BRITNY

Éhség

Ahogy múlnak az évek,
Jönnek mások a helyedre.

Ahogy nyárból a tél lesz,
Egyre több megy a fejedbe.

Ahogy őszül a hajszál,
Csak a lényeget veszed be.

Ha nekem ártani próbálsz, akkor
Beleteszlek a zsebembe.

Egyre gyorsul az élet,
És így minden romlik el.

Ahogy nézem a képed,
Látom, te sem tudod, mi kell.

Egyre zúgnak a gépek,
Mert ők tudják, hogy menni kell.

Álmok, vágyak kitépnek,
Azonosulsz a semmivel.

Éhség:
Itt jól nem lakhatsz.

Kétség:
Ebben jót virraszthatsz.

Törvény:
Ami összetör.

Egy örvény:
Lassan felőröl, belülről.

Lassan forr fel a véred.
Ahogy hoz-zá-szok-tatod.

Kitől várod a béred.
Talán az ördögtől kapod.

Minden pillanat érték,
Ami lassan múlik el.

Gyere itt ez a térkép.
Ezt ma Isten tárta fel.

Szavak nélkül is érzed,
Ez az utolsó pillanat.

Aki erre kiképzett,
Csak az lesz, ki fennmarad.

Isten látja a tervet,
Neked nem kell tudni már.

Jobban bírja a terhed,
Nála nincsen súlyhatár.



Rot

Dry Kill Logic