365 EPIZÓD - NAPI HANGZÓ BIBLIA

A teremtéssel kapcsolatban számos elmélet, számítás és tévtanítás létezik. A NAPI HANGZÓ BIBLIA azt a vonalat képviseli, hogy bár maga a Föld bolygó már létezett és minden valószínűség szerint Isten itt már korábban működtetett civilizációt, az I. Mózes 1.-ben található teremtés aktusa Kr.e. valamivel több mint 4000 évvel ezelőtt kezdődött.Erre utal az is, hogy a “föld kaotikus, lakatlan és üres volt”, héberül “tohu” és “bohu”. Nagy valószínűség szerint ez már valamiféle ítélet következménye lehetett, sőt vannak olyan bibliamagyarázók, akik szerint maga Lucifer volt az ember teremtése előtt felelős az Univerzum ezen régiójáért és innen indult az angyalok harmadának lázadása is. Ez persze csak feltételezés és nem bizonyítható a Szentírásból. Amit még itt a Napi Hangzó Biblia keretein belül érdemes megemlítenünk - mert ez az a rész, amiről heteket lehetne beszélni - az az, hogy Isten a növényeket nem “készen” teremtette, hanem mindennek csak a magját hozta létre. 

Erről így ír itt az Egyszerű Fordítás: “Abban az időben, amikor az Örökkévaló Isten a földet és az eget megalkotta, még semmiféle növényzet nem volt a földön. Még a vadnövények sem csíráztak ki, mert az Örökkévaló Isten még nem küldött a földre esőt, hogy megöntözze...” Ez az elv az egész Szentíráson végigvonul. Jézus mustármagról beszél, amelyből aztán minden fánál nagyobb lesz - mi is először magzat szinten foganunk meg hit által, amikor megtérünk. A görög szövegben is a “gennaó” szó szerepel az újjászületésre, ami annyit tesz, mint “felülről foganni”. A teremtéshez hasonlóan Isten erre a magra bocsátja a szellem esőjét, ami aztán elkezd növekedni és végül eljutunk a Krisztussal ékeskedő kor mértékére - azaz a jó mag jó gyümölcsöt terem. Jézus is így született: Mária hittel elegyítette Isten Igéjét, amelyet az angyaltól hallott és ebből a hitből fogant - csakúgy mint mi. Azonban Jézus születésének az előzményei és a nemzetségi táblázat, amely a Máté evangéliumának az elején szerepel kissé szokatlan: nagy ugrásokkal jutunk el a Messiásig és ami még érdekesebb az az, hogy szerepel benne négy hölgy is: Támár, Ráháb, Ruth és Betsabé. A találós kérdés az az, hogy mi a közös ezekben a hölgyekben, amellett hogy egyáltalán nem kellene az akkori szokások szerint nőként szerepelniük a nemzetségi táblázatban? Hát az hogy egyikük sem volt éppen szent életű: Támár prostituáltnak tettette magát, hogy gyereke születhessen, Ráháb maga prostituált volt, Ruth Moábitaként lett Boáz felesége, Betsabé pedig nem csak házzaságtörést követett el Dáviddal, hanem valószínűleg tudott arról is hogy Dávid tervezi Betsabé férje meggyilkolását. Tehát egyikük sem volt fehérebb a Deákné vásznánál - ez például egy hungarizmus, amit nem tudom hogyan fordítanánk vissza héberre. De mit keresnek ezek a nőszemélyek a Messiás, a világ megváltójának a nemzetségi táblázatában? Erre a választ János evangéliumában találjuk, miszerint ahogyan a törvény Mózes által adatott, az igazság és a kegyelem Jézus Krisztus által. Azaz Isten már a nemzetségi táblázattal jelezte, hogy bár az ószövetségi törvények alapján ez lehetetlen volt, a hitük által ezek a hölgyek mégis kegyelmet kaptak és így kerültek be Jézus családfájába. Nézzetek utána a Bibliában, hogy a hit milyen tettét hajtotta végre Támár, Ruth és Ráháb!

1. RÉSZ - NAPI HANGZÓ BIBLIA - 1Móz 1,1-2,25; Mt 1,1-2,12; Zsolt 1,1-6; Péld 1,1-6

A mai rész univerzális, az egész emberiségre kiható részeket tartalmaz, mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben. 

