FŐNIX INTRO

Út

Elindulsz egy úton, amit nem látsz még át,
Egy út, ami megér elkövetni egy-két hibát.

Nem is látod a rajtvonalról, hol a cél,
De te több leszel azzal, ha nem könnyű, amit elérsz.

Mert minden álom, ami túlmutat
A saját határon: egy fordulat,

Amitől bele szédül a szív meg az ész,
Amibe kapaszkodna, ha egy új helyzetbe belépsz.

Szólít, hogy ébredj, indulni kell,
Vár rád világon számtalan hely,
Amit látnod kell, hiszen csak egyszer élsz.
Hiszed, hogy a végén, majd visszatérsz.

Elindulsz egy úton, amit nem látsz még át,
Egy út, ami megér elkövetni egy-két hibát.

Nem is látod a rajtvonalról, hol a cél,
De te több leszel azzal, ha nem könnyű, amit elérsz.

Mert minden álom, ami túlmutat
Egy saját határon, maga a fordulat,
Amit látnod kell, hiszen csak egyszer élsz.
Hiszed, hogy a végén, majd visszatérsz.

SZUPEREGO

Én mondom, megvan
Ami ahhoz kell,
Hogy békében éljünk
Hogy ne kelljen fegyver

Csak hinned kell benne
Nem kell, h féljél
Szabadnak születtél
Ne álomban éljél

Hullámok hátán lebegve nézni
Ahogy a világ a dolgait intézi (staccato)
Felhők szaladnak ’z égen át néha
Nekem is kijár, hogy ne legyek játékban,

Csak hátradőlhessek, most ne én siessek
Magával sodró áramlatba érhessek
Magammal összhangban, veletek békébe
A zenével körbe véve

Én mondom, megvan…

Van, aki szelet vet, a végén vihart arat
Miközben a világ csendben az útján halad
Összetart az egység, amikor megérzi
Hogy valaki csak a saját érdekeit nézi

Ez belénk van kódolva nem csak tapasztalat
Az idő jobb, ha tartalmasabban halad 
Nyugodtan lazíthatsz tengerre révedve
Hogyha a munka el van végezve

SZUPEREGO REGGAE

TITOKZATOS VILÁG

Egy hullámmal elönt
Ez az érzés rám köszönt
Mindegy, csak vigyél el bárhová
Itt nem maradok tovább

Vár ránk a tör-
ténetében önjelölt
Hősnek általunk megkomponált
Titokzatos világ

Ólom szagú megszokásból sokszor az ember
Oda menekül el, ahova korábban nem mert
Olyan utcák kövein porzik a bakancsa
Ahova már nem hallatszik el a tömeg hangja

Ő nem akar senki másnak megfelelni
Csak egy új világot magában felfedezni
A szél az illatát arcába fújja
A tengernek, magába szívja  , mert kíváncsi az újra

Az útja hegygerinceken keresztül vezet
Völgyekbe ereszkedve él át vad szerelmeket
Ismeretlen szempárokban kutatja önmagát
Néha szemeit behunyva kizárja a világ zaját

Idegen városok tereit koptatja
Hiába nyugodna, ha a vére hajtja
Maga mögött hagyja életének minden baját
És ha éppen magányosan halad dúdolgatja dalát

Hullámmal elönt…

Annyi hely, annyi szó, annyi élet
Annyi történet miközben közben éretté lett
Megjárta a poklot, hogy feljusson a csúcsra
A csúcson pedig zeng a gitárjának minden húrja

Elénekli azt is nektek, amire nem büszke
Milyen hibákat követett el magával küzdve
Hogyne sajnálna egy-két dolgot, mégis
Kellenek kudarcok, hogy megértse, hogy az miért is

Szükséges, hogy néha a vitorlát bontsa
Elinduljon valamerre, hogy a szomját oltsa
Elsuhanó tájakra vesse pillantását, 
S önmagában lássa félelmei oldódását

Minél többet látott, annál többet értett
Annál inkább érezte, hogy mind az amiért tett
Nem csak saját maga, hanem minden útitársa
Emléküket viszi, ha felbukkan hazavágyódása

Hullámmal elönt…

TITOKZATOS VILÁG

hArc önmagaddal

Minden nap tanulok valamit és
Az idő begyógyít egy-egy sebet
Van, amit magammal hordok, míg élek
És van, ami kopik, nem küzdök vele

S Te a létezésednek a vetületét
A szemembe nézve kutatod ott,
Ahol a múlt hibáit a Rólad
Bennem alkotott képeddel takarod

Tudom, hogy önigazolást
Keresel bennem, valaki mást
Amikor nem a saját szívedben
Kutatod a feloldozást

Reméltem adhatok magamból valamit,
Mivel utat mutathatok
Ez, ami hajt, úgy is, ha gyakran
Az árral szemben haladok

Vállalom, amit kell
Az előítéleted nem érdekel
Ez egy harc az élettel 
Mindenkit nem győzhetsz meg érvekkel
Ez egy harc önmagaddal 
Félelmeiddel és hazugságaiddal
Ha elengeded, tied lehet,
De erőszakkal el nem érheted. 
 
