365 EPIZÓD - NAPI HANGZÓ BIBLIA

A teremtéssel kapcsolatban számos elmélet, számítás és tévtanítás létezik. A NAPI HANGZÓ BIBLIA azt a vonalat képviseli, hogy bár maga a Föld bolygó már létezett és minden valószínűség szerint Isten itt már korábban működtetett civilizációt, az I. Mózes 1.-ben található teremtés aktusa Kr.e. valamivel több mint 4000 évvel ezelőtt kezdődött.Erre utal az is, hogy a “föld kaotikus, lakatlan és üres volt”, héberül “tohu” és “bohu”. Nagy valószínűség szerint ez már valamiféle ítélet következménye lehetett, sőt vannak olyan bibliamagyarázók, akik szerint maga Lucifer volt az ember teremtése előtt felelős az Univerzum ezen régiójáért és innen indult az angyalok harmadának lázadása is. Ez persze csak feltételezés és nem bizonyítható a Szentírásból. Amit még itt a Napi Hangzó Biblia keretein belül érdemes megemlítenünk - mert ez az a rész, amiről heteket lehetne beszélni - az az, hogy Isten a növényeket nem “készen” teremtette, hanem mindennek csak a magját hozta létre. 

Erről így ír itt az Egyszerű Fordítás: “Abban az időben, amikor az Örökkévaló Isten a földet és az eget megalkotta, még semmiféle növényzet nem volt a földön. Még a vadnövények sem csíráztak ki, mert az Örökkévaló Isten még nem küldött a földre esőt, hogy megöntözze...” Ez az elv az egész Szentíráson végigvonul. Jézus mustármagról beszél, amelyből aztán minden fánál nagyobb lesz - mi is először magzat szinten foganunk meg hit által, amikor megtérünk. A görög szövegben is a “gennaó” szó szerepel az újjászületésre, ami annyit tesz, mint “felülről foganni”. A teremtéshez hasonlóan Isten erre a magra bocsátja a szellem esőjét, ami aztán elkezd növekedni és végül eljutunk a Krisztussal ékeskedő kor mértékére - azaz a jó mag jó gyümölcsöt terem. Jézus is így született: Mária hittel elegyítette Isten Igéjét, amelyet az angyaltól hallott és ebből a hitből fogant - csakúgy mint mi. Azonban Jézus születésének az előzményei és a nemzetségi táblázat, amely a Máté evangéliumának az elején szerepel kissé szokatlan: nagy ugrásokkal jutunk el a Messiásig és ami még érdekesebb az az, hogy szerepel benne négy hölgy is: Támár, Ráháb, Ruth és Betsabé. A találós kérdés az az, hogy mi a közös ezekben a hölgyekben, amellett hogy egyáltalán nem kellene az akkori szokások szerint nőként szerepelniük a nemzetségi táblázatban? Hát az hogy egyikük sem volt éppen szent életű: Támár prostituáltnak tettette magát, hogy gyereke születhessen, Ráháb maga prostituált volt, Ruth Moábitaként lett Boáz felesége, Betsabé pedig nem csak házzaságtörést követett el Dáviddal, hanem valószínűleg tudott arról is hogy Dávid tervezi Betsabé férje meggyilkolását. Tehát egyikük sem volt fehérebb a Deákné vásznánál - ez például egy hungarizmus, amit nem tudom hogyan fordítanánk vissza héberre. De mit keresnek ezek a nőszemélyek a Messiás, a világ megváltójának a nemzetségi táblázatában? Erre a választ János evangéliumában találjuk, miszerint ahogyan a törvény Mózes által adatott, az igazság és a kegyelem Jézus Krisztus által. Azaz Isten már a nemzetségi táblázattal jelezte, hogy bár az ószövetségi törvények alapján ez lehetetlen volt, a hitük által ezek a hölgyek mégis kegyelmet kaptak és így kerültek be Jézus családfájába. Nézzetek utána a Bibliában, hogy a hit milyen tettét hajtotta végre Támár, Ruth és Ráháb!

1. RÉSZ - NAPI HANGZÓ BIBLIA - 1Móz 1,1-2,25; Mt 1,1-2,12; Zsolt 1,1-6; Péld 1,1-6

A mai rész univerzális, az egész emberiségre kiható részeket tartalmaz, mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben. 

Isten megígérte, hogy ha az első emberpár eszik a jó és a gonosz tudásának fájáról, meghalnak. De tényleg meghaltak? 

Nem úgy fest, mert Ádám és Éva még ezt követően több száz évig éltek és nagyon is elevenek voltak - legalábbis fizikálisan. Azonban azon a napon, amikor a tiltás ellenére elkövették a bűnt, a láthatatlan szellemi világban történt valami: Isten megszakította a közösséget velük, ami egyet jelentett a szellemi halállal, ami később a testükre is kihatott. 

Bár évszázadokkal később, de valóban a földbe tértek vissza, ahonnan az Úr vette és kiformálta őket. Isten maga az élet és a halál nem más mint Isten, azaz élet hiánya.

Ugyanígy Jézus Krisztus maga a világosság, a sötétség pedig nem más mint a világosság hiánya. 

Ez a világosság, ez az élet kilépett az első emberpár életéből, ami a lelkükben és szellemükben azonnal, a testükben pedig később jelentkezett. 

A halál és a bűn azután megjelent a fiaik életében is - Káin képtelen volt kontrollálni magát, annak ellenére, hogy Isten figyelmeztette őt: “Nézd, a bűn lesben áll az ajtód előtt és uralkodni akar rajtad. De ne engedj neki, hanem te uralkodj rajta!” 

Ez a mondat sokkal több volt természetesen puszta figyelmeztetésnél: rávilágított a bűn természetére is. Megmutatta, hogy milyen formában próbál a bűn befolyást gyakorolni az ember fölött - az indulatainkon és a gondolatainkon keresztül. 

Jakab apostol így ír erről: “Ha valakiben feltámad a gonosz dolgok iránti kívánság, akkor valójában a saját szívének kívánsága csalogatja rossz irányba. Ha ezek a gonosz vágyak meggyökereznek benne, akkor abból bűnös tettek származnak. Amikor pedig a bűn eluralkodik valakiben, az halálra vezet.” 

Az ellenség, a Sátán, a szellemi dimenzióban fog gondolatokat, kételyeket támasztani bennünk - de ez ellen lehet harcolni természetesen, mint ahogy Mesterünk, a Názáreti Jézus Krisztus is tette. 

Az ördög ellene például frontális támadást intézett és egyenes Isten Igéjéből idézett. De hát Sátán használhatja Isten beszédét? Igen, a jelek szerint Jézus megkísértésekor ezt tette.