Isten megígérte, hogy ha az első emberpár eszik a jó és a gonosz tudásának fájáról, meghalnak. De tényleg meghaltak? 

Nem úgy fest, mert Ádám és Éva még ezt követően több száz évig éltek és nagyon is elevenek voltak - legalábbis fizikálisan. Azonban azon a napon, amikor a tiltás ellenére elkövették a bűnt, a láthatatlan szellemi világban történt valami: Isten megszakította a közösséget velük, ami egyet jelentett a szellemi halállal, ami később a testükre is kihatott. 

Bár évszázadokkal később, de valóban a földbe tértek vissza, ahonnan az Úr vette és kiformálta őket. Isten maga az élet és a halál nem más mint Isten, azaz élet hiánya.

Ugyanígy Jézus Krisztus maga a világosság, a sötétség pedig nem más mint a világosság hiánya. 

Ez a világosság, ez az élet kilépett az első emberpár életéből, ami a lelkükben és szellemükben azonnal, a testükben pedig később jelentkezett. 

A halál és a bűn azután megjelent a fiaik életében is - Káin képtelen volt kontrollálni magát, annak ellenére, hogy Isten figyelmeztette őt: “Nézd, a bűn lesben áll az ajtód előtt és uralkodni akar rajtad. De ne engedj neki, hanem te uralkodj rajta!” 

Ez a mondat sokkal több volt természetesen puszta figyelmeztetésnél: rávilágított a bűn természetére is. Megmutatta, hogy milyen formában próbál a bűn befolyást gyakorolni az ember fölött - az indulatainkon és a gondolatainkon keresztül. 

Jakab apostol így ír erről: “Ha valakiben feltámad a gonosz dolgok iránti kívánság, akkor valójában a saját szívének kívánsága csalogatja rossz irányba. Ha ezek a gonosz vágyak meggyökereznek benne, akkor abból bűnös tettek származnak. Amikor pedig a bűn eluralkodik valakiben, az halálra vezet.” 

Az ellenség, a Sátán, a szellemi dimenzióban fog gondolatokat, kételyeket támasztani bennünk - de ez ellen lehet harcolni természetesen, mint ahogy Mesterünk, a Názáreti Jézus Krisztus is tette. 

Az ördög ellene például frontális támadást intézett és egyenes Isten Igéjéből idézett. De hát Sátán használhatja Isten beszédét? Igen, a jelek szerint Jézus megkísértésekor ezt tette.

2. RÉSZ - NAPI HANGZÓ BIBLIA - 1Móz 3,1-4,26; Mt 2,13-3,6;Zsolt 2,1-12; Péld 1,7-9

Ha még nem ismered Jézust, mint személyes Megváltódat (még nem tértél meg), kattints ide: https://napihangzobiblia.hu/megteres-...

Ha keresztény közösségbe szeretnél járni, a Napi Hangzó Biblia ezeket ajánlja:

Budapesten a Budapesti Autonóm Gyülekezetet (https://www.facebook.com/bpa.hu/, http://bpa.hu)
Nyugat-Magyarországon a Veszprémi Keresztény Közösséget (http://www.vekker.eu/)

Kelet-Magyarországon a Debreceni Szabadkeresztény Gyülekezetet (http://www.szabkerdebrecen.hu/)

Ma végigolvassuk Ádám nemzetségi táblázatát Noé generációjáig, megtudjuk, hogy Isten fiai — azaz valószínűleg az angyalok, méghozzá a bukott angyalok — hogyan létesítettek szexuális kapcsolatot az emberek leányaival és hogyan mondott ki víz általi ítéletet Isten az egész emberiségre.

Az ítélet következtében az eső el is kezdett esni és minden szárazföldi élőlény elpusztult Noét és a családját kivéve – meg persze az állatokat, akik a bárkában voltak.

A víz különös jelentőséggel bír a mai újszövetségi szakaszban is, mert Keresztelő vagy Bemerítő János éppen vízbe meríti be a Názáreti Jézus Krisztust a bűnök bocsánatára.

