apacsekk(slimecore)

NEW LABUBU CRASHOUT MANGO PHONK

Fortnite feat. LX (prod. fuyomo)

ib: @laurel-572942456 etc etc

hi, thank you 2

@nearocker ✦ @xoxomary1

Dalszöveg:

Yah Yah Yah figyeljetek... (echo)
2022.... bocsi 2045 (echo)
Itt van Tamás a házban (echo)
Mr. Hosszú Faszú Tamásss (echo)
Yah Yah Yah (echo)

Itt van Tamás hülye migráns
Velünk van, itt van nigger ja
Olyan nagy a fasza már, hogy nem látod tőle
Az egész jövődet
Tamás, Tamás, Tamás
Ő itt van velünk Tamás
Tamás a migráns itt van velünk
Tamás a migráns ja
Tamás a legjobb ember a világon
És ha meglátod akkor téged megbasz ja
Itt van velünk Tamás...
a Tamás aki egy migráns
Tamás a migráns jaaaaaaaa...
Moggoljuk Tamást
Legalább is.. azt hittük
Meg láttuk a farkát és már egyből...
(Szakadás: mi a faszról beszélek nevetés)
Figyeljetek itt van Tamás
Aki úgy néz ki mint egy cigány ja
Tamás, Tamás *nevetés* Tamássss
Tamás aki más, mint a többi migráns ja
Tamás itt a legjobb ember az egész világon
*jaja igazából ez van*
Tamás Tamás Tamás Tamás Tamás Tamás Tamás
Ja Tamás Tamás Tamás Tamás Tamás Tamás
Tamás a hosszú faszú migráns jajaja
*-ez egyébként tök jó rap.. szerintem meg kéne ölni...*
Tamás aki egy migráns, a hossszú faszú migráns

DJ Szálló Fing - Tamás

im better than ren ft. ycvl (prod. pouritupsoda)

I hate my dih

"DIH" is not just a composition — it's an emotional landscape. The name itself is ambiguous, perhaps derived from a forgotten language or a futuristic acronym. The music reflects that ambiguity: mysterious, timeless, and deeply evocative.

DIH explores themes of memory, loss, rebirth, and transcendence. It begins in near silence, with subtle ambient drones and scattered, distant sounds like wind brushing through old ruins. Slowly, it builds, introducing rich cello lines, haunting vocal fragments (not in any known language), and soft, pulsing rhythms.

The mid-section erupts into a cinematic swell, with a full orchestral string section clashing against gritty electronic textures — the contrast between nature and technology. It's a journey inward and outward at once.

In its final minutes, the composition slowly deconstructs itself, returning to the quiet from which it emerged, leaving only a faint heartbeat-like rhythm that fades into silence.

apacsekk(slimecore)

kurt kube

Related tracks