2. RÉSZ - NAPI HANGZÓ BIBLIA - 1Móz 3,1-4,26; Mt 2,13-3,6;Zsolt 2,1-12; Péld 1,7-9

Ha még nem ismered Jézust, mint személyes Megváltódat (még nem tértél meg), kattints ide: https://napihangzobiblia.hu/megteres-...

Ha keresztény közösségbe szeretnél járni, a Napi Hangzó Biblia ezeket ajánlja:

Budapesten a Budapesti Autonóm Gyülekezetet (https://www.facebook.com/bpa.hu/, http://bpa.hu)
Nyugat-Magyarországon a Veszprémi Keresztény Közösséget (http://www.vekker.eu/)

Kelet-Magyarországon a Debreceni Szabadkeresztény Gyülekezetet (http://www.szabkerdebrecen.hu/)

Ma végigolvassuk Ádám nemzetségi táblázatát Noé generációjáig, megtudjuk, hogy Isten fiai — azaz valószínűleg az angyalok, méghozzá a bukott angyalok — hogyan létesítettek szexuális kapcsolatot az emberek leányaival és hogyan mondott ki víz általi ítéletet Isten az egész emberiségre.

Az ítélet következtében az eső el is kezdett esni és minden szárazföldi élőlény elpusztult Noét és a családját kivéve – meg persze az állatokat, akik a bárkában voltak.

A víz különös jelentőséggel bír a mai újszövetségi szakaszban is, mert Keresztelő vagy Bemerítő János éppen vízbe meríti be a Názáreti Jézus Krisztust a bűnök bocsánatára.

János szájából elhangzik egy mondat, ami már a jövőbe, Pünkösdre, a Szent Szellem kiáradására mutat: “Ő (azaz Jézus Krisztus) majd Szent Szellembe és tűzbe merít be titeket.”

Pünkösdkor ezek a kettős tüzes nyelvek jelentek meg a tanítványokon, ekkor született meg az Egyház és ekkortól kezdett terjedni az evangélium, azaz a Názáreti Jézus Krisztusról szóló örömhír az egész Római Birodalomban.

Ma olvasunk Jézus megkísértéséről is, erről már korábban is beszéltem — a Sátán Isten Igéjével kísérti Jézust, csakúgy mint kezdetben Évát, de Jézus ellenáll és legyőzi a kísértőt.

A bukott angyalok szexuális egyesülése a nőkkel, az Özönvíz, a víz- és a Szent Szellem keresztség és Jézus megkísértése mind akkora témák, hogy több száz oldalt lehetne megtölteni velük — ezért inkább a mai epizód szempontjából legfontosabb részekről írok, ami ténylegesen belefér e kommentár keretei közé.

Ez pedig nem más mint víz és a Szent Szellem általi újjászületés a megtérést követően.

Ebben a mai részben és később is az Újszövetségben mindenhol a “baptizo” szó szerepel a vízkeresztségre, ami “bemerítést” vagy “alámerítést” jelent — ezért is fordítjuk jobbára már nem “Keresztelőnek”, hanem Bemerítőnek Jánost.

Bemerítő János még a bűnök bocsánatára keresztelt (ez annyit tesz, hogy a bemerítés előtt az ember megvallja bűneit), azonban a mi keresztségünk vagy bemerülésünk más természetű.

Ez a Római levél hatodik részében részletesen le van írva: azzal, hogy a víz alá kerülünk, azonosulunk a Názáreti Jézus Krisztus halálával hit által, amikor pedig feljövünk a vízből, a feltámadásával leszünk eggyé.

A vízkeresztségre vagy bemerítésre számos példa van az Újszövetségben az Apostolok Cselekedeteitől fogva – ezeket érdemes kikutatni és követni.

Az újjászületéskor fontos tudnunk és értenünk, hogy nem csak fürdünk egyet, hanem hit által azonosulunk Krisztus a halálával és a feltámadásával.

Bár ez egy jelképes aktus, mégis óriási jelentősége van.

Akkora, hogy maga Jézus jelentette ki János evangéliumában, hogy aki nem születik újjá, azaz nem fogan felülről a mennyből, semmiképpen nem mehet a mennyországba.

Az első évszázadokban a keresztények Izraelben és környékén ezt olyan komolyan vették, hogy még a bemerítőmedencék is kereszt alakúak voltak és így annak, aki megkeresztelkedett, a kezét szét kellett tárnia, ezáltal is hangsúlyozva, hogy eggyé vált Krisztussal.

Persze ez csak hagyomány, erre nincs szabály az Újszövetségben, viszont fontos értenünk, hogy miért keresztelkedünk meg.

Ezért a csecsemőkeresztség semmilyen szempontból nem bibliai és nem Isten Igéje szerinti.

A tényleges újjászületés (bemerítkezés, keresztelkedés) tehát szabad akaratból történik és azonosulás Jézus halálával és feltámadásával.

Vagyis szó szerint belemerítkezünk a víz alá és feljövünk a vízből — ezért a katolikus gyakorlat szerinti vízzel való meghintés szintén nem bibliai.

3. RÉSZ - NAPI HANGZÓ BIBLIA -1Móz 5,1 -7,24; Mt 3,7-4,11;Zsolt 3,1-8; Péld 1,10 - 19

A mai Ószövetségi részben véget ér az Özönvíz, tanúja lehetünk a Föld újranépesedésének és Noé Kánaánra kimondott átkának.

Az Újszövetségben Isten új világkorszakot nyit: a Messiás megkezdi földi szolgálatát, elhívja az első tanítványokat és elkezdi Isten erejével demonstrálni, hogy Ő nem csak beszél Isten Királyságáról, hanem valóságos csodákat tesz.

Tömegével gyógyulnak és szabadulnak meg az emberek olyan függőségektől és démonoktól, amelyekre korábban nem volt gyógyír.

De kanyarodjunk vissza az Ószövetséghez és vizsgáljuk meg azt az átkot, amit Noé kimondott az unokájára, Kánaánra.

Az eredményt megdöbbentő: csakúgy mint Ézsaunak és Jákobnak már a születésük előtt meg volt pecsételve a sorsuk, még mielőtt bármit tehettek volna, hasonló a helyzet Kánaán leszármazottjaival: azok a népek, akik belőle nőttek ki, egytől egyig bűnhődtek ősapjuk esztelen tettéért, csak mert az megszégyenítette Isten emberét, Noét.

A jebúsziak, ez emóriak, a girgásiak, a hivviek és a többi törzs, amely Kánaántól származott, mind a zsigereiben hordozta a rettenetes végzetet.

Ezek a törzsek egytől-egyig borzalmas bálványimádó szokásokat vettek fel, amelyekre Isten visszavonhatatlan ítéletet mondott ki: amikor Izrael elfoglalta az ígéret földjét, ezeknek a népeknek írmagját sem szabadott a zsidóknak meghagyniuk – és mindennek az oka az ősapjukra kimondott átok volt.

