarak 
kiskertemben süt a nap

Kiskertemben

ki jön a sötétből elő? 
én nem tudom, de félek nagyon 
ha rám tör a gyász, inkább hagyom 
valami másra gondolok 
mint hogy mit rejt a mély torok 

elrobog mellettem maholnap 
de én felszállok rá 
mert érdekel, hogy mit hoz el 
az alagút végén lesz-e jel 

ki jön a sötétből elő? 
szürke haja oly előkelő 
kezében egy stukker, azzal lelő 
gyomromban már érzem a vasgolyót 
kiokádom a mérgező bogyót 

sivítva száguldok felé 
a várva várt találkozás 
évekig tarthat még az út 
messze a végállomás 

ki jön a sötétből elő? 
ha vihar támad, gömbvillám legyek 
hangomtól a hegyek repedjenek 
a háziállatok disznólkodjanak 
világos legyen minden, mint a nap 

vidáman pukkan a petárda 
vadul villan a vaku 
a csárda kapuja kitárva 
tömegem a súlytalanságba húz 

ki jön a sötétből elő? 
a szemeiben izzó rémület 
ripityára törte a tükröket 
amikben felismertem őt 
a ki jön a sötétből előt-t 

kiszáradt folyómedreken 
kiszáradt, kifosztott fészkeken 
régen kipusztult állatfajok 
álmaiból kerül elő

Ki jön a sötétből elő?

csak egy dolgot szeretnék 
csak egy dolgot szeretnék 
hogy szabadjon valamit, mit másnak nem szabad 
hogy szabadjon valamit, mit másnak nem szabad 

tudjátok jól, csak akkor lennék jó! 
tudjátok jól, csak akkor lennék jó! 

ha szabadna valamit, mit másnak nem szabad 
ha szabadna olyat, mit csak nékem szabad 
csak egy dolgot szeretnék 
csak egy dolgot szeretnék 

--- már korán rájöttem 
hogy túl sok a szabály 
rájöttem már ré-hé-hég --- 

elmondok valamit 
csak most, csak neked 
szeretnék valamit, 
amit nem lehet. 

lehessen megszegni a szót 
változtatni a változtathatót 
tudjátok jól, csak akkor lennék jó 
tudjátok jól, csak akkor lennék jó 

csak egy dolgot szeretnék 
csak egy dolgot szeretnék 
csak egy dolgot szeretnék 
csak egy dolgot szeretnék

Igaz szó

Mindent megírtak már mások, 
nekünk nem maradt már más 
csak a lerágott csont! 
hiába főzzük tovább, 
ütött az óránk, az i-re felkerült a pont. 

jó-e így, mondd el nekem, 
nem tudunk kitalálni újat 
azt mondják, hogy nincsen új 
a fénylő napkorong alatt. 

lerágott csontot szopogatunk (ezt is megírták már) 
szédülten téblábolunk 
a művészet oltára körül, 
egy kitaposott ösvényen 
nyargalunk egy eszményen 
mely lassan elmerül 

megolvadt láva csorog az arcomon 
kőszívemből nem fakad más, csak műkacaj, gépzokogás 
sósav hullik a szememből 
alatta felperzselt föld, pusztaság 

--- oly régen várunk már, hogy végül jó lesz tán... 

lerágott csontok hercege (ezt is megírták már) 
kezedben szürke bot 
trónusod recseg-ropog 
ránk mutatsz, közénk jössz 
belénk költözöl 
hisz nincsen otthonod 

piranhák rágták fényesre testedet 
csontok vén hercege, ne félj, közeleg az ítélet 
az ítélet napja oly közel, ne félj, semmi nem veszhet el 
a vész napján 

lerágott csontok hercege (ezt is megírták már) 
jöjj közénk, foglalj helyet 
itt egy szék! 
kezedben szürke bot 
trónusod recseg-ropog 
és közénk jössz, hisz nincsen otthonod 

ez itt a B-rész, így neveztük el 
új úton járunk, mégis ismerős a táj 
ilyenkor mindig, mindig bedobom magam 
s mondom: erre, az út arra van 

--- oly régen járunk már, és látod, mégiscsak ismerős lett a táj...

