KRISZTA
valaki mondja meg hol éltem eddig,
mire föl tettem azt azt azt amit,
senki soha se látott, nem is akart
üres szobákba zárva meghallani.
kora reggeli tükörben tátogat,
lopott szavakat felel egy másik arc,
magamat gúnyolom, ha kell,
de hogy más tegye meg, azt nem tűröm el.
ugyanaz a kép, ugyanaz a hang,
ugyanaz a kellemetlen csend, ami felkavar.
vártunk rá, hiába vártam rá:
ha jól emlékszem, szürkületben
világot fejtve feküdtünk részegen.
ugye milyen szép, ugye milyen jó,
ugye milyen könnyen hitegettem magam?
szótlan képek kinek szépek,
kinek nem, szem válogatja szépnek,
de már nincs aki bólogat, csak az az
árván maradt gondolat...
... min töprenghet ma is egy fürdőszobában
a rádiómagányban az, aki megtiltja
magának a legszebb perceket,
melyeket eperföldeken töltött ő is el.
ugyanaz a kép, ugyanaz a hang,
ugyanaz a kellemetlen csend, ami felkavar.
vártunk rá, hiába vártam rá:
ha jól emlékszem, szürkületben
világot fejtve feküdtünk részegen.
ugye milyen szép, ugye milyen jó,
ugye milyen könnyen hitegettem magam?


the [hated] tomorrow | KRISZTA (official)

SZATELIT
kilövésre készen állva
cseng a hang,
égbolton célt talált ma,
emléked örökít meg,
több út visszavetett számításba
úgy sem lesz.

lassan de biztosan buktat, 
a gépezet, megmérgezett indulat
túlélő képletek közt torzulat
tudat alatt.
lassan de biztosan buktat, 
a gépezet, megmérgezett indulat
túlélő képletek közt torzulat
tudat alatt.

keringő holdon kimondom,
üzenet érkezett,
csillagképet küldött-törölt,
add a kezed, ma öltött testet
harmónia.

lassan de biztosan buktat, 
a gépezet, megmérgezett indulat
túlélő képletek közt torzulat
tudat alatt.
bámészkodó hajlam,
halljam megint, 
hogy sosincs igazam.
követlek titeket,
hirdet ítéletet fejetek felett.

the [hated] tomorrow | szatelit (2008 klausztrofóbia)

1134
hamisan szóló hangokon
zongoráz le az élet,
tisztának hiszed, hallod még
vetélt süket, valaki-maradi,
de Szép vagy.
szaladni vágysz, de ma még
sebzetten kong a fal, 
alkonyul,
napról-napra vált sorstalanná
hangok közt szült dilemma.

gondolat, mi az életben szép,
háromszor vett 6, az 1134.
csak az isten tudja miért,
ő miért tilthat, mint cifra alkat?

meghallgat, kihallgat,
szól szótlan szónoklat,
hullámhosszon ordított nesz,
gyanússá tesz,
mint feketebárányt,
kirekeszt.
azonosít, becsapott a hit,
sosem csattant tervem úgy,
ahogy csettint, sors zülleszt,
közeledő földszint.

hamisan szóló hangokon
zongoráz le az élet,
tisztának hiszed, hallod még
vetélt süket, valaki-maradi,
de Szép vagy.

gondolat, mi az életben szép,
háromszor vett 6, az 1134.
csak az isten tudja miért,
ő miért tilthat, mint cifra alkat?

gondolat, mi az életben szép,
háromszor vett 6, az 1134.
csak az isten tudja miért,
ő miért tilthat, mint cifra alkat?

gondolat, mi az életben szép,
háromszor vett 6, az 1134.
csak az isten tudja miért,
ő miért tilthat, mint cifra alkat?

the [hated] tomorrow | 1134 (2008 klausztrofóbia)

MIÉRT NEM EZZEL KEZDTED?
hát miért nem ezzel kezdted,
mi vagyunk kik szeretik, 
ám hiába keresik, hallod,
tóparti, bujkáló szeretet.

hát miért nem ezzel kezdted,
vesztegetett percek a kirakatban, 
porcelán,
dobogó szerv csapkod
karakán.

ezt nem teheted,
no de mégis milyen dolog, 
fogod magad és már mész is,
telt tiszta mosoly megint,
miből gondolod,
ezzel elérhetsz valamit?

