Grand Canyon. Mély mint a deep state, mély mint a deep kanyon. 
Grand canyon, mély mint a deep state, mély mint a deep.. adom. Szétadom! (szanaszét) 
Mély mint a szépség, szép mint a mély. Come on! 
Grand canyon, mély, mint a szépség, deep, mint a mély... 

Óriás sasok húznak el, (szárnyas hernyó, tollas kígyó) 
a seriff némán figyel, (álom-hívó, Geronimo) 
és a nap forrón tüzel.  

Grand canyon: itt éltem át a legvadabb parámat. 
Grand canyon, ide halni jár a... szóljon, aki árva! 
(vajon miről szól a dalom?) 
Grand canyon, kanyonok a holdon, repülök a drónon.
Grand canyon, üresedés a trónon, várjál, van itt egy kis dolgom!  

Hosszú évek telnek el. 
Drónom: új életre fel! 
D. újra énekel.  
Grand Canyon

Grand Canyon

Temetésre szól az ének,
Temetőbe kit kisérnek?
Akárki! már nem földi rab,
Nálam százszorta boldogabb.

Itt viszik az ablak alatt;
Be sok ember sírva fakadt!
Mért nem visznek engemet ki,
Legalább nem sírna senki.

Debrecen, 1843. December

Petőfi - Temetésre Szól Az Ének

Nyelvek és fülek... csend,
Figyelem!
Szóm fontos beszédre
Emelem.
 
Halljátok, mit ajkim
Zengenek;
Egyszersmind az ég is
Hallja meg.
 
Hosszan nyúljon, mint e
Hurkaszál,
Életünk rokkáján
A fonál.
 
Valamint e sültre
A mi szánk:
Mosolyogjon a sors
Szája ránk;
 
S pályánk áldásával
Öntse le,
Mint e kását a zsír
Özöne.
 
S életünk fölé ha
A halál
Romboló torát meg-
Ülni száll:
 
Egy gömböc legyen a
Magas ég,
És mi a gömböcben
Töltelék!
 
Székesfejérvár, 1842. november 18.

Petőfi - Disznótorban

Feküdjetek már le,
Emberek!
Vagy ha jártok,
Halkan
Lépjetek.

Lábujjhegyen
Lassan
Járjatok,
S durva zajt ne
Üssön
Ajkatok.

Tisztelni kell
A gyászt,
Mert az szent...
Éj, a gyászos
Ifjú,
Megjelent.

Kedvese volt,
És az
Meghala;
Azért gyászol,
Szegény
Éjszaka.

Csendesen a
Földre
Leborúl,
Hull a fűre
Könnye
Szomorún.

Most egyszerre
-Vajjon
Mi dolog? -
Búsan bár, de
Mégis
Mosolyog.

Im, sírjából
A hold
Feljöve:
Holt kedvese
Halvány
Szelleme.

Találkoznak
Édes
Keservvel,
Ölelkeznek
Kínos
Gyönyörrel.

És beszélnek...
De ki
Tudja, mit?
Amit senki
Nem sejt,
Nem gyanit.

Nem is volna
Ezt jó
Tudnotok,
Mert e beszéd
Örök
Nagy titok.

Csak az őrült
Hallja,
Amidőn
Rá a lázas
Rémes
Óra jön;

S a haldokló,
Ha már
Csak egy-két
Pókhálószál
Tartja
Életét;

Még egy hallja,
Még egy
Harmadik:
A költő, ha
Ébren
Álmodik,

A merengő
Költő
Érti még
Ama szellem-
Hangok
Rejtelmét,

De nem szólhat
Róla,
Ne kérdezd...
Elfelejti,
Mire
Fölébred.

Pest, 1847. December

Petőfi - Az Éj

Itt születtem én ezen a tájon,
Az alföldi szép nagy rónaságon,
Ez a város születésem helye,
Mintha dajkám dalával vón tele,
Most is hallom e dalt, elhangzott bár:
"Cserebogár, sárga cserebogár!"
 
Ugy mentem el innen, mint kis gyermek,
És mint meglett ember, úgy jöttem meg.
Hej azóta húsz esztendő telt el
Megrakodva búval és örömmel...
Húsz esztendő... az idő hogy lejár!
"Cserebogár, sárga cserebogár!"
 
Hol vagytok, ti régi játszótársak?
Közületek csak egyet is lássak!
Foglaljatok helyet itt mellettem,
Hadd felejtsem el, hogy férfi lettem,
Hogy vállamon huszonöt év van már...
"Cserebogár, sárga cserebogár!"
 