János szájából elhangzik egy mondat, ami már a jövőbe, Pünkösdre, a Szent Szellem kiáradására mutat: “Ő (azaz Jézus Krisztus) majd Szent Szellembe és tűzbe merít be titeket.”

Pünkösdkor ezek a kettős tüzes nyelvek jelentek meg a tanítványokon, ekkor született meg az Egyház és ekkortól kezdett terjedni az evangélium, azaz a Názáreti Jézus Krisztusról szóló örömhír az egész Római Birodalomban.

Ma olvasunk Jézus megkísértéséről is, erről már korábban is beszéltem — a Sátán Isten Igéjével kísérti Jézust, csakúgy mint kezdetben Évát, de Jézus ellenáll és legyőzi a kísértőt.

A bukott angyalok szexuális egyesülése a nőkkel, az Özönvíz, a víz- és a Szent Szellem keresztség és Jézus megkísértése mind akkora témák, hogy több száz oldalt lehetne megtölteni velük — ezért inkább a mai epizód szempontjából legfontosabb részekről írok, ami ténylegesen belefér e kommentár keretei közé.

Ez pedig nem más mint víz és a Szent Szellem általi újjászületés a megtérést követően.

Ebben a mai részben és később is az Újszövetségben mindenhol a “baptizo” szó szerepel a vízkeresztségre, ami “bemerítést” vagy “alámerítést” jelent — ezért is fordítjuk jobbára már nem “Keresztelőnek”, hanem Bemerítőnek Jánost.

Bemerítő János még a bűnök bocsánatára keresztelt (ez annyit tesz, hogy a bemerítés előtt az ember megvallja bűneit), azonban a mi keresztségünk vagy bemerülésünk más természetű.

Ez a Római levél hatodik részében részletesen le van írva: azzal, hogy a víz alá kerülünk, azonosulunk a Názáreti Jézus Krisztus halálával hit által, amikor pedig feljövünk a vízből, a feltámadásával leszünk eggyé.

A vízkeresztségre vagy bemerítésre számos példa van az Újszövetségben az Apostolok Cselekedeteitől fogva – ezeket érdemes kikutatni és követni.

Az újjászületéskor fontos tudnunk és értenünk, hogy nem csak fürdünk egyet, hanem hit által azonosulunk Krisztus a halálával és a feltámadásával.

Bár ez egy jelképes aktus, mégis óriási jelentősége van.

Akkora, hogy maga Jézus jelentette ki János evangéliumában, hogy aki nem születik újjá, azaz nem fogan felülről a mennyből, semmiképpen nem mehet a mennyországba.

Az első évszázadokban a keresztények Izraelben és környékén ezt olyan komolyan vették, hogy még a bemerítőmedencék is kereszt alakúak voltak és így annak, aki megkeresztelkedett, a kezét szét kellett tárnia, ezáltal is hangsúlyozva, hogy eggyé vált Krisztussal.

Persze ez csak hagyomány, erre nincs szabály az Újszövetségben, viszont fontos értenünk, hogy miért keresztelkedünk meg.

Ezért a csecsemőkeresztség semmilyen szempontból nem bibliai és nem Isten Igéje szerinti.

A tényleges újjászületés (bemerítkezés, keresztelkedés) tehát szabad akaratból történik és azonosulás Jézus halálával és feltámadásával.

Vagyis szó szerint belemerítkezünk a víz alá és feljövünk a vízből — ezért a katolikus gyakorlat szerinti vízzel való meghintés szintén nem bibliai.

3. RÉSZ - NAPI HANGZÓ BIBLIA -1Móz 5,1 -7,24; Mt 3,7-4,11;Zsolt 3,1-8; Péld 1,10 - 19

A mai Ószövetségi részben véget ér az Özönvíz, tanúja lehetünk a Föld újranépesedésének és Noé Kánaánra kimondott átkának.

Az Újszövetségben Isten új világkorszakot nyit: a Messiás megkezdi földi szolgálatát, elhívja az első tanítványokat és elkezdi Isten erejével demonstrálni, hogy Ő nem csak beszél Isten Királyságáról, hanem valóságos csodákat tesz.

Tömegével gyógyulnak és szabadulnak meg az emberek olyan függőségektől és démonoktól, amelyekre korábban nem volt gyógyír.