Tömegbe én eleve nem
Akarok olvadni, elevenen
Tiltakozom, hogy sorozat gyártva
Minden tett szájba legyen rágva 

Emberáradat manipulálva
Az előadást figyeli száj tátva
Olyan a műsor, amit épp játszva
Nem veszed észre: te vagy a bábja


Elégedetten dőlsz majd hátra
Hogy a választ már más kitalálta
Elég magaddal foglalkoznod
Hogy el hidd: többé nem a te dolgod

De pont így nő meg a rendszer súlya
Ami mindig a mi vállunk nyomja
Hogyha  hagyod hogy elsodorjon
Én inkább, kezembe veszem a sorsom, 

S Vállalom, amit kell, 
Az előítéleted nem érdekel 
Ez egy harc az élettel 
Mindenkit nem győzhetsz meg érvekkel 
Ez egy harc önmagaddal 
Félelmeiddel és hazugságaiddal
Ha elengeded, tied lehet,
De erőszakkal el nem érhted

Vállalom, én átadom, amit kell…

HaRC ÖNMAGADDAL

UTOLSÓ DAL

ref:
Én nem tudom, hogy lesz-e itt még változás, de hogyha nincsen
Akkor is csinálom, hogy a képzeleted felkészítsem 
Arra az utolsó dalra, mi az érzéseid felkavarja
Hullámokat vet viharja, szíved úgy is ezt akarja

ver1:
Hát hagyd, hogy úgy dobogjon, ahogy kéri
Színpad előtt sárban állva az esőben nézi
Hogy előtte táncol, aki értelmet adhat
Sok ürességben átélt részeg pillanatnak

A felkelő nap fényében csalódottan állva
Hazafelé tartva az első buszra várva
Te is kérdezted már magadtól: Mi értelme?
Ha máshogy dönt a szív, mint amit tanácsol az elme

És most itt van megint egy karnyújtásnyira állva
A tömegben mögötte áll egy meg nem értett árva,
Kinek szíve úgy dobog, hogy mellkasát átszakítja
A karnyújtás is szakadék, minek leomlott hídja

Tudja, hogyha nem lép elsodorja az élet 
Talán csak évek múlva kap majd új lehetőséget
De ha nem jön ki a hang a torkán ő akkor is tudja
Hogy nem adja fel a reményt, s tudja merre visz az útja

ref2: Nem tudom, hogy lesz-e, változás..

ver2:
Ő tudja, hogy saját félelmeinek a rabja
Rosszul kapcsolt össze egy-két szinapszis az agyban
Hogyha közelében van is, távol érzi
A pánikot egyetlen szempillantás előidézi

Más, aki most nézi, és más az aki látja
Amikor visszagondol az előző éjszakára
Abban látja önmagát, és hogy mi a hibája
S ha van tapasztalata tudja másképp hogy csinálja

És az nem az egyszerűbb, rövidebb út lesz
Nem élheti azt a feelinget, hogy mindenre tesz
De egy idő után végül is már nem is bánja  
És élvezi azt, amikor valami az útját állja   

Nem nézi, mit kaphat, inkább csak a kihívást várja
Addig pörgeti magát ebbe, míg elvész a múltjában
Az a valaki, aki az nap színpad előtt állva
Elérhetetlenné válva bele kergette harcába

UTOLSÓ DAL

Rohanás

VERSE1:
Rohanás folyton az életünk, minden kell, amit megélhetünk
Ne legyen olyan amit elhalasztasz, ha fogyasztasz remekül élhetünk
Tömegbe gyártjuk a tervezett elavulásba kalibrált gépeket
Jobb, ha nem látjuk a valóságot, ezért eltakarjuk majd a lényeget

Mindig több és több kell, magadba újra és újra szétszeded,
Azt a gondolatot, hogy a végzetet, amit teremtettük megélheted
De miért kellene hinnünk abban, hogy másképp nem lehet
Csak a termeléssel és fogyasztással nyugtatni a lelkeket

És élheted az álmaid, amíg ki nem tépik a szárnyaid
Addig elhiheted, hogy jár, hogy te is elérd majd a vágyaid,    
De te is tudod, hogy mindig addig tűrik a meglátásaid
Amíg nem lógsz ki a sorból, és majd megszabják szabályaid
 