emlékszel-e még arra, 
mikor mint Süncsalád 
álmodtunk tervet titkon?
hát nem kívánt élet többé!

emlékszel-e még arra,
mikor naplemente töltött el
tóparton?
vágányok fölött vallott 
hűség alkalom.

célkeresztben élhetsz,
és mikor rájössz tévedsz,
akkor már késő,
sértő tekintet kísért
intim gondolatot, ha gondolt.

csalódásom felszínre tört,
bomlott önkép, naiv játék,
képlékenységem okozó,
olcsón önző, merengő.

kérdem, hogy lehettem én ilyen ostoba?
talán pont én születtem rossz korba,
odaadó, akasztófa szerelem.

hogy lehettem ilyen ostoba?
mint asztronauta olvadt végtelenbe,
szemmel csukva, hova az út át vezetne.

búgó hangok, mint tompa harang,
repedt bele az agy,
hallgassatok!
léthez köt a tény, hogy itt vagyok,
csonkító szeretet, hát miért nem ezzel kezdted?

csalódásom felszínre tört,
bomlott önkép, naiv játék,
képlékenységem okozó,
olcsón önző, merengő.

csalódásom felszínre tört,
bomlott önkép, naiv játék,
képlékenységem okozó,
olcsón önző, merengő.

the [hated] tomorrow | miért nem ezzel kezdted? (2008 klausztrofóbia)

KLAUSZTROFÓBIA
burkolt palackba zárva élek,
tömény magány az élet,
sose kértek számon, 
miért várom becsben álmom.
táblára írod a nevem,
gyűlölnél, ha menne, végletekben,
gondolkodtat-e a sorsod?
szerintem nem.
szerintem sem.

káoszban a dallam,
mikor dúdolom fejben halkan,
ha hallom,
nem kívánt ártatlan fantomkép.
téves számokon, ha zaklatsz,
jelet adsz fejben járt a létem,
véredben van a tetted,
kellemetlen, de kellemetlen.

kérlek várj, még szabadulni sem tudok
szégyen a kérdés, okot ad, mert
látod már, színház az élet
éld át túljátszott szereped!

perverz szenvedélyek közt alkotó,
miért hiszed, hogy tied az utolsó szó,
sorsod billent a mérlegen.
fényjáték testet öltött ma,
pirosan fehérlett a zöld, 
hiába zárult be a kör üres magányba.

kérlek várj, még szabadulni sem tudok
szégyen a kérdés, okot ad, mert
látod már, színház az élet
éld át túljátszott szereped!
kérlek várj, még szabadulni sem tudok
szégyen a kérdés, okot ad, mert
látod már, színház az élet
éld át túljátszott szereped!

the [hated] tomorrow | klausztrofóbia (2008 klausztrofóbia)

DISCOTECH
fura szokás, 
más téren vérben identitás,
titok vallás.
fény mutat utat, az égen át,
csillag alak vezet éjjen át hozzád.
álom nem álom, kitalálom
érv neked a sérv: szánalom.
azon a nyáron, szám szerint három
nyert teret szeretet
hiába kér számon.

szívben labirintus meg sem állíthat,
talán már célban vagyok
titkok űznek tréfát, rám vártatok
vándor messziről jöttél
szakad a vágy, szakad a képzelet,
nem, nem, nem, nem engedem,
sors végzet, mérgezhet, leszek a társatok,
torz lélek, ismertelek.

frappáns a tett, talpra esett,
módosult tudat, 
monoton discotech.
kedvel szentel időt, 
különös álarc mögött,
rettent az irónia.

szívben labirintus meg sem állíthat,
talán már célban vagyok
titkok űznek tréfát, rám vártatok
vándor messziről jöttél
szakad a vágy, szakad a képzelet,
nem, nem, nem, nem engedem,
sors végzet, mérgezhet, leszek a társatok,
torz lélek, ismertelek.

komoran, mint fájdalomtól a szív, 
nem értem fiatalt.
tapogat az érzés, mely megbánt
és el nem szakadhat.
vonzón taszít a lélek, 
mi bennem él tőled,
a fájdalmat, mily benti hatalmat
csak te veheted el tőlem.



zavarban vagyok,
nevelnek tévben,
kigondoltatok, 
amorf sorozatok,
titkok űznek tréfát,
rám vártatok.

the [hated] tomorrow | discotech (2008 klausztrofóbia)