De kanyarodjunk vissza az Ószövetséghez és vizsgáljuk meg azt az átkot, amit Noé kimondott az unokájára, Kánaánra.

Az eredményt megdöbbentő: csakúgy mint Ézsaunak és Jákobnak már a születésük előtt meg volt pecsételve a sorsuk, még mielőtt bármit tehettek volna, hasonló a helyzet Kánaán leszármazottjaival: azok a népek, akik belőle nőttek ki, egytől egyig bűnhődtek ősapjuk esztelen tettéért, csak mert az megszégyenítette Isten emberét, Noét.

A jebúsziak, ez emóriak, a girgásiak, a hivviek és a többi törzs, amely Kánaántól származott, mind a zsigereiben hordozta a rettenetes végzetet.

Ezek a törzsek egytől-egyig borzalmas bálványimádó szokásokat vettek fel, amelyekre Isten visszavonhatatlan ítéletet mondott ki: amikor Izrael elfoglalta az ígéret földjét, ezeknek a népeknek írmagját sem szabadott a zsidóknak meghagyniuk – és mindennek az oka az ősapjukra kimondott átok volt.

Mondhatjuk azt, hogy erre lettek determinálva attól a pillanattól fogva, hogy Kánaán ezt az ostoba és esztelen tettet elkövette Noéval szemben.

Ne felejtsük el, hogy abban az időben még nem volt evangélium, nem lehetett Istenhez a Krisztuson keresztül bármilyen nyelven közeledni úgy mint ahogy mi tesszük.

Amikor Jézus elkezdte a földi szolgálatát – ahogyan ezt a mai újszövetségi részben látjuk – , ezért hirdette ki, hogy “Térjetek meg, mert elközelített Isten Királysága”, vagy ahogyan ez körülírva szerepel az Egyszerű Fordításban: “Változtassátok meg, ahogy gondolkodtok és térjetek vissza Istenhez, mert Isten Királysága megérkezett!”

Persze az olvasó vagy esetünkben hallgató azonnal felteheti a kérdést, hogy miért kellene megtérnünk, azaz miért kellene megváltoztatnunk a gondolkodásunkat?

Miért van erre szükség Isten Királyságának közelségében?
Ugyanazért, amiért Kánaán valamennyi leszármazottját Isten halálra ítélte: az eredendő vagy áteredő bűn miatt.
A bűn alapvetően torzította el és változtatta meg az ember szellemét, lelkét és gondolkozásmódját.
Istentől elszakadva az ember gondolkodásmódja és életvitele gyökeresen eltér attól az édeni állapottól, amelyben Ádám és Éva eredetileg létezett.
Ha adakozni szeretnél a NAPI HANGZÓ BIBLIA javára, <a href="http://napihangzobiblia.hu/adakozas-2">kattints ide</a></a>.

Jézus azért jött, hogy ezt az édeni állapotot helyreállítsa és minden embernek lehetőséget adjon hit által arra, hogy rendezze a dolgait az Úrral és belépjen Isten királyságába, ahonnan őseink kiestek.

Ez fokozatosan történik meg: Isten először az ember lelkét és szellemét állítja helyre.

Ehhez szükséges a megtérés, majd a víz és a Szent Szellem általi keresztség vagy bemerítés.

Ezt követi a test helyreállítása dicsőségben és ezzel válik teljessé az eredeti, édeni állapot.

Jézus ezért mondja, hogy térjetek VISSZA Istenhez – ez arra enged következtetni, hogy egyszer az ember már ott volt Istennél, csak eltért tőle.

Jézus a prototípusa ennek az új teremtésnek, amely létrejön minden hívőben, ezért hívják őt az apostoli levelek utolsó Ádámnak.

Az új teremtés létezésének nincs vége és ebben az új teremtésben a betegség és bármiféle démonikus vagy pszichológiai probléma ismeretlen.

Jézus ezért kezdi már el a szolgálata elején demonstrálni, hogy a visszatérés Istenhez egyúttal gyógyulást és felszabadulást jelent mindazok számára, akik bármiféle testi vagy lelki eredetű betegségben szenvednek.

