All music and lyrics written by Levente Kőhalmi.
Recorded, mixed and mastered by Lev at Dark Phoenix home Studio in 2025.
I would like to thank to my family for their patience and support.
Special thanks to my son, without you this material would never have been possible.
Also thanks to Tamás Kecskés and Norbert Uzseka for the support.

The New Asylum Project - Enemies

Ellenség balról,
ellenség jobbról
az ellenség mindenütt
s az áldozatok még mindig csak álmodnak.

Lángolj velünk!

A kapzsiság a sötét oldalról érkezett
s a hatalom az istenük lett!
Úgy képzelik, hogy ebben a menetben
csak egy porszem vagyunk csupán.

Égj! Lángolj velünk!

Az ellen idebent van,
s ha már bent van, kint is ott van.
Ott van már mindenütt,
s az áldozatok most már sikítanak.

Lángolj velünk!

Ám a pengéink a tiszta oldalról jönnek majd
s lángok lesz pajzsunk!
Mert úgy hiszik, hogy ez ébredésben
csak egy porszem vagyunk csupán.

Égj! Lángolj velünk!

Csakhogy tüzünk felizzott már s lángjaink a 
legmélyebb,
legsötétebb szemeket is felnyitják.
Tüzünk felizzott már s lángjaink megnyitják a
legmélyebb,
legsötétebb szemeket az éjben.

Hát égj, lángolj velünk! Égj!

Ám megalkotni nélküled nem lehet új létünk,
holdunk másik oldalán.
Egykoron a távoli fénylő csillagok ragyogtak
mikor szemedbe néztünk.

De mára csak a homály maradt 
mikor lényünk újra szemedbe lát.

S csupán a sötétség,
mikor énünk újra az elmédbe lát.

Minden változik, csupán e változás állandó
a némaság lett új nevünk,
mert a hatalom az új istenné vált
s a csend lett a mi zenénk, 
mára ez az új hullám.

Az utcák nagyon csendesek most
városunk oly kihalt.
Haldoklik minden, mi belőlünk szivárog.
Ki száját nem nyitja, az miként lehet itt nyugodt?

Az utcák nagyon csendesek most
ősi földünk oly kihalt.
Haldoklik minden, mi belőlünk szivárog.
Ki száját nem nyitja, az miként lehet itt nyugodt?

Lángolj velünk!

Léteztek helyek egykor, 
hol a csillagok karnyújtásnyira voltak,
s lám az időnk még mindig suttog.
Az aktorok álmukban egyre csak mosolyognak,
mikor a percek még halált duruzsolnak.

Hát saját poklunkba vetjük magunkat inkább
itt az idő most nem jó barát.
Csak az órák múlnak csendesen
és minden mi emlék volt, homokká lesz menten.

Égj! Lángolj velünk!

Egy oly elaggott világ gyermekei vagyunk,
melyet mi magunk sem értettünk.

Érted?

Mocskos szobákban agymosással
ürességbe űzzük magunk,
s mivel azzá lettünk, kivé lenni akartunk,
az igazi arcunk semmi immár,
igaz és arctalan tömeggé váltunk.

S bár még igazak vagyunk,
de névtelenek már.

Hát égj, égj velünk!

Ám mi elmondjuk majd neked,
hogy a szépség még mindig valós,
és a gondolat természete nem gonosz!
Nem az agy hideg falai azok,
melyek biztonságban tartanak,
s nem vak az, ki hiszi még, 
hogy a jövő változást hozhat.

The New Asylum Project - Enemies

Lev Stonehill