Beszélgetés Malik Tóth Istvánnal, az Én Az vagyok c. könyv fordítójával

Tagok:
Szélinger 'CéAnne' Anna - ének
Potesz Tamás - billentyű
Hollós Bence - gitár
Ádám Péter - gitár, ambient
Sáfrány 'Safi' Áron - scratch
Tóth Tibor - basszusgitár, ambient
Csallóközi József - dob

Közreműködtek:
Drobek Attila - mixing, mastering
Vági Tamás - melodika
Vókó Péter - ütős hangszerek

A felvételek a Backstage Studióban készültek.

Dalszöveg:
Mindkettőnkbe feszült némi hóbort.
Kérdezd a kávézaccból jósló boszorkányt,
hogy miért kotyvasztott mindenféle kóbor
szélrózsákat beporzó orkánt.
Nyelvedre, mi tegnap bókot horgolt,
ragadt valami fura idegen máz.
Hagyjuk már, hogy hogyan lett a sorsból
vedlett ruhát sétáltató póráz.

Megborzongsz a kényes alkalomtól,
ha nem tudod, hogy milyen szett dukál,
a jól megszokott pesti turkálódból
valami újnak tűnő úgyis testhez áll.
Kikented magad, zárod az ajtót,
hogy felpezsdüljön újra bármi már.
Összebújni, kevés volt a jóból,
de ennyi azért még Neked is jár.

Van úgy, hogy múlik már.
Van úgy, hogy mégis arra kérlek.
De én még vártam, ott lent a járdán,
hogy megnézzem, mit vettél végül fel.
Hogy megnézzem, mit vettél fel!

Szóval…
Az ötlet amúgy jó volt,
csak az ágyat tévesztetted el.
Én nem tudom, hogy mit leltél ott,
de azt igen, hogy mim’ vesztetted el.
 
Kétszer.
Kétszer.

Van úgy, hogy elmúlt már.
Van úgy, hogy mégis arra kérlek.
Mostantól pancsolhatsz bármennyit drágám,
ezt már úgysem mossa le semmi sem!
Úgysem mossa le semmi sem!
Úgysem mossa le semmi sem!
 
Tudom, hogy elmúlt már.
Tudom, és mégis arra kérlek.
Mostantól tobzódhatsz bármennyit drágám,
bennem már úgysem mozdul meg semmi sem.
Bennem már úgysem mozdul meg semmi sem!
Úgysem mozdul meg semmi sem!

Kétszer

Pontosítás

Pont a végén, ennyi volt.
Legyen Tiéd ez a két akkord.
Az egyik szép emlék nekem,
A másik nem szólt semmiben.

Sonar Bistro - Pontositás

Vendég

Az első vendég egy rég nem látott emlék.
Ne kérdezd hogy' bénázunk; nyílt lapokkal játszunk.
Nincs semmi tét.

Az első kérdés félig-meddig sértés.
Lefőtt a mokka, a cukra nyelvünk hegyét mossa,
De nem jön az íz.

Refr.
Mutass neki kaput, pont amit a hátsó kertre tettél! 
Annak, aki ezért futott..., hogy most már igazán lehetnél
Az, akivel minden összeáll. Ostoba szürkehály a kétség.
A félelem elköszönni jár, és Ő majd felperzseli a székét.
(Mindegy Te csak)
Mutass egy kiskaput, pont amit a hátsó kertre tettél!
Annak, aki azért futott..., hogy most már igazán lehetnél
Az, akivel minden összeáll. Ostoba szürkehály a kétség.
A félelem elköszönni jár, és Ő majd felperzseli a székét.


A sokadik válasz már egy ideje fáraszt.
Kimondtam vagy csak akartam? A szívemet betakartam
A tél főterén.

Vacogva várom, vakító láthatáron:
Karodba csúszik a karja. Beteljesül a karma.
Élj könnyedén!

Sonar Bistro - Vendég

November

Látod, elteszem a ruhákat,
de félek az ősztől. Selymetlen volt
2007-ben is, ahogy hívatlanul utánam vonult.