4. RÉSZ - NAPI HANGZÓ BIBLIA - 1Móz 8,1 - 10,32; Mt 4,12 - 25; Zsolt 4,1 - 8; Péld 1,20 - 23

Ma szintén nagyon sok történést hallhattunk: megindul Bábel tornyának építése, amely kb. Kr.e. 2242-ben történt, Isten összezavarja a nyelveket, Ábrahám elhívást kap Kr.e. 1921 körül, majd Egyiptomba menekül, végül visszatér Kánaánba. Jézus pedig lefekteti az Újszövetség alapjait, elkezdi a Hegyi Beszédet, amelyet szokás Isten országa alkotmányának is hívni. Érdekes még ahogy Isten “életrövidítő” kijelentése után hogyan csökken ténylegesen az emberi élet: míg Sém 600 évet élt, néhány generációval később Ábrahám apja, Táré már “csak” kétszázat. Mózes a zsoltárokban pedig nyolcvan évről beszél, ami megegyezik az általunk ismert aggastyán korral. Ádámtól Noéig azonban lényegesen hosszabb ideig éltek az emberek, ez majd visszaköszön az ezeréves királyságbam is, ahol a próféciák szerint - bármennyire is hihetetlen ezt most felfognunk - az emberi élet időtartama kitolódik és az ősapáinkhoz hasonlóan megérjük akár az ezer évet.

Ábrahám, hitünk ősatyja a mai részben kapja meg nem akármilyen elhívását és az áldást, amely a mai napig országokat, népeket sőt egy egész világot befolyásol. Ábrahám volt az, aki felismerte, hogy azok az istenek, akiket ők imádtak Úr városában és később Háránban, valójában nem istenek és lennie kell egy intelligens alkotónak, aki az egész fölött vagy ha úgy tetszik az egész teremtett világ mögött áll. Ezt a láthatatlan Teremtőt kezdte tisztelni, aki reagált megkeresésére, bár egyúttal feltételt is támasztott: el kellett hagynia a helyet, a várost, a rokonait és mindenét, ahol addig berendezkedett és életmódot kellett váltania. Mindezt 75 éves korában tette, ami valószínű nem teljesen azonos a mai 75 évesek erőnlétével, hiszen később olvassuk, hogy a szintén aggastyán korú felesége, Sára olyannyira elnyerte több korabeli uralkodó tetszését, hogy Ábrahám bajba is kerülhetett volna miatta. Mindenestre azzal vált Ábrahám a hit atyjává, hogy egyszerűen hitt Isten kijelentett igéjének és elindult úgy, ahogy az Úr parancsolta neki. Aztán Egyiptomban máris megesett vele egy kis kaland: a fáraónak megtetszett Szárai és attól félt, hogy ha megtudják, hogy Szárai a felesége, megölik. De Isten ekkor már Ábrám mellett állt és nem hagyta, hogy akár egyetlen haja szála görbüljön.

Az Újszövetségben ma végighallgathattuk a boldogmondásokat, kicsit másképp mint ahogy a Károli fordításban szerepel. Például a Károliban az első boldogmondás az, hogy “Boldogok a lelki vagy szellemben szegények” - itt viszont azt, hogy “Milyen boldogok és áldottak, akik felismerik, hogy szükségük van Istenre” - és igen, ez talán így könnyebben érthető.

5. RÉSZ - NAPI HANGZÓ BIBLIA - 1Móz 11,1-13,4; Mt 5,1-26; Zsolt 5,1-12; Péld 1,24-28

Ma a győztes Ábrahámról és Jézus tanításainak összefoglalásáról, azaz Isten Országa alkotmányának további passzusairól olvashatunk.

Keresztény körökben szinte közhelynek számít az, hogy mi Ábrahám áldását örököltük.

De mire mondjuk ezt, mire alapozzuk ezt a kijelentést?

Arra, hogy a Galata levél 3,13-14-ben ez áll:

“Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká lévén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ:Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Szellem ígéretét elnyerjük hit által.”

De mi ez az Ábrahám áldása?

Mit ígért Isten Ábrahámnak?

Az I.Mózes 12,2-3-ban ezt olvassuk:

“Én pedig nagy nemzetté teszlek, és megáldalak, nevedet naggyá teszem, sőt, áldássá teszlek téged!”