Mondhatjuk azt, hogy erre lettek determinálva attól a pillanattól fogva, hogy Kánaán ezt az ostoba és esztelen tettet elkövette Noéval szemben.

Ne felejtsük el, hogy abban az időben még nem volt evangélium, nem lehetett Istenhez a Krisztuson keresztül bármilyen nyelven közeledni úgy mint ahogy mi tesszük.

Amikor Jézus elkezdte a földi szolgálatát – ahogyan ezt a mai újszövetségi részben látjuk – , ezért hirdette ki, hogy “Térjetek meg, mert elközelített Isten Királysága”, vagy ahogyan ez körülírva szerepel az Egyszerű Fordításban: “Változtassátok meg, ahogy gondolkodtok és térjetek vissza Istenhez, mert Isten Királysága megérkezett!”

Persze az olvasó vagy esetünkben hallgató azonnal felteheti a kérdést, hogy miért kellene megtérnünk, azaz miért kellene megváltoztatnunk a gondolkodásunkat?

Miért van erre szükség Isten Királyságának közelségében?
Ugyanazért, amiért Kánaán valamennyi leszármazottját Isten halálra ítélte: az eredendő vagy áteredő bűn miatt.
A bűn alapvetően torzította el és változtatta meg az ember szellemét, lelkét és gondolkozásmódját.
Istentől elszakadva az ember gondolkodásmódja és életvitele gyökeresen eltér attól az édeni állapottól, amelyben Ádám és Éva eredetileg létezett.
Ha adakozni szeretnél a NAPI HANGZÓ BIBLIA javára, <a href="http://napihangzobiblia.hu/adakozas-2">kattints ide</a></a>.

Jézus azért jött, hogy ezt az édeni állapotot helyreállítsa és minden embernek lehetőséget adjon hit által arra, hogy rendezze a dolgait az Úrral és belépjen Isten királyságába, ahonnan őseink kiestek.

Ez fokozatosan történik meg: Isten először az ember lelkét és szellemét állítja helyre.

Ehhez szükséges a megtérés, majd a víz és a Szent Szellem általi keresztség vagy bemerítés.

Ezt követi a test helyreállítása dicsőségben és ezzel válik teljessé az eredeti, édeni állapot.

Jézus ezért mondja, hogy térjetek VISSZA Istenhez – ez arra enged következtetni, hogy egyszer az ember már ott volt Istennél, csak eltért tőle.

Jézus a prototípusa ennek az új teremtésnek, amely létrejön minden hívőben, ezért hívják őt az apostoli levelek utolsó Ádámnak.

Az új teremtés létezésének nincs vége és ebben az új teremtésben a betegség és bármiféle démonikus vagy pszichológiai probléma ismeretlen.

Jézus ezért kezdi már el a szolgálata elején demonstrálni, hogy a visszatérés Istenhez egyúttal gyógyulást és felszabadulást jelent mindazok számára, akik bármiféle testi vagy lelki eredetű betegségben szenvednek.

4. RÉSZ - NAPI HANGZÓ BIBLIA - 1Móz 8,1 - 10,32; Mt 4,12 - 25; Zsolt 4,1 - 8; Péld 1,20 - 23

Ma szintén nagyon sok történést hallhattunk: megindul Bábel tornyának építése, amely kb. Kr.e. 2242-ben történt, Isten összezavarja a nyelveket, Ábrahám elhívást kap Kr.e. 1921 körül, majd Egyiptomba menekül, végül visszatér Kánaánba. Jézus pedig lefekteti az Újszövetség alapjait, elkezdi a Hegyi Beszédet, amelyet szokás Isten országa alkotmányának is hívni. Érdekes még ahogy Isten “életrövidítő” kijelentése után hogyan csökken ténylegesen az emberi élet: míg Sém 600 évet élt, néhány generációval később Ábrahám apja, Táré már “csak” kétszázat. Mózes a zsoltárokban pedig nyolcvan évről beszél, ami megegyezik az általunk ismert aggastyán korral. Ádámtól Noéig azonban lényegesen hosszabb ideig éltek az emberek, ez majd visszaköszön az ezeréves királyságbam is, ahol a próféciák szerint - bármennyire is hihetetlen ezt most felfognunk - az emberi élet időtartama kitolódik és az ősapáinkhoz hasonlóan megérjük akár az ezer évet.

Ábrahám, hitünk ősatyja a mai részben kapja meg nem akármilyen elhívását és az áldást, amely a mai napig országokat, népeket sőt egy egész világot befolyásol. Ábrahám volt az, aki felismerte, hogy azok az istenek, akiket ők imádtak Úr városában és később Háránban, valójában nem istenek és lennie kell egy intelligens alkotónak, aki az egész fölött vagy ha úgy tetszik az egész teremtett világ mögött áll. Ezt a láthatatlan Teremtőt kezdte tisztelni, aki reagált megkeresésére, bár egyúttal feltételt is támasztott: el kellett hagynia a helyet, a várost, a rokonait és mindenét, ahol addig berendezkedett és életmódot kellett váltania. Mindezt 75 éves korában tette, ami valószínű nem teljesen azonos a mai 75 évesek erőnlétével, hiszen később olvassuk, hogy a szintén aggastyán korú felesége, Sára olyannyira elnyerte több korabeli uralkodó tetszését, hogy Ábrahám bajba is kerülhetett volna miatta. Mindenestre azzal vált Ábrahám a hit atyjává, hogy egyszerűen hitt Isten kijelentett igéjének és elindult úgy, ahogy az Úr parancsolta neki. Aztán Egyiptomban máris megesett vele egy kis kaland: a fáraónak megtetszett Szárai és attól félt, hogy ha megtudják, hogy Szárai a felesége, megölik. De Isten ekkor már Ábrám mellett állt és nem hagyta, hogy akár egyetlen haja szála görbüljön.

Az Újszövetségben ma végighallgathattuk a boldogmondásokat, kicsit másképp mint ahogy a Károli fordításban szerepel. Például a Károliban az első boldogmondás az, hogy “Boldogok a lelki vagy szellemben szegények” - itt viszont azt, hogy “Milyen boldogok és áldottak, akik felismerik, hogy szükségük van Istenre” - és igen, ez talán így könnyebben érthető.

5. RÉSZ - NAPI HANGZÓ BIBLIA - 1Móz 11,1-13,4; Mt 5,1-26; Zsolt 5,1-12; Péld 1,24-28

Van a mai Példabeszédek részben egy rész, ami megragadott:

Bízz az Örökkévalóban teljes szívvel, és ne menj a saját fejed után! Minden helyzetben ismerd fel az Örökkévalót és akaratát, akkor majd ő egyengeti utadat, és vezeti lépteidet!

