Ripped from a vinyl on:
Music Hall MMF-9
Consonance PM-6
M-Audio Audiophile Firewire 96k / 24bit
Restored and encoded to 44k/16bit in Sound Forge 6.0
Enjoy this wonderful album:)
Provided by: http://soundcloud.com/vladkorotnev

001 Start + Gammapolis I

002 Nyári éjek asszonya

003 Õrültek órája

004 A számûzött

005 Hajnal a város felett

006 Arcnélküli ember

007 Ezüst esõ

008 Gammapolis II

The original 1979 release
-------------------------
Oly hosszú volt a huszonhárom év, 
S oly messze van az én hazám. 
Idõm lejárt, a Földet elhagyom, 
Mert Gammapolis vár reám. 
 
Most búcsúzom, jó barátaim, 
Találkozunk még, mondanám, 
De már nem hiszem, hogy újra eljövök, 
Mert Gammapolis vár reám. 
 
Isten veled, hû szerelmesem, 
Légy boldogabb más oldalán! 
Azt hitted, csak álom, ha azt mondtam neked, 
Hogy Gammapolis vár reám. 
 
Ha az óra pont éjfélt mutat, 
Nézz át az ég ablakán! 
Megláthatod azt a csillagot, 
Hol Gammapolis vár reám. 


Ha álmaid játszanak veled, 
Meglátod õt és rabul ejt a vágy. 
Hiába követed, nem éred el 
A nyári éjek asszonyát.  
 
Szerelme több, mint múló pillanat, 
Végigkísér egy éjen át. 
Ha érezted, már soha nem felejtheted 
A nyári éjek asszonyát.  
 
A kínzó vágy szívedben elcsitul, 
De enyhülést nem hoz reád, 
És viszonzatlan szerelemmel gyûlölöd 
A nyári éjek asszonyát.  
 
Oly színtelen a legszebb nõi arc, 
S mellette halvány a valóság. 
Ó Istenem, add meg nekem, hogy feledjem 
A nyári éjek asszonyát!  


A városon, ha itt az óra, bolondok háza lesz, 
Eltûnik az értelem, az idegek harca ez.  
 
Mindenütt zûrzavar, nyugalmat nem találsz, 
Az õrültek órája menekül, merre látsz.  
 
Mindenki siet, mindenki fut, az élet mögöttük áll, 
A nagy feszültség kibírhatatlan, a sarkon a halál vár.  
 
Mindenütt zûrzavar, nyugalmat nem találsz, 
Az õrültek órája menekül, merre látsz.  
 
A vezetékek elszakadnak, sziréna hangja szól, 
A komputerek fejüket vesztik, a téboly elsodor.  
 
Mindenütt zûrzavar, nyugalmat nem találsz, 
Az õrültek órája menekül, merre látsz.  

A számûzött a városba tér, 
Szívében érzi, hogy ezzel az út véget ér. 
Hazám, fogadd be õt! 
Nem lázad ellened már, hisz az út véget ér.  
 
Nagy folyó, az arcomat nézd, 
Nem érzek vágyakat többé, az út véget ér. 
Jöjj, oly közel az éj! 
Sokáig nem élek már, hisz az út véget ér.  
 

Feltámad a tetszhalott, 
Az ég alján bíbor tûz lobog, 
Az elfelejtett város újraéled, 
Lángot gyújt a hajnal, az éj uralma véget ér.  
 
Felszakad a néma csend, 
A szélmadár új dalba kezd, 
A múltba dermedt órák újra járnak, 
Lángot gyújt a hajnal, az éj uralma véget ér.  
 
Az égi fény felragyog, 
Tárulnak a lezárt ablakok, 
A háztetõkön tûzvirágok nyílnak, 
Lángot gyújt a hajnal, az éj uralma véget ér.  
 
Testet ölt a fénysugár, 
A téren át a földre száll, 
A régi vágyak újra élnek, 
Lángot gyújt a hajnal, az éj uralma véget ér. 


Az arcnélküli ember mindenre kész, 
A gúnyos tükörképpel bátran szembenéz. 
Nem veszíthet semmit, hisz még arca sincs, 
S nem tudod, kié a féltve õrzött kincs.  
 
Az arcnélküli ember ma még jó barát, 
De játszi könnyedséggel köpönyeget vált. 
Pecsétes papírok mögé bújik el, 
Minden nap egy másik álarcot visel.  
 
Az arcnélküli ember sötét lelke mély, 
Tõle származik a névtelen levél. 
Gyûlöl minden arcot s minden nagy nevet, 
Ha rájössz erre, könnyen felismerheted. 
 
Sötéten néz le rám az ég, 
A múltak árnya itt kísért, 
És hull, csak hull reám 
Ezüst esõ  
 
Lombjuk vesztett rózsafák, 
Földöntúli pusztaság, 
S csak hull, csak hull reám 
Ezüst esõ.  
 