És nem számít, ha úgy fogy el, hogy nem marad érintetlen hely
És nézhetjük, hogy pusztul el, amit együtt építettünk fel
Mert együtt élni nem tudunk a sorsunkkal és itt marad
A fogyasztásba elmerülve szétterülő áradat
    

Itt, ahol mindenki rohan
Kutatod folyton, hogyan élj boldogan
És mindenhol keresed azt, ami benned rég
csak egy álomba rejtett kép

A világ úgy halad,
Hogy magad köré húzott falak közt marad
A szavad, hogy ezen a trenden, ha túllépnénk
Egymást megérthetnénk

VERSE2:
Exportáljuk a gondokat, gyarmatosítunk népeket
Nem érdekel, hogy a képzelet felülírja a valóság érzetet
Reklámok közötti szünetben éljük a maradék életünk
Dolgozunk, hogy megvehessük, amit a cégek hirdetnek nekünk

Akik éhbérért ott, ahol ínség az úr
Belevarratják logójuk a ruhádba, amíg úgy
alakul majd a világ, hogy ezt mind megtehetik
Az utolsó szöget szemrebbenés nélkül beverik

REF2

REF3

REF-ZÁRÓ
A világ úgy halad, 
Hogy falak közt marad
Ha szavakon túllépnénk,
Egymást megérthetnénk

Itt mindenki rohan, 
Kutatod, hogyan élj boldogan,
S keresed azt, ami benned rég
Csak egy álomba rejtett kép

ROHANÁS

SZEMED A SZEMEMBE NÉZ

Nem mondok semmit
Magamon kívül
Ne lássa a világ
Ami bennem épül

Mert én úgy élek mindig, ahogyan akarom
Nem fog  senki bezavarni, ha megyek az utamon
Én nem fogom feladni, van elég tapasztalatom
Engem az sem érdekel ha nem jár érte jutalom

Mert a…
Lábam, ha fárad
Leülök végül
Aki bennem lázad
Magammal kibékül

Mert a világ elég nagy ahhoz, hogy én utáljam magamat
Előbb utóbb úgy is inni fogod majd a szavamat
Amit neked mondok, végül majd a füledbe ragad
Itt az ideje, hogy áttörjem a köztünk falakat

Amikor a szemed a szemembe néz
Részekből ott áll össze az egész
Amikor az élet súlya már nehéz
Jól jön majd egy segítő kéz

Van, amikor másfele sodor az éj
Mint az hely ahol nincsen veszély
Leszek kiben hittél, olyan személy
Aki felől érkezhet egy új esély

Úgy töri ketté
Az élet az álmot
Hogy az ellenséget
Magadban találod


Ezért át kell, hogy törd magadban a falakat
Olyan életed ne legyen, mint egy ócska kirakat
Néha át kell, hogy értékeld magadban a szavakat
Ne mások véleménye által ítéld meg magadat

Amikor a szemed a szemembe néz
Részekből ott áll össze az egész
Amikor az élet súlya már nehéz
Mindig jól jön majd egy segítő kéz

Van, amikor másfele sodor az éj
Mint az hely ahol nincsen veszély
Leszek kiben hittél, olyan személy
Aki felől érkezhet egy új esély

szemed a szemembe nez

Csönd … elengedném minden bírálatom
F	
Mert… nem bekövetkező para fájdalom 
Am					G
Hogy mind… mindenki, aki itt nappal a harcban áll
F	
Egyszer… esteré végre megnyugvásra talál
Am                (Dm)
Csak én… maradok magammal a csatában
Dm(G)                     (C)
hogy majd… fülemben az élet monoton zajával
F                  (Am)
Lássam… hogy ami bennem elveszett belül
E		E
Végül… valahogy egyszer újra megkerül   

Én most nem kívánok én mást
Csak egy megérdemelnek számító, nyugodt éjszakát
Ami bánt, nem árt, amikor nem pörög a szó
Ebben a világban már a csönd is megvigasztaló

Amikor nem szól a zaj, akkor nincsen semmi baj
csak dúdolom azt a fülembe ragadt régi dalt
Hogy a renddel, amit önkényesen építek ott
Ahova fejelem lehajtom a gondokat hátra hagyom
Nem nyom...

Csönd …

Kialudt a fények, lángok 
Átvirrasztott éjszakák, benne gondolat foszlányok
Amitől pörög agy, nyílik szem, és a város
Nem hagy aludni, mert magában érzed, hogy hiányos

Ami van, ami kell, valamit úgy mulasztott el
Az életem történetébe vésett ígérettel
Hogy az a nyomorult, égi jelnek hazudott 
Akire rá bízták sorsom vele együtt elbukott, 
S nem szólt…

Csönd …

Tracks by gepono