Leginkább a hatodik rész az, ami ebből most nagyon szólt nekem: minden helyzetben ismerd fel az Örökkévalót és akaratát… Hogyan ismerhetjük fel minden helyzetben Isten akaratát? Lehetséges ez úgy, hogy éljük a hétköznapi életünket és időnként felkiáltunk Istenhez, de egyébként nem törődünk vele? Lehetséges ez úgy, hogy gyakorlatilag nincs imaéletünk, napi két órát tévézünk, aktív társasági életet élünk és valójában a világ barátjai vagyunk?

Elvileg lehetséges, mert Istennél semmi nem lehetetlen.

De nem valószínű.

A Szentírás egészéből az látszik, hogy az az élet, ami eltávolodva zajlik Istentől, ritkán hallja meg a Szent Szellem szelíd hangját.

Közeledjek Istenhez és Ő is közeledni fog hozzátok – áll az apostoli levelekben és valóban sokkal inkább ez a fajta attitűd az, amit Isten szeret.

A Zsidó levélben szintén az áll, hogy aki Isten él járul, hinne kell, hogy Ő létezik, Ő pedig megjutalmazza azokat, akik keresik Őt.

Itt is szerepel az, hogy Istent keresni kell, kutatni kell az Ő akaratát.

Visszakanyarodva az eredeti Példabeszédek részhez lényeges, hogy felismerjük az Ő akaratát minden helyzetben. Ehhez egyrészt tehát keresnünk kell, másrészt fontos, hogy kifejlődjenek a szellemi érzékszerveink, amelyek a láthatatlan világból képesek venni a Mindenható adását. Ennek egyik alapja, hogy alaposan megismerjük Isten természetét, aminek kézenfekvő módja a Szentírás folyamatos olvasása, hallgatása, tanulmányozása és megértése.

Fontos, hogy az írásoknak ne csak felületes szemlélői, azaz hallgatói legyünk, hanem forgassuk magunkban Isten beszédét, figyeljünk arra, hogy ezáltal hogyan szól a Szent Szellem.

NAPI HANGZÓ BIBLIA - 10. RÉSZ - 1Móz 23,1-24,51; Mt 8,1-17; Zsolt 9,13-20; Péld 3,1-6

A mai részhez tartozó kommentár itt hallgatható meg: https://youtu.be/A5gHynVmG8A

Kicsit korábban, a Máté 18:3-4-ben Jézus ezt mondja: „Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, soha be nem mehettek a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a legnagyobb a mennyek országában.” 

A gyermeki lét itt nem a tudatlanságot vagy a felelőtlenséget jelenti, hanem a tiszta szívűséget, az őszinteséget és a teljes ráhagyatkozást Istenre. Ebben az állapotban vagyunk képesek valóban befogadni Isten országát, hiszen nem a saját erőnkre vagy érdemeinkre támaszkodunk, hanem Isten kegyelmére.

A Máté 18:6 viszont már figyelmeztet: „Aki pedig megbotránkoztat egyet ezek közül a kicsinyek közül, akik hisznek énbennem, jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tenger mélyébe vetnék.” 

Itt pedig a felelősségen van a hangsúly, amit másokért viselünk, különösen a hitükben gyengébbek vagy kevésbé érettek iránt. Eszerint súlyos következménye lehet annak, ha mások hitét, különösen a "kicsinyekét" veszélyeztetjük.

A fenti két ige egyrészt bemutatja a szellemi gyermekség állapotának szükségességét, amikor is alázatosan és egyszerűen bízunk Istenben, másrészt a felelősséget, amit mások, különösen a hitben gyengébbek iránt kell viselnünk. 

Mindkettőnek óriási jelentősége van. Ahogy törekszünk saját hitünk mélyítésére és egyszerűsítésére, úgy kell gondoskodnunk arról is, hogy mások hitének megerősítésében is segítsünk, és semmiképpen ne legyünk semmilyen megbotránkoztatás forrása.

NAPI HANGZÓ BIBLIA - 27. RÉSZ - 2Móz 4,1-5,21; Mt 18,1-20; Zsolt 22,19-31; Péld 5,15-21

NAPI HANGZÓ BIBLIA - 28. RÉSZ - 2Móz 5,22-7,25; Mt 18,21-19,12; Zsolt 23,1-6; Péld 5,22-23

A tanítványok megrökönyödnek, amikor Jézus azt mondja, hogy egy tevének könnyebb átmenni a tű fokán, mint a gazdagoknak bemenni Isten Királyságába. Előtte a gazdag ifjút pedig arra kéri, hogy ha tökéletes akar lenni, akkor ossza szét minden vagyonát a szegények között, hogy kincse legyen a mennyben. De miért van ekkora probléma a gazdagsággal? Miért mondja egy másik helyen Jézus, hogy nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak?

Miért szerepel az az Újszövetségben, hogy minden rossznak gyökere a pénz szerelme? Miért kéri a bölcs Agur a példabeszédekben a királytól, hogy ne adjon neki nagy szegénységet és nagy gazdagságot sem? Agur meg is indokolja: szegénységet azért ne, mert lopni kényszerülne, gazdagságot pedig azért ne, mert abban bízna, és nem Istenben. Jakab apostol az Újszövetségben hosszú sorokat szentel a gazdagoknak, akik a vagyonukban bíznak.

Ábrahámról, Izsákról és Jákobról mégis azt olvassuk, hogy nagyon gazdagok voltak. Az Ebál és a Garizim hegyi átok és áldás kimondásakor egyértelműen jó dolognak van feltüntetve, ha az ember képes gyarapítani a vagyonát. Sőt, általános elv a Bibliában, hogy aki vet, reménység alatt kell vetnie, azaz annak reményében kell dolgoznia, hogy a munkájáért becsületesen megfizetik. Dávid számtalanszor beszél a Zsoltárokban a gazdagságról, mint Isten áldásának egyik jeléről.

De akkor hol az igazság?

Most akkor Ábrahám áldása van rajtunk hit által vagy ha mégis gazdagságra teszünk szert, akkor alig tudunk bejutni Isten Királyságába? A válasz szerintem erre az, hogy nem önmagában a gazdagsággal vagy a pénz meglétével van a baj, hanem azzal ahogy a pénzhez állunk. Jézus a gazdag ifjúnak azt mondja, hogy ossza szét mindenét, de Lévi Máté, a vámszedő már nem adakozza el mindenét, csak egy részét a vagyonának, Jézus mégis kijelenti, hogy "Ma lett üdvössége ennek a háznak." Mindezt azért teszi, mert Lévi szívében gyökeres változás állt be: a szíve az Úré lett és megszabadult a fukarságtól, ami a bálványimádás egyik formája. Tehát az anyagi gyarapodás egyáltalán nem probléma az Újszövetségben sem, sőt jelentheti azt, hogy Isten gazdagon megáldja az embert, viszont nagyon fontos, hogy ne húzza le a szívünket a pénz, hanem legyünk készek mindig jót tenni és adakozni a rászorulóknak.