Később kijelenti, hogy Ő maga jelent pajzsot Ábrahám számára.

Ezt a pajzsot se középkori pajzsként képzeljük el, hanem inkább egyfajta szellemi energiapajzsként, ami messze túlmutat a természetes világon.

Ugyanígy, a “megáldalak” mai nyelvre fordítva annyit tesz, hogy “sikeressé teszlek” vagy “gazdaggá teszlek”.

És így is lett: nem sokkal később Ábrahám az éhínség miatt Egyiptomba menekül és a fáraó elhalmozza őt ajándékokkal - anélkül, hogy ő ezért bármit is tett volna.

A fáraó a Szentírás tanúsága szerint juhokat, kecskéket, marhákat, szamarakat, tevéket, rabszolgákat és rabszolganőket ajándékozott neki - ezek mai nyelvre fordítva ingatlanok, befektetések, részvények, nemesfémek stb.

A lényeg, hogy a kor standardjai szerint komoly vagyontárgyakkal halmozta el Ábrahámot.

Később, Bétel felé tartva már ezt olvassuk róla: Abrám ekkorra már nagyon meggazdagodott: rengeteg állata, ezüstje és aranya volt.

Ezután elérkezünk a mai részhez, amikor is az öt királyt leverő Kedorláómer felett arat győzelmet.

Ekkor nem kevesebb mint 318 hadrafogható férfit sorakoztatott fel, akik már mind az ő szolgálatában születtek - mondhatjuk azt, hogy 318 ilyen korú alkalmazottja volt.

Most ismét kanyarodjunk vissza a jelenbe: ha ma valakinek rengeteg aranya és ezüstje és 318 alkalmazottja van, minek mondjuk?

Gazdag embernek, nem?

És ez ellenkezik a Biblia és az Újszövetség tanításaival, nem?

Egyáltalán nem!

Isten éppen ezt jelenti ki Pálon keresztül, hogy a többi, Ábrahámnak tett ígéret mellett ez is a miénk!

Nem az áldás, nem a siker és nem a pénz minden rossz gyökere, hanem a pénz SZERELME.

Azt is szokták mondani, hogy addig nincs semmi probléma, amíg valakinek csak a zsebében van a pénz és nem a szívében.

Ábrahámot Isten áldotta meg, tette nagyon gazdaggá és sikeressé.

Nekünk pedig pontosan ez az ígéret szól a Krisztusban: lehet, hogy üldöztetésekkel együtt, ahogy az Úr mondja, de mi, akik otthagytuk a családi örökséget vagy bármit az Úrért, már százannyit veszünk ebben az életben - ez az evangéliumokban áll.

Természetesen nem azt mondom ezzel, hogy játsszon központi szerepet az életünkben a pénz, mert valaki szegényen is imádhatja bálványaként a pénzt és gazdagon is lehet teljesen tiszta a szíve.

Ábrahám életében a hatalmas siker után volt még egy epizód, amit Isten fontosnak tartott feljegyezni: tizedet fizetett Melkisédeknek a csatában szerzett zsákmányból, azaz valamilyen formában adakozott, igyekezte kifejezni háláját a Mindenhatónak.

Ez az elv végigvonul a Szentíráson: Isten megáldja az embert, azonban lényegesnek tartja, hogy a láthatatlan világból származó áldás vagy szellemi áldás csatornája kétirányú legyen, hogy ezzel kiküszöböljük a pénz imádatát, azaz a fösvénységet.

Az egyik irány az, amikor Isten megáld, a másik viszont az, amikor mi adunk vissza neki - ez az Újszövetségben megnyilvánulhat abban, hogy egyszerűen a szegényeknek, árváknak, özvegyeknek vagy más rászorulóknak adakozunk, de abban is, hogy egy adott gyülekezetnek adakozunk - teljesen ránk van bízva, az Újszövetségben nincs törvény.

Viszont maga az adás, az áldás forrásának egyik kulcsa - ezt én személyesen is tanúsíthatom.