így öregszünk napról napra (ezt is megírták már) 
asztalunk üres és sivár 
de a fiók telve van 
hiába várunk tapsviharra 
eltapsolták a tapsokat

Mindent megírtak már mások

Tűzcsóva száll az éjszakában 
erdők felett suhan százzal 
sztratoszférából származik 
pókhálót olvaszt magába 

csillag, te aki az égen szállsz 
orrunk elé új valóságot társz 
általa minden tisztább 

lecsapta a villanyórát, rajtunk a félelem lett úrrá 
még a légy is csöndben maradt, az ablak alatt lassan haladt 
falhoz lapulva álltunk, óriás fény tört be a szobába 
tűzcsóva száll az éjszakában 

életünk tátongó vákuum 
mutass irányt, óriási formátum 
veled tesszük, bármit is csinálsz 
testet öltött zsenialitás 

száll a csóva egymagában, tömeg járkál a nyomában 
delegáció fogadja, tisztán csendül ultrahangja 
virág szirmán ül egy könnycsepp 
benne te is tükröződhetsz 

földre pottyant égi láng 
teste kemény, lelke szilárd 
szíve törhetetlen szilánk!

Tűzcsóva

csendes az éj 
kihalt a tér 
magam vagyok a város peremén 

csendes az éj 
elállt a szél 
egyedül vagyok szegény 

csendes az éj 
eső szemerkél 
nyakamhoz ér, hideg 

hosszú a nyár 
hosszú a tél 
csak szemerkél az eső 

cipőtalpam alatt 
serceg a salak 
serceg a salak: megyek 

mindegy, hova 
potyog ide-oda 
süket tócsa tenyész 

csendes az éj 
a nap véget ér 
csak bennem él még a remény 

nem sietek 
időm, mint a tenger 
a pocsolyák összeérnek egyszer

Csendes éj

Piros ceruza, jó a vonala, 
hányd a buta betűt 

kanyargós a vonal, mint egy kicsi vonat 
mennyi az idő? 

hideg hemüveg, régi az üveg 
letűnt 

varázsceruza, mozgó vonala 
a papírra vetül 

egy zseniális ötlet, ahogy jött, el is ment 
agyő 

én emlékezem terád, hisz mégiscsak te voltál 
a nagy ő 

hegyezem a cerkát, félem a vendettát 
jaj de szép az adása 

radírozva ülök, mert a homok pereg 
az órába 

régi cimborák, öreg bohémek 
merre csavarogsz 

a hangulat a fő, hisz löttyed az idő 
csak egyszer bekopogsz 

addig komolyan domborul a domb, beszűrődik a song 
hatása megnetikus 

ébren álmodunk, állva ébredünk 
lábamon lépkedünk 

"szemeddel látsz, szíveddel érzel" 
aranyszabály, mit jobb, ha megérzel 
beállítasz májjal, elmész két vesével 
és felvizezed vérző szívemet

Piros Ceruza

Tél tábornok (bevezetö)

Hagymakupolák

Lakkcipő

A tudatalatti

Föld

Hajó (Nézz, ne csak láss)

Sárga salak

Vall a robot

A móló kapitánya

A vulkán

The story of a night

Saját számokat játszó beatzenekar vagyunk. Szabadon merítünk az elmúlt évtizedek nemzetközi, és magyar popzenéjének kincses-, és giccsestárából - de hozzá is tesszük a magunkét. Együttesünk fénykora a 2010-es évek elejére tehető. Pályánk szerényen ívelt felfelé, aztán lassan ívelt lefelé, így sikerült kilapítanunk a görbét.

Koncertjeinkről értesülhet a faceboookon!

Kula Band Zenekar

Popular tracks