EGY RAPSZODIKUS MERENGŐ
éltünk tilosban, de holnap megutált magadban,
zsongó sok gondolat, csalfa érzelem,
még koppan a falam a fejben.
sértő érintés, halogat a tudat, kísértő tét.

csupán ez a kép maradt, 
mikor még mosolyt csalt
az ajkad, szép lassan megszoktam,
nincs Te, nincs Én és élünk Mi így mint még soha,
mi ketten.

rapszodikus merengő,
cserből cserbe szőtt,
titkos terveket.
képviselt látszat, 
kacaghatsz rajtam 
provokált hajlam.
tudhattam volna, 
hogy ezzel kezded,
te arccal fedett karakter...

csupán ez a kép maradt, 
mikor még mosolyt csalt
az ajkad, szép lassan megszoktam,
nincs Te, nincs Én és élünk Mi így mint még soha,
mi ketten.

éltünk tilosban, de holnap megutált magadban,
zsongó sok gondolat, csalfa érzelem,
még koppan a falam a fejben.
sértő érintés, halogat a tudat, kísértő tét.
rapszodikus merengő,
cserből cserbe szőtt,
titkos terveket.

the [hated] tomorrow | egy rapszodikus merengő (2008 klausztrofóbia)

ÁLMODOZÓ
paródkus mozzanat,
mikor rendőr üt ártatlanokat,
hajthat a bosszú, 
üldözötten hagyott cserben
hosszú percekben.
műemlékek közt 
emlékművet avató kinevet,
zárkózó tüntetők félemlítettek,
erkölcsben Kopaszodott, kitüntetett.

szokásban szükség 
megosztott tett-te szedett
vetett álmodozó,
de felesleges itt a bizalom
azonosító hívószó.

mérce ma szemedben kettős
mikor hősöket teremt az utca
ismerős az érzés
sok-sok év félelemkeltés után újra.
feje tetején áll itt a rend
példát mutatunk birka módra
szabadsági itt mást jelent,
hol hazugság a retorika csúcsa!

szokásban szükség 
megosztott tett-te szedett
vetett álmodozó,
de felesleges itt a bizalom
azonosító hívószó.

szokásban szükség 
megosztott tett-te szedett
vetett álmodozó,
de felesleges itt a bizalom
azonosító hívószó.

the [hated] tomorrow | álmodozó (2008 klausztrofóbia)

MINDIG
teszek az emlékedre,
mi voltam: szende,
eszedbe vésve 
hírhedt alvadó seb,
szikra mint hegeszti
ez a szív önmagát
újra és újra.

többször nem köszönök el
telt szívben keservre lel,
hologram, mondanom se kell
beképzelt vagy csak, vacak zsarnok
bezzeg most a dal, süket fülekre lel.

szótlan képek, 
kinek szépek, kinek nem,
szem válogatja szépnek.
tarkán bólogathatsz,
értem már miért nem vagy boldog.

de várj még és ébredjünk fel
kézen fogva,
kötelező rémálom alkotta.
mint vendég, fogadtál szívedbe
mondd szemtől-szembe
játékszer volt lelkem, kérdeztem.

egy-két pillanatkép,
remélt pillanatként,
keres alkalmat
kérdést fű alatt,
mérlegel, megért,
választ választ kért, 
de faszt sem érdekel.

az ajtón átjöttél,
de az ajtó zárva,
kulcsra zárva,
csak egy mosolyra várt a képzelet,
ferde ugródeszka
mutat utat a semmibe.

de várj még és ébredjünk fel
kézen fogva,
kötelező rémálom alkotta.
mint vendég, fogadtál szívedbe
mondd szemtől-szembe
játékszer volt lelkem, kérdeztem.

héj-héj jú-jú ály vanna bí máj
görfrend
nóvély-nóvény, ály szink
ály níd a nú van.
héj-héj jú-jú ály vanna bí máj
görfrend
nóvély-nóvény, ály szink
ály níd a nú van.

de várj még és ébredjünk fel
kézen fogva,
kötelező rémálom alkotta.
mint vendég, fogadtál szívedbe
mondd szemtől-szembe
játékszer volt lelkem, kérdeztem.

the [hated] tomorrow | mindig (2008 klausztrofóbia)

ZÖLD
gondoltam kimondom amikor
kit érdekel, hogy ma milyen nap van,
mikor a váratlan vendég hiányzik
nekem a legjobban.
eltitkolt játszótéren rám sosem vigyázott
beleszólt eleget, gyerekek, 
adjon ennek valami értelmet.