Az Úr az Ószövetségben kijelenti, hogy övé az arany és az ezüst és a föld minden gazdagsága, így fontos hogy nem szabad sajátunkként tekinteni vagyontárgyainkra sem, mert akármennyire is fájó, 80-90 évnél tovább nem rendelkezhetünk felettük. Isten szemében az ember a föld javainak a menedzsere és ki ki ahogy él azzal, aszerint lesz megítélve -- ezért fontos, hogy ne gondoljunk semmire úgy, hogy ez a magunk erejéből van, ez a miénk és örökké fennmarad. Mert ha Isten akarja, egyik pillanatról a másikra elveszi az életünket és meg kell állnunk előtte. Akkor nem mindegy, hogy megszégyenülünk vagy ragyogó arccal számolunk be arról, hogy itt a földön jól menedzseltük a dolgainkat.

Emlékezzünk csak arra a gazdag emberre, akiről Jézus azt mondja, hogy elkezdte a gabonatárolóit bővíteni, hogy még több helye legyen a vagyonának, de Isten úgy döntött, hogy aznap este elkéri a lelkét és az visszatér Teremtőjéhez. Mivel csak a vagyonával foglalkozott, a része nem Isten Királyságában került kiosztásra -- viszont azokat az Atya minden kétséget kizáróan felmagasztalja, akik képesek anyagilag is megalázni magukat. De hogyan tudjuk megalázni magunkat anyagilag?  Úgy, hogy elkezdünk megválni a pénztől adakozás által és a jótékonyságot szokásunkká tesszük. Isten az ilyen áldozatokban gyönyörködik.

29. RÉSZ - 2Móz 8,1-9,35; Mt 19,13-30; Zsolt 24,1-10; Péld 6,1-5

Ma Jézus ezt mondja a Máté 19:30-ban: 

'Sok első lesz utolsó, és sok utolsó lesz első.' 

Ez a vers arra hívja fel a figyelmet, hogy Isten Országában más szabályok érvényesülnek, mint a világi életben. Itt nem a társadalmi rang vagy anyagi javak számítanak, hanem az, hogy milyen szívvel közelítünk Istenhez.

Gondoljunk csak a gazdag ifjú történetére, ahol Jézus megmutatja, hogy a gazdagság (és a vélhetően azzal járó társadalmi státusz) is akadályozhatja az embert abban, hogy teljes szívvel Isten felé forduljon. Ez nem azt jelenti, hogy a gazdagság önmagában rossz, hanem azt, hogy nem szabad hagynunk, hogy ez, vagy a világban betöltött elsőségünk eltávolítson minket Istentől.

Mai rész: https://youtu.be/4EcBqO7DqCE

Fontos, hogy megértsük: Isten Országában az igazi érték a szereteten és az alázaton alapul. Jézus azt tanítja, hogy szeressük embertársainkat, ahogy önmagunkat is szeretjük. Ez a szeretet nem csak érzelmek kérdése, hanem cselekvés is. Az igazi szeretet cselekedetekben mutatkozik meg, nem csak szavakban, amelyek által "utolsókká" tudunk válni, kiváltképpen ha mások felé szolgálunk.

A Máté 19:30 tehát felhívás arra, hogy gondoljuk újra a világ prioritásait és értékeljük át, hogy mik is fontosak az életünkben. Keresztényként az az elhívásunk, hogy Isten Országának értékeit kövessük, ahol a már fent említett az alázat és szeretet állnak a középpontban. 

Legyen ez a mi vezérelvünk is a mindennapok során.

NHB + KOMMENTÁR - 30. RÉSZ - 2Móz 10,1-12,13; Mt 20,1-28; Zsolt 25,1-15; Péld 6,6-11

FELIRATKOZÁS A CSATORNÁRA: http://tinyurl.com/5p3f5hda

Ma két vak ember kétségbeesett kiáltozásának lehetünk tanúi, akiknek a kitartása teljes gyógyuláshoz vezetett. Talán emlékeztek, Jézus máshol beszél a hamis bíróról és az özvegyről, akivel szemben igazságtalanságot követtek el és aki addig járt a hamis bíró nyakára, amíg az igazságot nem szolgáltatott neki.

Máshol két barát történetét olvassuk az evangéliumban: az egyik felkeltette a másikat éjnek évadján, a létező legalkalmatlanabb időpontban, mert vendége érkezett és ételre volt szüksége. Az első gondolata a felvert barátnak az volt, hogy elzavarja, mert már a gyerekeivel együtt aludt, de azután a tolakodása miatt mégis adott ennivalót barátjának. Ezekben a történetekben van egy közös vonás: a kitartás. Lukács evangéliumának az elején olvasunk Anna próféta asszonyról, aki éjjel és nappal könyörgött az Úrhoz minden áldott nap a templomban -- kitartóan, szünet nélkül.

A Szentírásban van olyanra is példa, hogy egy válaszra éveket kellett várniuk azoknak, akik imádkoztak, de Isten, ha másért nem, a kitartásukért megadta nekik szívük kérését. A Messiás egy másik helyen azt mondja, hogy aki kitartóan, állhatatosan, folyamatosan kér, az mind kap; aki keres, az talál és a zörgetőnek megnyittatik. Ez egy olyan mentalitás, ami nem jön magától, amit mindnyájunknak meg kell tanulnunk, kiváltképpen a mai instant és "adjuramderögtön" világban. Ha tudjuk, hogy valami Isten akaratában van és jogos kérés, abban semmiképpen nem szabad megrestülnünk, hanem hálaadással és az Atyának kijáró tisztelettel kell kérnünk.

Pál apostol a leveleiben többször ír arról, hogy szüntelenül imádkozzunk, Jézus pedig megrökönyödik azon a Getsemané kertjében, hogy a tanítványok nem voltak képesek kis időt sem virrasztani és imádkozni. Az Úr meg is jegyzi, hogy a lélek (illetve szellem) kész, de a test erőtlen. A tanítványok egyszerűen elálmosodtak és elnyomta őket a buzgóság -- a szellemi dolgok nem voltak képesek fenntartani egyiküket sem. A Szent Szellem kitöltetését követően Pál apostol viszont már teljes elkötelezettségről és virrasztásokról ír leveleiben, amelyeknek az a lényege, hogy a tanítványok akár alvás helyett is Mennyei Atyánkat ostromolják kéréseikkel vagy rajongják Őt körbe hálaadással.