Mint nyugtalan madár az ágakon,
Helyrül-helyre röpköd gondolatom.
Szedegeti a sok szép emléket,
Mint a méh a virágról a mézet;
Minden régi kedves helyet bejár...
"Cserebogár, sárga cserebogár!"
 
Gyermek vagyok, gyermek lettem újra,
Lovagolok fűzfasípot fújva,
Lovagolok szilaj nádparipán,
Vályuhoz mék, lovam inni kiván,
Megitattam, gyi lovam, gyi Betyár...
"Cserebogár, sárga cserebogár!"
 
Megkondúl az esteli harangszó,
Kifáradt már a lovas és a ló,
Hazamegyek, ölébe vesz dajkám,
Az altató nóta hangzik ajkán,
Hallgatom s félálomban vagyok már...
"Cserebogár, sárga cserebogár!"... - -
 
Félegyháza, 1848. június 6 - 8.

Petőfi - Szülőföldemen

eredeti loop © MAUTNER MÁRK (gitár, dob program)

Bíró, bíró, hívatalod
Nem játék, nem tréfadolog,
Jól meggondold, jól meggondold,
Ha a „halál” szót kimondod.

Hallga, hallga, nyílik szája...
Szól... kimondja: „halál rája!”
Elindulnak az ifjúér’,
Pallost köszörűl a hóhér.

Nap az égre emelkedik,
Ifju feje földre esik,
Nyaka vére fölfelé fut...
Milyen szép piros szökőkut!

Holdvilágos sárga éjfél,
Sírjából az ifju fölkél,
Halomtalan sírgödréből,
Az akasztófa tövéből.

Fejét veszi jobbkezébe,
Kapaszkodván üstökébe,
Ugy ballag a városba bé,
Birájának háza felé.

„Ártatlanul ölettél meg!”
A bíró ily szókra ébred,
És fölpattan az ajtaja,
Véres fej röpűl be rajta.

És ezután minden éjjel
A bírót e hang költé fel,
Jött az ifju éjfelenként,
És bedobta véres fejét.

Pest, 1847. november

Petőfi - Bíró, bíró, hívatalod...

eredeti loop © KISS ANDRÁS (zongora, dob, basszus, synth)

Hegyen űlök, búsan nézek le róla,
Mint a boglya tetejéről a gólya.
Lenn a völgyben lassu patak tévedez,
Az én fáradt életemnek képe ez.

Elfárasztott engemet a szenvedés.
Be sok búm volt, örömem meg be kevés!
Bánatomból egy nagy árvíz lehetne,
Örömem kis sziget lenne csak benne.

Fenn a hegyen, lenn a völgyben zúg a szél,
Közelget az időjárás ősz felé;
Ősszel szép csak a természet énnekem,
A haldokló természetet szeretem.

Tarka madár nem fütyörész az ágon,
Sárgapiros levél csörög a fákon,
Innen-onnan lehull a fák levele...
Bárcsak én is lehullanék ővele!

Holtom után vajjon mi lesz belőlem?
Vadfa lenni szeretnék az erdőben;
Ott lenne az én számomra jó tanya,
Egész világ engem ott nem bántana.

Szeretném, ha vadfa lennék erdőben,
Még inkább: ha tűzvész lenne belőlem;
Elégetném ezt az egész világot,
Mely engemet mindörökké csak bántott.

Pest, 1845. október 16. - november 25. Között

Petőfi - Hegyen űlök...

Elmerengek gondolkodva gyakran,
S nem tudom, hogy mi gondolatom van,
Átröpűlök hosszában hazámon,
Át a földön, az egész világon.
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
Holdsugári ábrándos lelkemnek.

A helyett, hogy ábrándoknak élek,
Tán jobb volna élnem a jövőnek,
S gondoskodnom... eh, mért gondoskodnám?
Jó az isten, majd gondot visel rám.
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
Pillangói könnyelmű lelkemnek.

Ha szép lyánnyal van találkozásom,
Gondomat még mélyebb sírba ásom,
S mélyen nézek a szép lyány szemébe,
Mint a csillag csendes tó vizébe.
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
Vadrózsái szerelmes lelkemnek.

Szeret a lyány? iszom örömömben,
Nem szeret? kell inni keservemben.
S hol pohár és a pohárban bor van,
Tarka jókedv születik meg ottan.
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
Szivárványi mámoros lelkemnek.

Oh de míg a pohár van kezemben,
Nemzeteknek keze van bilincsben,
S amilyen víg a pohár csengése,
Olyan bús a rabbilincs csörgése.
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
Fellegei bánatos lelkemnek.