ébressz fel, ha találkozol velem,
a padlón vagyok itt megtalálsz

naphosszat ültem magamban, 
volt időm, hogy átgondoljam,
de csak a plafonon 
a pókhálóját szőve álmodoztam.
álmomba törtek, csentek
túl sok félő zord titkot,
gondolatot, rejtegettem hiába
hagytam zárva az összes lakatot.

ébressz fel, ha találkozol velem,
a padlón vagyok itt megtalálsz.

ébressz fel, ha találkozol velem,
a padlón vagyok itt megtalálsz,
fogd erősen a két kezem,
társam a túl hangos magány.

the [hated] tomorrow | zöld (2010 kolor)

LILA
tedd le azt, hallgass ide most
valamit mondanom kell.
toleráltalak, nade ez már sok,
nem csak a türelem fogyott el.

megmondta a televizió is
teledoktor mindig igazat mond,
jóslat lett a döntő szó,
kártyavárként dőltünk össze.

fellélegeztem, szerintem
tanácstalan nem lehetnék,
hiába vagyok alkalmatlan
túl késő van, késő van.

ne nézz már rám így,
vacak zsarnok
tudatod hova lett?
reggeli kávé sem édes már
keserű antibiotikumok.

fellélegeztem, szerintem
tanácstalan nem lehetnék,
hiába vagyok alkalmatlan
túl késő van, késő van.

disszonáns a dallam,
dúdold magadban,
a hattyúdal engem sem érdekel,
kérlek engedj el, engedj.

the [hated] tomorrow | lila (2010 kolor)

KÉK 
szóval azt mondod titokban élni érdemes.
nem értek egyet, hát segíts, hogy megértselek.
eleget gondolkodtam, mondták már sokan,
pontosabban ketten.

hát mond, most mond, mt mond a lelkiismeret,
kevésrá az esély süket telefonok néma hallgatása mellett,
már nem számolom ilyen áron
várnám, de nem, nem ajánlom.

sarkamra álltam, de hiába kiabáltam.
csukott szemű vagyok, de így is eleget láttam.
pedig, ha tudnád, milyen büszke vagyok rád,
vagyok én rád, letagadnád.

hát mond, most mond, mit mond a lelkiismeret,
kevés rá az esély süket telefonok néma hallgatása mellett,
már nem számolom ilyen áron
várnám, de nem, nem ajánlom.

the [hated] tomorrow | kék (2010 kolor)

PIROS
ott kint a téren paradicsom terem
szilvakéken ragyog, mégis megismerem.
de most tényleg nem értem
próbáltam mégsem, miért kell ördögnek
itt eladnom a lelkem?

ott kint a téren gyerekek sora
kérdi hova tűnt a grund, a tér, az iskola?
műveleti terület, ebédszünet,
arcba mászó üzenetet hirdet.

úgy alakult, hogy a burzsoázia
összes párja sem elég egy rohadt taxira
és nem hogy hazug, de még többet lopna,
ez nem is ember, csak egy karikatúra.

tapasztalt, na az hozzáteszi
változatlan itt oly rég valami,
de tudod nem az a baj,
hogy itt mindenki élni akar,
persze, hogy van remény,
unalmas teleregény felkavar.

sorban állva, dudaszóra,
pénteki körúton szerelmet vallva
töpreng az ember, ő sem hiszi el,
kis magyar valóság itt bárkit is érdekel.

tapasztalt, na az hozzáteszi
változatlan itt oly rég valami,
de tudod nem az a baj,
hogy itt mindenki élni akar,
persze, hogy van remény,
unalmas teleregény felkavar.

fejen állva gondolkodtam
hideg zuhany alatt:
vajon az összes sztereotípiába
beleillek-e majd?

tapasztalt, na az hozzáteszi
változatlan itt oly rég valami,
de tudod nem az a baj,
hogy itt mindenki élni akar,
persze, hogy van remény,
unalmas teleregény felkavar.

the [hated] tomorrow | piros feat. papp szabi (2010 kolor)

the [hated] tomorrow | karnevál

fél órája vártam már
ott az óra tövében:
mindenki érezte,
ez az a péntek este talán.