Mindebből a vakok kitartó kiáltozásától kezdve egészen az ellentmondást nem tűrő virrasztásokig bezárólag egy dolog világosan leszűrhető: az Úrnál rendkívüli jelentőséggel bír a kitartó, állhatatos, a válasz megérkezéséig nem tágító könyörgés.

Dániel próféta ennek a mintapéldája, aki 21 napon át imádkozott és böjtölt, hogy megértse az írásokat és bölcsességet nyerjen népe jövőjét illetően, miközben mind a maga mind pedig Izrael bűneit megvallotta Isten előtt. Nincs kétségem afelől, hogy Dániel tovább is folytatta volna az imát és a böjtöt, egészen addig, amíg nem érkezik válasz a mennyből.

Azért is emeltem ki Dániel példáját, mert ez azon kevés esetek közé tartozik a Szentírásban, amikor betekintést nyerünk a szellemvilágba, pontosabban láthatjuk, hogy Perzsia fejedelme akadályozta Gábriel arkangyal érkezését, akinek Mihály arkangyal érkezett segítségére. Emiatt kellett Dánielnek 21 napon át kitartania, de végül olyan választ kapott, ami nem csak Izrael népének jövőjét, hanem a világtörténelem összefüggéseit is segített megérteni Dánielnek és mindnyájunknak.

Ezért érdemes kitartónak lennünk a kéréseinket illetően Isten előtt, mert nála a tér és az idő más perspektívában van -- a múlt, a jelen és a jövő egy örökké tartó létezésben ér össze az Atyánál, mint ahogy Mózesnek is kijelentette magát,  a "VAGYOK" néven. Ennek a szónak a helyes fordítása inkább az lenne, hogy "voltam, aki leszek", "vagyok, aki voltam", "leszek, aki vagyok", illetve a múlt, jelen és jövő idejű létigéknek valamennyi alakja -- mert Isten nem más mint az Örökkévaló Teremtő, aki Úr az idő és a tér felett. Legyünk hát kitartóak a kérésinket illetően, mert nem tudjuk, hogy mikor érnek meg kalászaink és válnak valóra kéréseink.

NHB + KOMMENTÁR - 31. RÉSZ - Mt 20,29-21,22; 2Móz 12,14-13,16 ;Zsolt 25,16-22 ;Péld 6,12-15

FELIRATKOZÁS A CSATORNÁRA: http://tinyurl.com/5p3f5hda

A szőlősgazdáról szóló mai példázatból néhány dolog egyértelmű, viszont vannak olyan részei is, amelyekre több magyarázat lehet. Az egyértelmű, hogy a szőlőskert gazdája az Atya, akit ma csúcsborásznak hívnánk trendi kifejezéssel, mert Jézus a víz borrá változtatásakor demonstrálta,  hogy Isten tökéletes bort képes előállítani. Az is egyértelmű, hogy a bérlők az izraeliták, a megvert szolgák pedig Isten emberei és prófétái, a fiú pedig maga Jézus Krisztus.

Az már kérdéses hogy mi a pontos jelentése a szőlőtaposó helynek és az őrtoronynak. Mi lehet a szőlőskert és a szüret? Mit jelenthet az, hogy a gazda elutazott egy másik országba? Jelentheti azt, hogy az Örökkévalótól nem volt közvetlen meglátogatása Izraelnek az éppen ma olvasott Exodus óta. De jelentheti Jeruzsálem bukásának és az első Templom lerombolásának időpontját is -- ekkor az Úr (azaz a szőlősgazda) valóban "elutazott", azaz eltávolodott Izraeltől.

De leginkább azt jelentheti, hogy Isten jelenléte Ádám óta elhagyta a Földet és az emberiséget. Ebben az esetben lehet a szőlőskert maga a Föld, a bérlők pedig az első szövetséghez tartozó Izraeliták. De ha tudjuk is, mi a szőlőskertet jelentése, a szüret értelmezése még mindig  kérdéses. Szüretkor -- a példázat szerint -- , a szőlőskert gazdája a maga részét szeretné -- ez mi lehet? Azt tudjuk, hogy a szőlőskert bérlője Izrael, de mit akarhat tőlük Isten, milyen részt kívánhat tőlük? Mi volt az Istennek járó rész Izraelben, miért küldte el újból és újból a szolgáit, hogy megadják a szüretből neki járó részt?

Egyrészt voltak az áldozatok, de ami miatt a szolgáit újból és újból elküldte, azok nem is annyira az áldozatok voltak, hanem a megtérés és a bűnöktől való elszakadás. Az Istennek kijáró rész a szüretből egyetlen mondatban foglalható össze: "Szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből." Ezt kérték, sőt követelték a próféták, mert tudták, hogy félszívű követői nem lehetnek Istennek -- valaki vagy teljes odaadással követi az Urat és megadja a szüretből neki járó részt vagy más isteneket követ és elfordul az Úrtól. Azaz a valódi szüret a szívek szürete volt már az Ószövetségben is.

A teremtéskor ez a szüret Istené volt: az ember tökéletes harmóniában élt a Teremtővel és teljes szívvel követte. Azonban ez a harmónia megbomlott, szőlősgazdánk "elutazott" tőlünk, bár folyamatosan próbált a szolgái által több ezer éven át kapcsolatot teremteni velünk. A bérlők reakciója erre az volt, hogy a szőlősgazdának azokat a szolgáit (értsük ezalatt a prófétákat), akik "hangoskodtak", hogy térjenek meg és a szívüket teljes mértékben helyezzék Isten uralma alá, vagy megverték vagy megölték -- válogatott módszerekkel.

Végül eljött az örökös, a Fiú, a Mindenható Isten emberi alakban, aki szintén ugyanazt hirdette: adják meg az Úrnak a neki járó szüreti részt, azaz teljesen adják át magukat és szívüket Istennek. Térjenek meg, gyökeresen változtassák meg gondolkodásmódjukat és alázzák meg magukat.

De a bérlők úgy döntöttek, hogy az örökös inkább haljon meg és  ezáltal megszerzik a részét az örökségből: az emberi szívekből. Mert a farizeusok is tanítottak és a korabeli izraeli társadalom mintaképként nézett rájuk, mint olyan emberekre, akik valóban igazak Isten előtt. Azt gondolták, hogy az embereknek az ő tanításaikat kell követniük és ezáltal hatalmat gyakorolhatnak felettük, Jézus erre nézve pedig komoly veszélyt  és konkurenciát jelentett. De hiába gondolták azt, hogy ha megölik, azzal az örökség az övék lesz, mert  Isten Szentje a feltámadásával igazolta, hogy egyrészt nem fog rajta a halál, másrészt ő az igazi tulajdonosa és Ura a szőlőskertnek. A szüret azóta is folyik, jóval nagyobb hatékonysággal, de még rengeteg a betöltetlen állás.