De mit tűr a szolgaságnak népe?
Mért nem kél föl, hogy láncát letépje?
Arra vár, hogy isten kegyelméből
Azt a rozsda rágja le kezéről?
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
Villámlási haragos lelkemnek!

Pest, 1846. április 24-30.

Petőfi - Dalaim

nem tudom, mért vagyok derűs?
és nem tudom, mért vagyok jól?
de azt tudom, hogy nem vettem be semmit,
semmilyen bogyót.

nem tudom, mért lettem bohém,
mért lettem oly bohó?
de tovább megyek ezen az úton,
mert ez nekem való.

nem tudom mért lettem bohém...
nem tudom hogy lettem bohó...
de azt hiszem, maradok ilyen...
mert... nekem ez... való

az erdőben száll fel a derű
a nedves pázsitokról (fűszőnyegről)
párás eső után valahol rá omol, tébláboló
csellengő levegő

tényleg oly könnyű minden
száll fel a por (új forrás fakad)
át kell menni a vízen
ami az égből egyszer lefoly (eső, eső)

folynak a földön a dolgaink:
valami nagyobb létező
-nek a képzelet szárnyal egyre magasabbra
tárt karokkal. jöjj!

én a mámort patronálom.
az ámort csodálom.
a mámort komálom.

én az ámort komálom,
a mámort patronálom,
mindhárom parton állok.

mindhárom pártot látom.

mindhárom parton álom.

nem tudom mért vagyok derűben...
embernek légy, légynek ember
nézünk ki a fejünk ablakán,
a fejünk egy ól (egy ó)

nem tudom, merre barangol az óra? (az ólban laknak a gondolatok)
az óra, nem tudom, hogy szól? (percek telnek egyre)
kakukkos óra katt-jából nézem
a felhőt, ami...
sötétben nem látszik semmi...

Derűs Lamentáció

no way, that i’m gonna leave this place
refuse to loose the moment, lifting up my face 
i’m going my way, stay right where i stay, sped up on he highway 

no way, hogy én innen menjek el
azt nem kívánhatja senki, azt nem óhajthatja ember
ez isteni parancs, mert a láng fölött őrködöm, örökké a börtönöm (nézegetem a köldököm)

no way, that i leave, itt visszhangzanak a szavak
i stay, till i grow leafs, csöpögnek a falak
cseppkövek nőnek, in my place, for allways, a távoli jövőnek

no way, please ne szitkozódjunk
mert visszahullik ránk, nehogy bepiszkolódjunk
a temérdek szennytől, ami belőled dől,  na tisztulj na kotródj

fall down, on my knees, fall down on my knees
levetődöm a térdeimre és fohászkodom please
ó legfőbb Jóság, itt aprócska Jószág, kéri hogy a tahóság hagyja ott honom

no way, hogy elsüllyedjen egy ország
őrzők, vigyázzatok a strázsán
lassú pillanat, színes üvegfalak mögül felderengő gyönyörű aranyhalak

so-so-szóval
no way, nincs mód, hogy én innen menjek el
azt nem kívánhatja senki, azt nem óhajthatja ember
i reflect your face, you reflect my face, we all run the race

no way, szóval nincs mód, that we gonna leave this place
in he whole-heart of the moment, in he middle of the space
we’re all going our way, stay right where we stay, 
space racing our days, 

sped the fuck up on the highway
one among the ones on the starway

yeyy!

No Way

nem tudom, mit csináljak
nem tudom, mire várjak még?
hogy valami legyen

kéne egy jelzőtábla
túl közel van már az ég
ezen a hegyen

egy kicsit beragadtam
egy kicsit megrekedtem
pont ezen a helyen

most talán rimánkodjak?
vagy inkább imádkozzak? 
úgy dobog a szívem

induljak valamerre?
mindegy, na, jó lesz erre
valahova csak jutok

remélhetőleg a célba
remélem, bírja a cérna
ha mégse, majd futok

szóval, kezdjek el rimánkodni
vagy inkább imádkozni
talán itt terem

nem könnyű kalibrálni
azzal hogy jöhet bármi
jaj, édes Istenem

magamat belevessem?
ugorjak fejest, vagy csak lassan
fontolva haladás

rágyújtok egy gyufára
megeredő nótára
amolyan balladás

hitvány dolgok, távozzatok
ellentétbe forduljatok
üdvöz legyetek

nincs mit hozzáfűzni
kezdheted ki-be tűzni
a jelvény oly kerek

a kanyarok véget érnek
már csak fény lesz az élet
nincs árnyoldala

dehogy nincs, kell hogy legyen
az éremnek mindig két oldala van
ó, dala van

látom a fényt
alagút végén
halvány remény
belép felém
hallom a fényt
vakító fehér
lehet az enyém
beleugrom én
tapintom a fényt
nagyítom hegyén
meggyuladok én
ez rivaldafény

Fény Nyaláb Evészet

A Vándor

Nagyharang

2000

mesél az utca

zongora: kiss andrás
szöveg: tamás bence gáspár
producer, előadó: szemi d.