NAPI HANGZÓ BIBLIA - 6. RÉSZ - 1Móz 13,5-15,21; Mt 5,27-48; Zsolt 6,1-10; Péld 1,29-33

A mai részben Szárai megpróbálja az örökösödés kérdését megoldani és az akkori közel-keleti szokásoknak megfelelően megkéri Ábrahámot, hogy termékenyítse meg Hágárt, az egyiptomi szolgálónőt. Ábrám meg is teszi, azonban Hágár tiszteletlenné válik Száraival szemben - abban az időben a meddő nőknek nem volt tisztessége, Hágár viszont termékenynek bizonyult. Erre Szárai keményen bánik vele, Hágár elmenekül, de egy angyal visszatéríti és megígéri, hogy Hágár fia (Izmael) áldott lesz és annyi utód származik tőle, hogy meg sem lehet őket számolni.

Így is lett: ma minden arab ősatyjaként tartja számon Izmaelt és valóban százmilliós, sőt egyes becslések szerint egymilliárdos nagyságrendű Izmael leszármazottjainak száma. Az is igaz, hogy vad lett és féktelen és hogy szembeszáll mindenkivel: olyan határozott és karakteresen elkülönülő identitással rendelkező és heves vérmérsékletű népcsoport mint az arab valóban egyedülálló a világban. De ne felejtsük el, hogy nekik is Ábrahám az ősatyjuk, csakúgy mint az ígéret népének. Szintén igaz, hogy a rokonai közelében lakik: Izrael és az Arab népek egymás tőszomszédságában “laknak” a XXI. században.

NAPI HANGZÓ BIBLIA - 7.RÉSZ - 1Móz 16,1-18,15; Mt 6,1-24; Zsolt 7,1-17; Péld 2,1-5

Az Úr a szeretet teljesen új szintjéről beszél, szakítva az ószevtségi hagyományokkal, az Ószövetségben pedig bekövetkezik Szodoma és Gomora ítélete.

NAPI HANGZÓ BIBLIA - 8. RÉSZ - 1Móz 18,16-19,38; Mt 6,25-7,14; Zsolt 8,1-9; Péld 2,6-15

Ábrahám ma megint füllentésbe keveredik, mert félti mind Sára mind pedig a maga életét. De Isten másodszor is bizonyítja, hogy ha Ő van valakivel, akkor nem kell félnie. Abimélek ugyanazt tette mint a fáraó: magához hívatta, jól leteremtette, majd elhalmozta ajándékokkal. Azután megszületik Izsák és Ábrahám — bár nem szívesen — , de elküldi Izmaelt Hágárral együtt. Abimélek rájön arra, hogy Ábrahámmal fontos jóban lenni, mert ő Isten embere és szövetséget is kötnek az eskü kútjánál, azaz Beérsevánál, amely a mai napig ezt a nevet viseli.

Ábrahám ezután átmegy élete legnagyobb próbatételén és minden valószínűség szerint ez az esemény változtatja meg őt teljesen: Isten a legdrágábbat, a fiát kéri tőle, mégpedig áldozatként. Ábrahám pedig engedelmeskedik és elhiszi, hogy Isten képes akár feltámasztani a fiát — ez az a pont, ami nemcsak Ábrahám életében, hanem a mi életünkben is mindent meghatározott. Ábrahám ugyanis nem habozott a legdrágábbat odaadni Istenért, erre Isten nem habozott a legdrágábbat odaadni az emberért: szintén a saját Fiát. Tette ezt azzal a különbséggel, hogy Izsáknak nem kellett meghalnia áldozat gyanánt Mórijjá hegyén, viszont Jézus Krisztusnak rettenetes és véres kínhalált kellett elszenvednie áldozatként. Ábrahám hitt abban, hogy Isten feltámaszthatja Izsákot, de erre akkor nem volt szükség. Közel kétezer évvel később viszont nagyon is szükség volt Isten feltámasztó erejére, amikor a Krisztust hozta vissza az életbe. Ezért is írja több helyen az Újszövetség, hogy mi az Ábrahám hitéből valók vagyunk és Ábrahám valódi örökösei, hit-fiai vagyunk, mert az Atyának ugyanabban a feltámasztó erejében hiszünk, mint Ábrahám.