NHB + KOMMENTÁR - 32. RÉSZ - Mt 21,23-46; 2Móz 13,17-15,18; Zsolt 26,1-12; Péld 6,16-19

FELIRATKOZÁS A CSATORNÁRA: http://tinyurl.com/5p3f5hda

"Semmit sem kell tennetek, csak maradjatok nyugton! Az Örökkévaló maga fog harcolni értetek!"

Ezt a szózatot Mózesen keresztül szólja Isten Izrael népéhez, miután kivonultak Egyiptomból és a rettenetes egyiptomi sereg üldözőbe vette őket. A héberek nagyon megrémültek és elkezdték Mózest hibáztatni, aki ezzel a mondattal bátorította őket. A szavakat tettek követték, Mózes kinyújtotta a karját a tenger fölé, az izraeliták pedig száraz lábbal keltek át rajta.

Eközben az Úr az egyik oldalról felhő-, a másik oldalról tűzoszlop formájában állta el az egyiptomiak útját, így azok nem tudták megrohamozni Isten népét. Ezért az Izraeliták nem sokat tettek, pontosan úgy történt, ahogy az Úr megmondta. De Mózes csak kiáltozott az Úrhoz, mást nem csinált. Erre Isten szólt neki, hogy hagyja abba a kiabálást és emelje már fel a kezét a víz fölé. Összesen ennyit kellett tennie és az Úr elvégezte a többit: Isten hatalmas, teremtő ereje megjelent és kettéválasztotta a Vörös-tengert.

A csodálatos az egészben az, hogy Isten kifejezetten azt az utasítást adta Mózesen keresztül, hogy ne csináljanak semmit, csak maradjanak nyugodtan.

Mondhatnánk, hogy akkor, abban a helyzetben ez volt a Szent Szellem vezetése.: nyugodtan ki kellett várniuk a zsidóknak, amíg Isten cselekszik. Ebből aztán gyárthatnánk magunknak életfilozófiát és mondhatnánk azt, hogy ezt mindig így kell tennünk: csak várnunk kell. Azonban ez egyáltalán nem igaz. Mert ha továbbmegyünk és néhány évtizedet előreugrunk Kánaán földjének elfoglalásához, azt látjuk, hogy nem volt két egyforma városhódító stratégia, ahol Isten ugyanúgy vezette volna Józsuét és a honfoglaló törzseket. Voltak települések, amelyeket egyszerűen leigáztak, de Jerikónál elég volt hétszer megkerülni a várost majd egy óriásit kiáltaniuk. Ait pedig különleges stratégiával vették be
Amikor azonban a Vörös-tengeren keltek át, semmit nem szabadott csinálniuk. Erre mondhatjuk, hogy szinte lehetetlen kitalálni, hogy az Úr mit akar mondani ekkor vagy akkor. Izrael fiai mégis tudták, hogy mit akar Isten csinálni, mert mindig volt egy-két ember közöttük, akik az Örökkévaló élő csatornái voltak. Ismerték Istent annyira, hogy megértették a szándékait. Lényeges tehát, hogy szinte soha nem volt ugyanaz az Úr vezetése sem a pusztai vándorlás, sem pedig a honfoglalás során.

Ez azért érdekes, mert mi emberek hajlamosak vagyunk egy igéből kiindulni és azt életfilozófiánkká tenni és azt gondolni, hogy ha kaptunk egy kijelentést Istentől, akkor az Úr mindig abban a formában fog vezetni minket. Pedig ez nagyon távol van a valóságtól. Isten a maga képmására formálta az embert és bátran mondhatjuk, hogy nagyon hasonlít hozzánk (illetve mi hasonlítunk hozzá) olyan tekintetben , hogy a személyisége nem statikus, hanem dinamikus és különböző helyzetekben különféleképpen vezet.
Ezt volt nehéz megérteni az Ószövetségben is az embereknek: egy olyan Istent kellett keresniük, aki nemcsak láthatatlan, hanem élő és dinamikus személyiséggel rendelkezik. Ezért aztán ha nem ment és nem jött kijelentés az Úrtól, Izrael fiai ismét és ismét visszasüllyedtek a bálványimádásba.

NHB +- KOMMENTÁR - 33. RÉSZ - Mt 22,1-33; 2Móz 15,19-17,7; Zsolt 27,1-6; Péld 6,20-26

Jetróról, Mózes apósáról azt olvassuk, hogy Midián papja volt. A Midianiták bálványimádók voltak, rengeteg istenük volt, ezeknek szolgált Jetró. Ennek ellenére olyan tanácsot adott Mózesnek, amit azóta több tízezerszer felolvashattak már mindenféle felekezetekben a történelem folyamán. Gyakorlatilag vezetési tanácsadást tartott Mózes számára és definiálta, hogy Mózesnek mi a "munkaköri leírása". Sőt, még azt is mondta, hogy ha megfogadja a tanácsát, az Úr vele lesz. De mi volt ez a tanács?

Mit csinált Mózes kora reggeltől késő estig, amitől azután annak rendje és módja szerint ki is fáradt? Kihirdette Isten ítéletét és válaszát az izraelitáknak minden kérdésükkel, problémájukkal és ügyükkel kapcsolatban. 
FELIRATKOZÁS A CSATORNÁRA: http://tinyurl.com/5p3f5hda

Hosszú sorokban álltak előtte az emberek és érdekes, hogy az Örökkévaló nem korábban Mózesnek, hogy jelöljön ki vezetőket. Mózes sem kérdőjelezte meg a helyzetet, nem kezdett el gondolkodni rajta, egyszerűen végezte, amit az Úr rábízott. Az isteni tanács tehát egy bálványimádó papon keresztül jött -- szokatlan, nem? Korábban Isten közvetlenül vezette Mózest és konkrétan megmondta, mit csináljon, ebben az esetben viszont Jetrón keresztül nyilvánult meg.

Jetró valóban értékes tanácsot adott: azt javasolta vejének, hogy ahelyett hogy reggeltől estig egyedül hirdeti ki Isten válaszait és ítéleteit a népnek, inkább ossza meg a terhet másokkal is. Mózes meg is fogadta a tanácsot és vezetőket nevezett ki minden 1000, 100, 50 és 10 főből álló csoport felett. Ezek a vezetők óriási terhet vettek le Mózes válláról, akinek innentől fogva tényleg csak a legsúlyosabb kérdésekkel kellett foglalkoznia.

Ennek a történetnek van még egy érdekessége: Jetró definiálja, hogy Mózesnek mi a dolga, mi a szolgálata. Ezt mondja: "Neked az a dolgod, hogy képviseld a népet Isten előtt, és hogy a vitás ügyeiket terjeszd Isten elé!"