állok a tükör előtt

a kula zenekarral később továbbfejlesztettük ezt a számot. koncert:
https://youtu.be/YUYSGvf8iPU?t=246v=2JYLeFp5zmg&list=PLsMXIuLLxWvOPUacYDSbcoYFKgHkIUEUG&index=9
másik koncert:
https://www.youtube.com/watch?


reggel lemegyek a közértbe
tejet beöntöm az edénybe
edényt fölpakolom a gázra
ha meleg, beöntöm a pofámba

közért

méregzsák a jövőből
eljöttél, hogy elhozd az üzenetet
az üzenőfüzeted tele van rovátkákkal
és én nem tudom elolvasni
végtelen láthatár
a láthatási időd lejárt
éghető bábuzás
a bábukészletből hiányzik a főbábu

für eines méreg-jacques

mondjad, mit bámulsz

nevess
nevess
ne vess meg

keress
keress
kereslek

látom, amit látok
kiáltok: helló
megérkezett az utasszállító

mehet
mehet
mehetnél

szeret
szeret
szeretnél

de én látom, amit látok
tudom, amit tudok
kétszer kettő öt, ez nem titok

poharamba kristálytiszta szeszt öntenék
mégsem lennék csatornatöltelék
de a csatornába a tüzes vizet kiöntöm talán
így mégsem leszek szeszkazán

pazar
pazar
pazarlás

a nyavaly
nyavaly
nyavalygás

ereszt a fejed
vagy csak pukiztál talán?
ez egy közérdekű közlemény, közleány

tompa puffanás
rám szakad az égbolt
akkor mondom azt, hogy elég volt

tócsa
tócsa
toccsanás

tompa
puffan
puffanás

a tépőzáras cipőmet beszíjazom
és a szakállas vicceket díjazom
mert a tépőzáras cipőmet beszíjazom
és átkelek a vízen szárazon
és az árukat leárazom

country pohár

nylon rock

pofa be

szevasz haver! itt vagyunk: a karácsony brigád
építőmunkára vár a király hiphop
szilárdan tartja magát az egész világ
valamit akarok: egy jó nagy pigidi-pinát!
dec. 24, nyugodt légy, ez az este,
rózsaszínre festve, az egész család mekeg, mint a bakkecske, yeah
tudod haver, a lényeg, hogy ragadjon a bélyeg
megkeresed a fatert, "egy új bringát kérek"
hah, mért nem egy új stukkert, haver? unom már a vakert
na csá, az egész fővárosban áll a bál, inkább lelépek, és
befizetek egy luvnyára, rágja a rudamat egy tízesért
te tudod, ki a fasz fog adakozni az egész család javára
nem kell a duma, hogy ez szenteste, inkább adj pénzt egy felesre
felhúzva a stukker, és lehúzva a bugyi
látom bébi, szádban a cigidi-migidi cumi
megtöm egy szakállas bácsi, jól jön karácsonykor is a kibaszott gádzsi
ő a télapó. nem a feje forró, hanem a fasza
sosincs pigidi-pigidi panasza. yeah

szevasz haver

a tested fessed baby

van egy pipam

a pillanat emlékműve (klasszik magyar alter verzió)

intro

jaj de jó

a buszmegálló szigetén kikötve
pillantottam meg azt a kék Ladát
tudtam, hogy van még élet odaát
és valóra váltja az életem álmát

buszmegálló szigetén

gitár: szalvéta (szalva péter)
ének: szemi d

fohász - prayer

"A ZENE MINDENKIÉ" (Kodály Zoltán)
Az itt található tart/a/lom két részre oszlik: 
1. kiforratlan zsengék 2000-2005
2. kiforrott zsengék 2020 covid óta
- a kettő között működött a KULA BAND -
- azóta pedig az INTERKOOLER EGYÜTTES - 
Épületes szórakozást, szórakoztató épületet!
https://kulaband.bandcamp.com/
https://www.facebook.com/search/top?q=interkooler%20egy%C3%BCttes
http://matula.hu/index.php?section=article&rel=46&id=556
https://www.facebook.com/The-Kula-Band-A-Csod%C3%A1latos-Kubla-Zenekar-224919534210855/

Szemi D.

Popular tracks