NAPI HANGZÓ BIBLIA - 9. RÉSZ - 1Móz 20,1-22,24; Mt 7,15-29; Zsolt 9,1-12; Péld 2,16-22

Van a mai Példabeszédek részben egy rész, ami megragadott:

Bízz az Örökkévalóban teljes szívvel, és ne menj a saját fejed után! Minden helyzetben ismerd fel az Örökkévalót és akaratát, akkor majd ő egyengeti utadat, és vezeti lépteidet!

Leginkább a hatodik rész az, ami ebből most nagyon szólt nekem: minden helyzetben ismerd fel az Örökkévalót és akaratát… Hogyan ismerhetjük fel minden helyzetben Isten akaratát? Lehetséges ez úgy, hogy éljük a hétköznapi életünket és időnként felkiáltunk Istenhez, de egyébként nem törődünk vele? Lehetséges ez úgy, hogy gyakorlatilag nincs imaéletünk, napi két órát tévézünk, aktív társasági életet élünk és valójában a világ barátjai vagyunk?

Elvileg lehetséges, mert Istennél semmi nem lehetetlen.

De nem valószínű.

A Szentírás egészéből az látszik, hogy az az élet, ami eltávolodva zajlik Istentől, ritkán hallja meg a Szent Szellem szelíd hangját.

Közeledjek Istenhez és Ő is közeledni fog hozzátok – áll az apostoli levelekben és valóban sokkal inkább ez a fajta attitűd az, amit Isten szeret.

A Zsidó levélben szintén az áll, hogy aki Isten él járul, hinne kell, hogy Ő létezik, Ő pedig megjutalmazza azokat, akik keresik Őt.

Itt is szerepel az, hogy Istent keresni kell, kutatni kell az Ő akaratát.

Visszakanyarodva az eredeti Példabeszédek részhez lényeges, hogy felismerjük az Ő akaratát minden helyzetben. Ehhez egyrészt tehát keresnünk kell, másrészt fontos, hogy kifejlődjenek a szellemi érzékszerveink, amelyek a láthatatlan világból képesek venni a Mindenható adását. Ennek egyik alapja, hogy alaposan megismerjük Isten természetét, aminek kézenfekvő módja a Szentírás folyamatos olvasása, hallgatása, tanulmányozása és megértése.

Fontos, hogy az írásoknak ne csak felületes szemlélői, azaz hallgatói legyünk, hanem forgassuk magunkban Isten beszédét, figyeljünk arra, hogy ezáltal hogyan szól a Szent Szellem.

NAPI HANGZÓ BIBLIA - 10. RÉSZ - 1Móz 23,1-24,51; Mt 8,1-17; Zsolt 9,13-20; Péld 3,1-6

Izsák beviszi a sátrába Rebekát (azaz feleségül veszi), Jézus pedig bemutatja, hogy ő nem csak az ötödik elem felett ÚR.

NAPI HANGZÓ BIBLIA - 11. RÉSZ - 1Móz 24,52-26,16; Mt 8,18-34; Zsolt 10,1-15; Péld 3,7-8

IZSÁK BEVISZI SÁTRÁBA REBEKÁT, JÉZUS ÚR AZ ELEMEK FELETT IS

NAPI HANGZÓ BIBLIA - 12. RÉSZ - 1Móz 26,17-27,46; Mt 9,1-17; Zsolt 10,16-18; Péld 3,9-10

NAPI HANGZÓ BIBLIA - 13. RÉSZ - 1Móz 28,1-29,35; Mt 9,18-38; Zsolt 11,1-7; Péld 3,11-12

Isten ígéretéhez híven megáldja Jákobot, de nem akárhogyan: Jákob álmot kap, ami beteljesedik és a nyáj java tarka foltos és csíkos lesz. Lábán nehezen viseli ezt a nyájon belüli “vagyoni átrendeződést” és emiatt megváltozik az, ahogyan Jákobbal bánik. Később fiával, Józseffel ugyanez a helyzet: mindegy hogy Potifár házában, a börtönben vagy a fáraó utáni második emberként tevékenykedik, egyszerűen mindenben sikeressé teszi őt az Úr, mégpedig rendkívüli módon — így igazán örömét leli abban, amit csinál.