Neked mi a szolgálatod a Krisztusban? Ha még Mózessel is megesett, velünk mennyivel inkább előfordulhat, hogy túlterheljük magunkat és nem pontosan azt végezzük, amivel Isten megbízott bennünket! Mózes még nem ismerte Salamon példabeszédeit és azt a jótanácsot sem, hogy "Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van." Persze ez nem csak a szolgálatra igaz, hanem az élet nagy (és kis) döntéseire is: mindig érdemes érett szellemi emberek tanácsát kikérni. A "szolgálati munkaköri leírás" eltévesztése akkor még inkább valószínű, ha valaki vezetői pozícióban van. Én magam is vezető vagyok és sok mindent próbálok mikromenedzselni, azaz magam megoldani és rengeteg óra, nap vagy hét telik el, amíg rájövök arra, hogy a feladatokat rég delegálni kellett volna mások számára és akkor az adott probléma már régen megoldódott volna.

Ez a történet minta arra nézve is, hogy mennyire fontos az élettapasztalat és a bölcsesség és mennyire lényeges, hogy az ősz hajú embereket ne vessük meg, hanem -- ahogy a Károli fordításban áll -- keljünk fel előttük tisztelettel és hallgassuk meg véleményüket -- még ha Jetróhoz hasonlóan nem is Istent követik. Persze ebből sem szabad szabályt kialakítani, viszont adódhat olyan helyzet, amikor ezek a bölcs tanácsok mentik meg az embert vagy oldanak meg korábban kiáltástalannak vélt problémát vagy helyzeteket.

NHB + KOMMENTÁR - 02.03. - 34. RÉSZ - 2Móz 17,8-19,15; Mt 22,34-23,12; Zsolt 27,7-14;Péld 6,27-35

ÖRÜLJETEK MINDENKOR; SZÜNTELENÜL IMÁDKOZZATOK; MINDENBEN HÁLÁT ADJATOK: MERT EZ AZ ISTEN AKARATA KRISZTUS JÉZUSBAN VELETEK. 1 THESSZ 5,16-18

A fenti ige egy rendkívül fontos üzenetet hordoz. Ez az üzenet három egyszerű, mégis mély gondolatot tartalmaz: örüljünk mindig, imádkozzunk szüntelen és minden körülmények között adjunk hálát. Ezek nem csupán szavak; ezek az életmódunk alapkövei, melyek által közelebb kerülhetünk Istenhez és mélyíthetjük kapcsolatunkat Vele.

Az örömre való folyamatos felhívás nem arra szólít fel minket, hogy figyelmen kívül hagyjuk életünk nehézségeit vagy tagadjuk a fájdalmat. Inkább  arra emlékeztet, hogy az örömünk forrása nem a világi körülményekben, hanem a megváltásunkban és Isten iránti bizalmunkban rejlik. Az öröm egy belső állapot, amelyet a Szent Szellem által kapunk, és ez erőt ad nekünk, hogy szembenézzünk a próbákkal a hétköznapok során.

A szüntelen imádkozásra való intés azt jelenti, hogy életünk minden egyes pillanatát Isten jelenlétében éljük. Az ima nem formális rítus, hanem folyamatos párbeszéd Istennel, ami áthatja mindennapjainkat. Az ima arra hív bennünket, hogy megosszuk aggodalmainkat, vágyainkat, hálánkat és félelmeinket az Úrral, emlékeztetve minket arra, hogy Ő mindig hallgat minket, és készen áll arra, hogy erőt, vezetést és vigasztalást nyújtson.

Végül, a minden körülmények közötti hálaadás nem csupán a jó időkben való köszönetnyilvánításra szólít fel. Ez arra hív, hogy még a legnehezebb időkben is keressük Isten kegyelmének és jóságának nyomait életünkben. A hálás szív nyitottá tesz minket Isten szeretetének és gondoskodásának meglátására, még a próbák közepette is, és mélyíti hitünket, miközben építi kapcsolatunkat az Úrral.

Bátorítok mindenkit, hogy forgassátok magatokban ezeket az igazságokat. Hagyd, hogy az öröm, az ima és a hálaadás gyakorlása átformáljon minden nap. Ez nem csak közelebb visz Istenhez, de segít abban is, hogy az Úr szeretetét tükrözd a világ felé.

FELIRATKOZÁS A CSATORNÁRA: http://tinyurl.com/5p3f5hda

NHB + KOMMENTÁR - 35. RÉSZ - 2Móz 19,16-21,21; Mt 23,13-39; Zsolt 28,1-9; Péld 7,1-5

A képen látható mondat a keresztény hit egyik alappillére. Az "Ige", vagy a görögben használt "Logosz", sokkal többet jelent, mint a szó szimpla értelme: János itt magáról Jézus Krisztusról beszél. Ez a kijelentés arra emlékeztet, hogy Jézus nem csupán történelmi személyiség volt, hanem Ő maga az Örökkévaló Ige, aki kezdettől fogva létezett, és általa jött létre minden a teremtett világban.

Mikor azt olvassuk, hogy "az Ige Istennél volt", azt láthatjuk, hogy Jézus intim kapcsolatban állt az Atyával, még mielőtt a világ létrejött volna. Ez a kapcsolat nemcsak az egységüket mutatja be, hanem azt is, hogy Jézus különálló személyiség, aki teljes mértékben egyenlő az Atyával. 

"Az Ige Isten volt" - ez a kijelentés megkérdőjelezhetetlenül Jézus istenségét hirdeti. Nem csak próféta, tanító vagy példakép; Ő maga Isten, aki testté lett, hogy közöttünk éljen. Ez az isteni megtestesülés a legnagyobb ajándék az emberiség számára, mert általa Isten közvetlenül megmutatta magát nekünk. 

Ha esetleg úgy olvasod ezeket a sorokat, aki eddig csak történelmi személyként ismerte Jézust, itt a lehetőség, hogy megismerd Őt mint Megváltódat, aki által valódban új életet kaphatsz. 

Ez a mélyreható igazság nem csupán elmélkedésre szolgál, hanem arra hív, hogy életünk minden területén megéljük Krisztus jelenlétét. Ahogy tovább tanulmányozzuk az írásokat és elmélyülünk a kijelentésekben, hagyjuk, hogy az Ige, vagyis Jézus Krisztus, átformáljon, vezessen és inspiráljon minket minden nap.

HA TETSZETT, AMIT OLVASTÁL ÉS SZERETED A BIBLIÁT OSZD MEG EZT A POSZTOT, IRATKOZZ FEL A CSATORNÁNKRA ITT: http://tinyurl.com/5p3f5hda

NAPI HANGZÓ BIBLIA - 10. RÉSZ - 1Móz 23,1-24,51; Mt 8,1-17; Zsolt 9,13-20; Péld 3,1-6

NAPI HANGZÓ BIBLIA

Related tracks