Messzi földrõl jöttem én, 
Átölelt a tiszta fény; 
De elborult az ég, és a csillagok tüzét 
Elnyelte a köd és a szürkeség, 
Minden oly sötét.  
 
Elhagyott, kihalt e táj, 
Lángvirágok füstje száll, 
S csak hull, és hull reám 
Ezüst esõ.  
 
Sötéten néz le rám az ég, 
A múltak árnya itt kísért, 
És hull, csak hull reám 
Ezüst esõ  

Az utazó már mindent végigjárt, 
Talán túl sokat kívánt, 
De nem látott se jobbnak, se boldogabbnak mást. 
Hát menjünk, keressünk új csodát! 
Gammapolis, álmodj tovább!  
 
Jöjj hát, jöjj hozzám közel, 
Kiabálj, vagy súgd, mi érdekel, 
Szálljunk át az égen, a csillagok felé! 
Vagy jó lesz a megszokott világ? 
Gammapolis, álmodj tovább!  

-------
It had been so long, the twenty-three years 
And my home is so far away 
My time is up; I depart from Earth 
Because Gammapolis waits for me 

Now I say farewell my good friends 
We'll meet again I would say 
But now, I don't believe I'll come again 
Because Gammapolis waits for me 

God bless you my faithful love 
Be happier at someone else's side 
You thought it was only a dream when I told you 
That Gammapolis waits for me 

When the clock shows exactly midnight 
Look through the window of the sky 
You shall see that star 
Where Gammapolis waits for me

When your dreams play with you 
You see her and desire takes you prisoner 
Follow her in vain, you can not reach  
The lady of the summer nights 
 
Her love is more then a passing moment 
Will accompany you through a life 
If you felt once you can never forget  
The lady of the summer nights 
 
The tormenting desire subdues in your heart 
But doesn't bring relieve to it 
And with unshared love you despise  
The lady of the summer nights  
 
So colorless the most beautiful female face 
And reality is pale next to her  
Oh my God allow me to forget 
The lady of the summer nights 
 
When hour strikes upon the town, it will be a madhouse 
Intelligence disappears; it will be the war of nerves 
Disorder is everywhere, you can't find solitude 
The hour of insane, escape wherever you see!  
 
Everybody rushes, everybody runs, life is behind them 
The huge tension is unbearable; at the corner death awaits 
Chaos everywhere, you can't find solitude 
The hour of insane, escape wherever you see!  
 
The wires break, the sound of siren blares  
The computers lose their heads; the madness sweeps you away 
Chaos everywhere, you can't find solitude 
The hour of insane, escape wherever you see!  

When the outcast gets to the city  
In his heart he feels, with this the road reached the end 
My homeland receive him  
He won't revolt against you now since the road reached the end 
 
Big river, look upon my face! 
I feel no desires any longer, the road reached the end 
Come, the sky is so near 
I won't live much longer now since the road reached the end 

The unconscious resurrects  
On the bottom of the sky ruby fire blazes 
The forgotten city lives again 
The dawn sparks flames, the reign of night ends 
 
The mute silence tears apart  
The wind bird starts a new song 
The clocks frozen in the past, beat again 
The dawn sparks flames, the reign of night ends 
 
The heavenly light flares up  
The closed windows open up  
On the rooftops, fire flowers bloom 
The dawn sparks flames, the reign of night ends 
 
The ray of light takes shape 
Across the space it flies to the ground 
The old desires live again 
The dawn sparks flames, the reign of night ends 
The dawn sparks flames, the reign of night ends 
 
The man without face is ready for everything 
He looks in the eye the mocking mirror image bravely 
He can lose nothing since doesn't even have a face 
And you don't know who owns the closely guarded treasure 
 
The man without the face, today is still a good friend 
But with playful ease he can change sides 
He hides behind stamped papers 
Everyday he wears a different mask 
 
The man without a face, his dark soul is deep 
The anonymous letters are sent from him 
He hates every face and every big name 
If you realize this, you can recognize him easily 

The night looks down on me darkly 
Shadows of your past trail me here 
And it falls, just falls on me 
Silver rain 
 
Rose trees that lost their blooms 
Unearthly barren plane  
And it falls, just falls on me 
Silver rain 
 
I came from a distant land 
The pure light embraced me  
But the sky turned dim and the blaze of the stars 
Was swallowed by the fog and gray 
Everything is so dark 
 
The night looks down on me darkly 
The shadows of your past trail me here 
And it falls, just falls on me 
Silver rain 
 
The voyager has gone now everywhere  
He desired too much perhaps 
But he didn't see anyone else better or happier 
Then let's go; let us search for new miracle! 
 
Gammapolis keep on dreaming! 
 
Come then, come closer to me 
Shout out or whisper what interests you 
Let us fly across the sky towards the stars 
Or the familiar world will be better 
 
Gammapolis keep on dreaming! 

omega-gammapolis

Popular tracks