Majd hideg lesz és ronda eső
és bárhogy betűröm befolyik bátran,
ahogy szaladok át..., abban a kiszolgált kabátban.


Refr.
Nem számít, hogy koptat; hogy minden nappal hosszabb.
Vegetatív - vállalom,
a Jin-Jang tetkót vállamon.

Ha azt mondod rá: giccses - szerintem nem vagy vicces.
Épp most rendeltem meg a sitcom-slicces sóhajom. 


Megjött hirtelen a november.
Nincs semmi rémség, kelletlen folt;
színtelen élet ez, bármivel könnyedén összemosható.

A filceket most vettem elő:
a zöldet, zafírt, a föld-feketéket.
A paplan alá bújok, lámpafény, olvasom regényed.

Refr.

Sonar Bistro - November

Készen állj

És hogyha érted jönnek az UFÓk
Készen állj a beléptetésre 
Ne akkor kelljen összeizzadni 
A méltó szavakat a nagy eseményre
Azt mondd: “Értem, hogy éppen értem...”
S a csillagok összeúsznak majd mosolyod 
ostoba szemükben csillan...

Hátha érted jönnek az UFÓk
Fizess elő egy másik múltra
Ne akkor kelljen összekapkodni
A legjobb zenéket a hosszú útra
Azt mondd: “Értem, hogy tényleg értem...”
S a csillagok összeúsznak majd mosolyod 
ostoba szemükben csillan...

Refr.
Hányszor akartad a hóba pisilni vagy 
lézerfénnyel írni az égre Aztán hányszor fogadtad, hogy nem utazol már Neptunra, Titánra, Göncölszekérre
S most ufóriasztód 
hiába sípol – 
ezzel is átbasztak, naná, mérne
Könnyeid súlytalan úszó gömbök, csak vakon pislogsz az éterszélbe 

És hogyha érted jönnek az UFÓk 
Készen állj a beléptetésre 
Ne akkor kelljen összeizzadni 
A méltó szavakat a nagy eseményre
Azt mondd: “Értem, hogy éppen értem...”
S a csillagok összeúsznak majd mosolyod 
ostoba szemükben csillan...

Hogyha érted jöttek az UFÓk
Ne lepődj meg, ha messze visznek
Kiraknak valahol, és készülj arra,
Ott nem ülnek majd az UFÓ-viccek
De Te érted, hogy mért nem érted 
A csillagok hidegen égnek majd
Na akkor legyél kemény...

Sonar Bistro - Készen Állj

Időn túl


Egy kicsit itt ragadnak a fejed fölött, mint a pimasz muslincák
Amikor átfakadnak a szemek mögötti grimasz-ampullák
Ezek az ittmaradtak, a veled szökött kint a tavasz olt fákját
Valahol szétszaladnak a kezed között, mikor fogni próbálnád

Takaros falat vésel a holnap helyett, tiszta vizet forralod
Valami felejtéssel a történetet ritka ködbe burkolod
Szabad az új helyekre is másnak tegyed vissza ágyba sóhajod
Kavarok két malasztot: a szebbik tied én csak sárba túrhatok

Sosem leszünk ismeretlenek.
Ott legbelül van rejtekhelyed
És én is kitáblázom jól.
Ha csöndesen megszerettelek,
Ezt szótlanul kiáltom neked:
A hangod nem fáj már, ha szól!
Sosem leszünk ismeretlenek
Ott legbelül van rejtekhelyed.

Szabad az ujjbegyekre is másnak tegyed tiszta ágyba sóhajod.
Kavarok és sarasztok, hogy másé legyen az újabb korszakod.
Kavarok és sarasztok, hogy másé legyen az újabb korszakod. 
Kavarok és sarasztok, hogy legyen másé.

Sonar Bistro - Időn Túl

Szöveg Tóth Árpád: Lélektól Lélekig
Zene Bernáthy Zsiga, Pátkai Rozina aka Minka

Pátkai Rozina - ének
Bernáthy Zsiga - elektronika

Tidal Wave

tomvécc