pont mi voltunk ottazaza 
díszes társaság,
kit utoljára csaptak ki 
a millenáris kapuján.

lövőház sarkán esve keltünk
hisz fesztiválnak áll a világ
pókjárásban várost másztunk
metróhuzat moszkva-deák.

pezsgőként robbantott határt
s táncoltunk éjszakákon át
emlékszem tisztán.
sarokban mindig megtalált,
ott ahol egy pult épült ránk
a reggel túl korán.

mélygarázsban kultúrát,
ha űztünk reméltem,
ha ez nem a legalja, 
valaki mondjon jobbat.

szintenként ma szinten tart
ez az este, de kérdezem:
hol a party maradni a portán
az óra tövében?

mert az őr, ha kelt, cigit tekert,
válaszra kérdéssel felelt,
sose kérte szépen tőrrel kézben
gumilovagnak is elment éppen.

pezsgőként robbantott határt
s táncoltunk éjszakákon át
emlékszem tisztán.
sarokban mindig megtalált,
ott ahol egy pult épült ránk
a reggel túl korán.

pezsgőként robbantott határt,
emlékszem tisztán.
sarokban mindig megtalált,
a reggel túl korán.


pezsgőként robbantott határt
s táncoltunk éjszakákon át
emlékszem tisztán.
sarokban mindig megtalált,
ott ahol egy pult épült ránk
a reggel túl korán.

the [hated] tomorrow | moszkva

the [hated] tomorrow | vágóhídon

Így szólt az Úr: e város legyen hát tiéd
Játszd úgy a dalt, hogy rólad álmodjon a nép
De itt e forrás, melyből hatalmam fakad
Tiltott forrás, megkívánnod nem szabad

És élvezték ők a választottak életét
Nappal s az éj minden édes gyümölcsét
Ám a törvényt megtartották szüntelen
Tiltott forrás, nem gondoltak rá sosem

S így szólt a kígyó: semmit nem tudtok ti még
Elzárt előttetek a felsőbbrendű lét
De itt a forrás, hol áradnak az őserők
És a forrás hűs vizéből ittak ők

Ezt látá az Úr és elküldé az angyalát
Űzd el a városból, ki forrásomra jár
Mert e forrás, melyből hatalmam fakad
Tiltott forrás, bűnre fordít minden dal

the [hated] tomorrow | tiltott forrás

the [hated] tomorrow | interlude

the [hated] tomorrow | berlin

Dalszöveg:

Versszak I.

kifogásra várva szebben
nálad csak az anyád várt a kertben:
arra a kávéra, mert a szándéka,
hogy tőled távol tartson engem.

azok a szikrázó szemek,
azok a pattogó szavak...
csonka pillangó 
bábszínházban ragadt.

Refrén:

de a zár, ha akad egy pillanat alatt
kirakatként találod magad
egy ideje várt már magára,
kártyavárként dőlt hát össze
ne ásd, ne ásd, ne ásd el magad
ássál kutat haver,
rád fogad az abban marad, 
a szerepbe ragad,
bele a rengetegbe rohad.

Versszak II.

és most beállítasz úgy engem,
ki a forgalommal szemben,
ha tövig nyomja a gázt, 
akkor se kiállt.

és már, hogy lenne ez rendben?
dereng egy reggel képe bennem,
mint csalfa bájoló szádon a szó
magyaráz: magamnak vettem.

Refrén:

de a zár, ha akad egy pillanat alatt
kirakatként találod magad
egy ideje várt már magára,
kártyavárként dőlt hát össze
ne ásd, ne ásd, ne ásd el magad
ássál kutat haver,
rád fogad az abban marad, 
a szerepbe ragad,
bele a rengetegbe rohad.

Versszak III.

ne ásd, ne ásd, ne ásd el magad,
ássál kutat haver, abba a fogad bele rohad.
ne ásd, ne ásd, ne ásd el magad,
ássál kutat haver, abba a fogad bele rohad.
ne ásd, ne ásd, ne ásd el magad,
ássál kutat haver, abba a fogad bele rohad.

Refrén:

de a zár, ha akad egy pillanat alatt
kirakatként találod magad
egy ideje várt már magára,
kártyavárként dőlt hát össze
ne ásd, ne ásd, ne ásd el magad
ássál kutat haver,
rád fogad az abban marad, 
a szerepbe ragad,
bele a rengetegbe rohad.

thehatedtomorrow

Popular tracks